Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
V. Archeometria - Véninger Péter: Török kori cseréppipák néhány készítés-technológiai megoldása
Véninger Péter: Török kori cseréppipák néhány készítés-technológiai megoldása nológiai változatosság nem általános. A legtöbb kerámia edény (vagy más tárgy) készítésére egy adott korszakban egy, vagy néhány (de mindenképpen kis számú) készítési módot használtak. A kerámia-technológia története szempontjából mindig azok a helyzetek izgalmasak, ahol a fazekas az eddig jól bevált megoldásait már nem tudta valamiért használni. Ilyenkor ugyanis ki kellett próbálniuk a megszokott technológiákon kívül valami újat. Úgy vélem, hogy a cseréppipák megjelenése egy ilyen helyzet. (Persze nem minden kerámiatípus megjelenése vet fel technológiai problémát. Az a természetes, hogy egy új tárgytípus a megszokott technológiával is elkészíthető.) Milyen technológiai problémát vet fel a pipa? A probléma oka igen egyszerű: a pipa túl kicsi. A fazekasok által készített edények (még a legkisebb is) jóval nagyobbak, mint a pipák. Remekül működik minden formázási és díszítési mód, amit a fazekas használ - edényeken. Szigorúan technológiai szempontból nyilván valamilyen módon működik pipán is. Azonban ennél több szempontot kell figyelembe vennünk. A pipáknak eladhatónak kell lennie. Feltételezem, hogy az eladhatóság javítása érdekében a fazekas arra törekedett, hogy a pipa lehetőleg díszes és színes legyen. (Ha egy mód van, akkor mindkettő.) A kérdés az, hogy milyen lehetőségei vannak elvileg egy fazekasnak, hogy díszessé és színessé tegyen egy olyan kis tárgyat, mint egy pipa? Ezen a ponton talán érdemes az olvasónak megállnia, és átgondolnia, hogy az általa ismert pipák milyen módokon készültek, és ebből a szempontból mennyire sikerültek jól. Az itt következő részt inkább gondolatébresztőnek szánom, hiszen valódi tudományos igényű feldolgozáshoz nagy mennyiségű pipát kellene átnézni, és értékelni technológiai szempontból. Ehhez természetesen szükség lenne pontosabb technológiai kísérletekre is. (Például egy-egy technológiát képviselő pipára fordított időt meg lehetne mérni.) Lehetséges elvi megoldások8 Vannak mázas pipák, és ezek „ellentéteként” léteznek a máz nélküliek. A mázas kerámiák gyakran engóbbal is díszítettek, ezért a máz nélküliek esetében a csak engóbbal festett pipával is számolni kell. A fényesítés elterjedt edényeken is, ezért természetesen pipán is megjelenik. Az égetés utáni festés azonban pipán kissé már szokatlan megoldásnak számít. Hiszen a szerves kötőanyagú festékek használata egy - használatkor forró — tárgyon használhatósági és tartóssági kétségeket vet fel. Végül a teljesség kedvéért említendő a fényes engóbbal9 díszített pipa. A pipák készítésének idejére elvileg ez a festéktípus már kihalt, de igen kedvezőek a tulajdonságai. A török kori pipákon látott technikai megoldások értékelése10 Egyféle mázzal bevont, domború díszű pipák A domború dísz csak rendkívül egyszerű és részletszegény lehet a pipa kis mérete és a máz (viszonylag nagy) vastagsága miatt. Sajnos a pipán levő domború minta hatása a máz (kemencében történő) megolvadása miatt mindig „lekerekített” és „lágy”. Soha nem lehet éles. Ez nagyobb méretű tárgyaknál (kályhacsempék, edények) nem okoz gondot, de pipákon feltűnő. Különösen akkor, ha a mázatlan pipák részletgazdagságával vetjük össze. Erre a technikai megoldásra mutat példát az egri vár V.2010.81.21. számú pipája (1. tábla 3). „Folyós” máz használata pipán Mai szemmel nézve a korabeli mázak nagy része túlságosan folyós. Ez a korabeli mázakra jellemző sajátosság volt, ami később, a mázak fejlődésével eltűnt. A kemencében megolvadó máz alacsony viszkozitása miatt a mélyebb részeken vastagabb réteget alkot, amit sötétebbnek látunk. A kiemelkedő részeken vékonyabb a réteg, ami világosabbnak látszik. 8 Az itt leírt elvi megoldások nem feltétlenül veszik figyelembe azt, hogy egy adott korban mi volt a bevett gyakorlat, sőt azt sem, hogy egyáltalán mit ismerhettek a fazekasok. 9 A fényes engób nem régészeti kifejezés, hanem a történeti kerámiatechnológiáké. Régészeti leletek közül a legismertebb fényes engóbok az ókori görög vázákon és a római terra sigillatákon láthatóak. A fényes engób egy olyan kötőanyagú festék, ami az égetés során nem olvad meg, de többékevésbé tömörre ég, ezért a felület sima tapintású és selyemfényű lesz. 10 A bemutatott technológiákat a gyakorlatból ismerem, és legtöbbjüket rendszeresen használom. Azonban eltérések lehetnek a fazekasok munkatempójában és abban, hogy egy-egy technológiai lépést mennyire ítél valaki könnyűnek vagy nehéznek. Ezért lehetségesnek tartom, hogy egyesek kisebb mértékben eltérően értékelhetik e technikákat. 338
