Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
IV. Várak, villák - Nagy Balázs: A Tettye téri reneszánsz villa és a 2009. évi megelőző régészeti feltárás ereményei (Pécs, Baranya megye)
Nagy Balázs: A Tettye téri reneszánsz villa és a 2009. évi megelőző régészeti feltárás eredményei (Pécs, Baranya megye) Képzőművészeti alkotások A képzőművészeti alkotások közül csupán néhányat szeretnénk bemutatni, melyek a reneszánsz villát és közvetlen környezetét művészeti pontossággal ábrázolták. A szóban forgó alkotásokat Wurm Károly építőmester 1890-ben rézmetszet formájában örökítette meg. Munkája az épület romos kinézetét valósághűen őrizte meg az utókornak.20 A rajzokon jól kivehetők az emeleti szintet tartó gerendák lenyomatai, helyenként az ablakok és az egykori ablakkeretek kialakítása is felismerhető. A fenti alkotások bemutatását azért is tartottuk kiemelten fontosnak, mert a romosán álló épület falait a 20. század folyamán helyreállították, melynek során a balesetveszélyesnek ítélt falrészeket lebontották, vagy megerősítették. Emiatt a konzerválás előtti állapotokat csak a fennmaradt ábrázolásokon keresztül ismerhetjük meg. Az épületre vonatkozó megfigyelések Mielőtt rátérnénk a 2009. évi régészeti feltárás eredményeinek bemutatására, vizsgáljuk meg, hogy a ma is álló falakból milyen következtetéseket lehet levonni. Emeleti szint fölé magasodó falakat figyelhetünk meg a keleti szárny északi felében és a toronynál, az északi szárny teljes szélességében, valamint a hozzá kapcsolódó udvar északi felének sarokfalainál. A legmagasabb és legépebb falakkal a nyugati szárny rendelkezik. Az épület déli szárnyának déli főfalát a modernkori talajszintig visszabontva, nagyjából 10 m hosszan tudtuk megfigyelni.21 A keleti szárny északi fiókos kolostorboltozatos helyisége a késő középkori, kora újkori épület legdíszesebb szobája lehetett. Ez a mennyezeti kialakítás csupán ebben az egy helyiségben figyelhető meg. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a helyiség boltozata és boltozattartó peduccioit utólag vésték a falsíkokba. A helyiség eredetileg sík, gerendás mennyezetű lehetett, amint a nyugati falban fennmaradt gerendafészkek mutatják (1. tábla 1). Az északi szárny három helyiségből állt. A falakon észak-déli irányú gerendák lenyomatait láthatjuk. A gerendák minden esetben a rövidebbik (6,5 m széles) fesztávot hidalták át (1. tábla 2). A nyugati és a keleti szárny helyiségeinek mennyezetét nyugat-keleti irányú gerendákkal fedték (1. tábla 1; 2. táblai). A nyugati szárny hosszú csarnokszerű kialakítással rendelkezett. A nyugati főfal keleti oldalának déli felében téglából épített, utólagosan bevésett hevederív maradványait figyeltük meg. A szárny északi felében szintén egy utólagosan kialakított válaszfal maradványaira lehetünk figyelmesek, ami még az emeleti szinten is követhető és mindösszesen egy téglasor vastagságú (2. tábla 1). A nyugati szárny és a déli szárny alapozásában 1 m-es szintkülönbség figyelhető meg. A nyugati szárny déli falát mélyebbre alapozták, mint a déli szárny déli falát (1. tábla 3). A déli szárny déli falának keresztmetszete a délnyugati sarokban lenyomat formájában vizsgálható. A déli fal magassága itt 6,4 m, amely felfelé lépcsőzetesen szűkülő keresztmetszetű. A lenyomatban vizsgálható fal, 2,2 m magasságig 80 cm széles, majd további 3 m-es magasságig követhető, ahol 60 cm vastag. A fal mellvédként magasodik az emeleti szint fölé, ahol 1,2 m magas és 40 cm széles (2. tábla 3).22 Az épület közepén egy nagyméretű téglalap alakú, minden oldalról zárt udvart találunk, melynek északi falazata a sarkoknál az emeleti szint fölé magasodik (2. tábla 2; 2. tábla 4). A 2009. évi régészeti feltárás eredményei A reneszánsz villa egy emeletes épület, amely négy szárnyból és egy zárt téglalap alakú udvarból állt (hossza: 26,6 m; szélessége: 40,7 m). A földszint belmagassága 5,2 m lehetett, melynek meghatározásához a ma is álló kapuk, valamint ajtónyílások és az emeleti szintet tartó gerendafészkek voltak a segítségünkre. A késő középkori falakat törtkőből építették, a stabilizálásához használt kötőanyag sárga színű. Az alapozási mélység a mésztufa pad eltérő szintje miatt az épület északi részében mélyebb, míg a déli felében sekélyebb. A falak szélessége a földszinten jellemzően 80 cm, míg 20 Farbaky 2002: 53. 21 Kárpáti 2010a: 16. 22 Kárpáti-Nagy 2010. 306
