Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Pap Ildikó Katalin: Középkori faragott kövek a kercaszomori református templom falában
Pap Ildikó Katalin: Középkori faragott kövek a kercaszomori református templom falában bejárat bemutatásával építették vissza. A déli homlokzatban bemutatásra került a déli bejárat nyílása, valamint a templombelső padlójában a keleti karzat északi pillérét hajdan tartó kő. A templom közvetlen környezetében a hatékonyabb csapadékelvezetés és az akadálymentesítés érdekében kisebb tereprendezésre is sor került. A templombelsőben a falakban kifejezetten kevés, mindössze hat kőemléket figyeltünk meg. Egy-egy további bazalt és mészkő a feltöltés eltávolítását követően tűnt elő. Ezek a 18. század végi téglapadlón23 nyugodva az eredeti, 1842-1843-as felújítás alkalmával elbontott, fából épült keleti karzat oszlopait támasztották alá (4. kép). A templom külső homlokzatán a vakolat eltávolítása után a téglák24 között nagy mennyiségű, változó minőségű üledékes mészkő és bazalt falazókő volt látható, melyeket az épület délkeleti sarkától nyugat felé indulva beszámoztunk, majd méretüket, anyagukat és formájukat fotó-, rajz- és szöveges dokumentációban rögzítettük. A templom déli homlokzatán (1. tábla; 5. tábla) láthatóvá vált két elfalazott ablak, valamint az első, 18. századi, szintén elfalazott kapunyílás, amely lezárásához nagyméretű bazalt- és mészkődarabokat is felhasználtak. A 19. század második felében kialakított lizénák az épület mindkét oldalán téglákat és faragott köveket takartak el. A munka végeztével a külső homlokzat alsó nagyjából három méterén összesen 138 építőkövet és egyszerű kivitelű faragványt figyeltünk meg és dokumentáltunk, tehát a templomban összesen 146 kőemlék helyét rögzítettük. Ezeken felül a tereprendezés alkalmával a hajóhoz nyugatról csatlakozó torony (5. tábla) alapozásában legalább 15 durva bazalt falazókövet figyeltünk meg. A kőelemek a falakba megfigyelhető rendszer nélkül kerültek beépítésre. A belső térben megfigyelt 8 kőemléken kívül a déli homlokzatban 18, a lényegesen kisebb felületű keleti és nyugati falban 25, illetve 27, míg az északi oldalon 68 építőkövet dokumentáltunk (1—4. tábla). A mészkő és bazalt kőelemek falakon belüli eloszlása egyenletesnek mondható, mindkét anyagból találunk faragványt mind a templombelsőben, mind az összes külső homlokzatban. A falak magasabb részeiben is találtunk mindkét kőtípusból, azonban a torony felmenő részeiben, illetve a cinteremben már nem voltak másodlagosan beépített kövek. A töredékek anyagának és pontos méretének rögzítése lehetővé tette, hogy azok felületét kőtípusonként vizsgálhassuk. Míg a falakban látható, összesen 101 mészkő együttes látszó felülete 8,3 m2, addig az összesen 45 bazalté 3,6 m2. 5. kép: A nyugati téglakarzat déli pillére a hajdani téglapadlóval (Fotó: Kőszegi Adám) Következtetések Az alapján, hogy a református templom építését követő átalakítások során is használtak fel köveket - például a déli bejárat elfalazásához -, a plébániaépület bontása és az építőanyag az új templom helyére történő szállítása hosszú, több lépcsőben végrehajtott folyamat lehetett. A feltételezést erősíti, hogy a református templom építésének megkezdése után 85 évvel a mára már nyom nélkül elbontott Szent Vencel-templom falainak maradványai még minden bizonnyal látszottak.25 Figyelembe véve, hogy a vastag falakban a kövek szinte kizárólag fektetve, tehát fajlagosan legkisebb felületükkel kifelé kerültek beépítésre, illetve hogy a templom falát a földszinttől számított nagyjából 3 m-es magasságig volt módunk megfigyelni, a két kőtípus együttes, csaknem 12 m2-t kitevő felülete arra enged következtetni, hogy az írott forrásokkal egybehangzóan valóban a református templom falaiban kell keresnünk a Szent Vencel-templom teljes kőanyagát. 23 A padlót burkoló téglák mérete: 28x13,5-14 cm. 24 A téglák átlagos mérete: 29-30x14,5-15x6-7 cm. 25 1873-ban a szentgyörgyvölgyi református néptanító a Műemlékek Országos Bizottságának ezekkel a szavakkal számolt be a romokról „[...] egy régibb templom alapjára találtam”. Gózon 1873: 305. A 2013. március 12-én a Szent Vencel-templomnál végzett helyszíni szemlénk alkalmával a falakból semmi nem volt látható, azonban a plébánia a 19. század közepéig használt temetőjét kerítő árok még megfigyelhető volt. 231
