Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

III. Egyházi épületek - Pap Ildikó Katalin: Középkori faragott kövek a kercaszomori református templom falában

Pap Ildikó Katalin: Középkori faragott kövek a kercaszomori református templom falában

, cos/ ft///■/• Jm/hen or.t/rrrrtr/ii/r/ffit ..tfriir xtt WfW h'J/tfirr

2. kép: A Szent Vencel és a református templom elhelyezkedése a II. katonai felmérés térképén (Készítette: Isztin Gyula)

lovagszent, Szent László tisztelete szorította háttérbe - a középkorban a határvédelemmel megbízott katonáskodó elemek mint lovagkirályt tisztelték. A templom építői valószínűleg a Kerka patak völgyében élő9 Kerka-őrök10 lehettek.

Magáról az épületről az írott források alapján viszonylag keveset tudunk. Az első román templom kisméretű és keletek lehetett. Később toronnyal és sekrestyével bővítettek. Temetőjét ma is látható árok keríti. A plébánia a 15. században Oriszentpéter és Hodos mellett az Őrség három fő egyházas helyeinek egyike volt. Első névről ismert papja András, aki 1503-ban a belmurai kerület alesperese volt. A templom alatt létrejött apró települést 1452-ben Kápolnáskercának, 1502-ben és 1503-ban Szentviszlónak hívták. A név a Vencel (Venceslaus) személynév középkori magyar alakja.

A 16. század végére a plébánia telkei elnéptelenedtek és a 17. század elején a templom a protestánsok kezére jutott. Az épületet a török hódoltság végén a kanizsai tatár csapatok felgyújtották. A romokat 1698 előtt a protestáns lakosok hozták rendbe, azonban az épületet később villámcsapás rongálta meg. 1732-ben a templom ismét a katolikusoké lett, de a környék lakossága megtartotta protestáns vallását. A hívek nélkül maradt, pusztuló egyházi épületet 1788-ban bontották le, köveit és tégláit a református templom építéséhez használták fel. A templom körüli, ma is Pusztatemetőnek hívott sírkertbe 1844-ig folyamatos volt a temetkezés.11

9 A korai birtokrendszer vízrajzi alapon történő megszervezéséről részletesen: Kiss-Zágorhidi 2012: 501 (3. lábjegyzet).

10 Okleveles említésükre: Kiss-Zágorhidi 2012: 502.

11 Pataky 1990: 73.

228