Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
IV. Várak, villák - Szabó Béla: A Báthory István általs ostromolt jelentősebb oroszországi erődítmények jellemzői
Szabó В.: A Báthory István által ostromolt jelentősebb oroszországi erődítmények jellemzői Velikie Luki és Pszkov ostromának tükrében tották az 1591-ben kezdődött 15 éves háború törökellenes küzdelmeiben, amelybe 1594-től az eddig törököktől függő Erdély is belépett.7 A korabeli oroszországi erődítmények jellemzői A 16. században Oroszország szinte folyamatosan hadban állt valamelyik szomszédjával. Az akkori Oroszországhoz képest Lengyelország-Litvánia, a Livóniai Lovagrend és Svédország jól szervezett hadsereggel rendelkezett, erős tüzérséggel és fejlett ostromtechnikákkal. Ezért a korszerű ostromtechnikáknak és tüzérségnek is ellenálló erős falazatú várakká építették át az akkori határ menti erődítéseket: Pszkovot, Novgorodot, Szmolenszket és Mozsajszkot. Ezeknek a korszerűvé tett váraknak különleges stratégiai funkciója is volt, mivel Moszkva felé vezető utak mellett helyezkedtek el, mintegy mesterséges akadályként is funkcionáltak a Moszkva ellen törő ellenséggel szemben. Az adott időszakban a következő erődítéstípusok voltak Oroszországban: • Kreml: Belső erődítmény a város falain belül (citadella). Mivel a kreml volt a város legbiztosabban védett része, nemcsak adminisztratív központ volt, hanem a katonai tevékenységhez nélkülözhetetlen lőportár, fegyvertár, laktanya is itt kapott helyet. Ostrom esetén a városi lakosság és a katonaság is ide húzódhatott vissza, és a városi részek elvesztése esetén innen folytathatta a védelmet. • Városok védelmi fala: A kezdeti időkben ezeknek a városfalaknak csekély védelmi ereje volt a kreml védműveivel szemben. Oroszországban kezdetben a kreml körül letelepedett lakosságot palánkkal vették körül, majd egyre nagyobb területeket védelmezek. A palánkokat a későbbiek folyamán először farönkökkel épült fallal, majd a 16. század végétől kő- vagy téglafallal váltották fel. A kreml körül lassan kialakuló falrendszerek komoly nehézségeket okozhattak az ostromlóknak. Példa lehet a Báthory István által 1581-ben ostromlott Pszkov is, mely jelentős erődnek számított. Falai 10 km hosszan nyúltak el, 37 bástyával és 48 kapuval rendelkezett. Igaz, a Velikaja-folyónál fából épült a fal, de erről az oldalról az ellenség támadásával nem kellett számolni a védőknek. A vár részeit fedett, biztonságos átjárók kötötték össze. A falak átlagos magassága 6,5, vastagsága 4-6 m volt. A külső falakon belül volt a belső város (szintén falakkal körülvéve), azon belül a megerősített Dovmontov városrész. Ezen belül állt a belsővár, és a kőből épült kreml.8 • Kolostorok védelmi fala: Az orosz városok védelmében nagy szerepe volt a kolostoroknak. A kolostorok a városok köré épültek, főképpen a 15-16. században, és mintegy előőrsként szolgálva, kitolták a városok védvonalát. A kolostorokat kezdetben palánkkal vették körül, majd ezt fokozatosan felváltották a farönkökből épült falak. Aló. század második felétől a stratégiai jelentőséggel bíró kolostorok falait kőből építették fel. A vegyes építkezés sem volt ritka, előfordult, hogy a kapu, amelynek reprezentatív jelentősége volt, kőből, vagy téglából épült, viszont a falak továbbra is fából. A kolostorok közül kiemelkedik a Pszkovo—Pechorskaya Lavra, amely Pszkovtól 52 kmre, nyugatra található. A kolostort 1581-ben Báthory István tisztje, Bornemissza János sikertelenül ostromolta magyar katonáival. Ez annak is köszönhető volt, hogy 1553-1565 között a kolostort kőfalakkal és 9 bástyával vették körül. A falak nagyobb része egy meredély tetején helyezkedett el, melynek alján patak és vízakadály volt, így a terepviszonyok miatt nehezen lehetett megostromolni. A kolostorban több száz hivatásos sztreleckatona teljesített szolgálatot.9 A kolostorok védelmi szerepe a 17. század végére megszűnt, falaiknak csak reprezentatív jellege maradt. • Erődök (kreposty): Tisztán katonai jelentőségű erődítmények állandó helyőrséggel. Általában ezek az erődök az ország határainál épültek, vagy a nemrég megszállás alatt tartott területeken. Kiemelkedik közülük Pszkov erődkomplexuma, amely rendkívüli stratégiai jelentőséggel bírt. • Vonalas védelmi rendszerek: A déli határokat védték a betörő tatárok ellen. Az első kísérlet az orosz védelmi vonalak kialakítására a 14. századra tehető, amikor is védelmi objektumokat próbáltak elhelyezni az ellenség potenciális várható inváziós útvonalain. A 16. századra a tüzérség felülkerekedett a hagyományos erődök védelmi lehetőségein ezért új eljárásokat kellett alkalmazni. Ezek egyike volt a szabályos erődök kialakítása. A tüzérség hatékonyabb elhelyezése és az ellenség ágyúi ellen 7 Szádeczky-Kardoss 1931: 347. 8 Соколов 2001:121. 9 Piotrowski 1994: 249. A sztrelecek (oroszul стрелец, lövész) muskétával és alabárddal felszerelt orosz gyalogoskatonák voltak a 16. század és a 18. század eleje közötti időszakban. Ok képezték Oroszország első állandó hadseregét. 314
