Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
V. Archeometria - Véninger Péter: Török kori cseréppipák néhány készítés-technológiai megoldása
Véninger Péter Török kori cseréppipák néhány készítés-technológiai megoldása Bár a török kori cseréppipákkal kapcsolatban számos anyagközlést és összefoglaló munkát tettek közzé, a korszakban alkalmazott készítéstechnikai kérdések egy része máig megválaszolatlan.1 Érdemes ezt a tárgytípust fazekas szemmel is vizsgálni és a készítéstechnika kapcsán felmerülő problémákra a tárgyak megfigyelése, elemzése útján rávilágítani. Ezért ebben a tanulmányban néhány technológiai érdekességet emelnék ki. Az általános bevezető után három fő témáról lesz szó: először a pipák készítésére használatos agyag néhány fontos jellemzőjéről, majd egy igen jellegzetes és furcsa felületű pipa készítési módjáról, végül pedig, hogy fazekas szemszögből a pipák megjelenése milyen technológiai problémát vethetett fel. A pipák készítésére használt agyag Közismert, hogy nem minden agyag alkalmas bármilyen kerámiatárgy elkészítésre. Bizonyos agyagok egy-egy speciális célra valók (például kályhacsempe, főzőedény készítés, stb.), mások többféle technológiához is használhatóak. Az is ismert néprajzi párhuzam alapján, és a mai fazekasok tapasztalatai alapján, hogy nem minden korongos agyagból lehet bármilyen méretű és formájú edényt korongozni. Van olyan korongos agyag, ami jó korsóhoz és egyéb magas (fennálló) edényhez. Más fajta korongos agyag pedig tálak korongozásához használható jól. Ezek ismeretében talán nem tűnik annyira szokatlan gondolatnak az, hogy a pipák készítésére jól használható agyag sajátosságait megpróbáljuk körvonalazni. Az, hogy egy-egy agyag mire is használható (vagy mire nem), leginkább azzal függ össze, hogy milyen mértékben képlékeny (mennyire sovány, vagy kövér). A kérdés valójában az, hogy hogyan lehet vizsgálni a pipakészítésre alkalmas agyag képlékenységét? A sovány agyagok elsősorban nagyméretű tárgyak készítésére használhatóak. Ezzel szemben a kövér agyagok pedig kisméretű, és finom mintázatú tárgyak készítésére alkalmasabbak. A pipák az utóbbi csoportba tartoznak. A kerámiákon látható nyomok alapján nagyon nagy általánosságban elmondható, hogy a ma használt agyagok kövérebbek, mint a régi kerámiákhoz általában használt agyagok. Am ennek ellenére a legtöbb ma készített cseréppipa közel sem olyan jó minőségű, mint a régiek. Valószínűleg ennek az oka nem a gyakorlat hiánya. Valószínű, hogy lennie kell még valamilyen eltérésnek a régi pipaagyagok és a mai fazekasagyagok között, amire még nem figyeltünk fel. Ha a kerámiák anyagáról többet szeretnénk megtudni, akkor többnyire műszeres anyagvizsgálatot szoktunk végezni. Régészetben ezek is egyre inkább ismertek és használatosak, bár természetesen vannak korlátáik is. Sajnos egy kiégetett kerámiáról műszeres vizsgálattal nem tudjuk megmondani, hogy mennyire volt képlékeny. Csak a soványítóanyag(ok) fajtáját, szemcseméretét, és százalékos arányát mutathatjuk ki.2 Azonban a valódi képlékenységet, 1 Egyes lelőhelyek pipaanyagának közlései: Eger: Kovács 1963; Varga 2011; Buda, Felső Víziváros: Kondorosy 2007a; Esztergom: Kondorosy 2007b; Szeged: Kondorosy 2008; Ónod: Tomka 2005. Összefoglaló munkák: Haider 2000; Levárdy 1994. 2 Természetesen a műszeres vizsgálatok által kapott eredmények a saját területükön belül pontosak, és a vizsgálatok hasznosak. Az eredmények a régészet számára fontos célnak teljesen megfelelőek; segítségükkel a leletekre jellemző sajátosságok dokumentálhatóvá váltak, és tipológiához, kronológiához felhasználhatóak. Nem okoz semmilyen problémát, hogy a pontos készítés-technológiával nem teljesen azonosak. Az apró készítéstechnológiai részletekkel a történeti kerámia-technológiának kell foglalkoznia. 335
