Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Molnár István: A középkori Szőkedencs és temploma
Molnár István: A középkori Szőkedencs és temploma a középkori templom szentélyének maradványai. Ez a jelenlegi temető sírjaitól keletre volt, látszott, hogy a templom hajóját a Vésey-család, a temető többi részétől kissé elkülönülő sírjai bolygatják. A templomtól keletre, az árokban két sírt találtunk, amit kibontottunk. A templom kirajzolódó nyomai alapján egy tanúfallal kettéosztott területet jelöltünk ki, ahol 2010. októberében egy téglából épült, félköríves szentélyzáródású templom alapozásának keleti részét tártuk fel. Egy északi helyiség indítását is sikerült megtalálnunk, ez a fa miatt sajnos nem volt kibontható (6. kép). 2012-ben a település vezetése kérte, hogy tárjuk fel a még hiányzó és feltárható területet. A munkát 2012. augusztus 13. és 21. között végeztük el. Egy kezdetben tanúfallal kettéosztott, 3,8x10 m-es szelvényt jelöltünk ki. A szelvény szélességét keleten a Vésey-család sírjai -amelyek miatt egy 2,3 m-es terület nem volt kibontható - nyugaton az újkori temető sírjaihoz meghagyott biztonsági sáv jelölték ki. A szelvény északi 1,5 m-e csak részlegesen került feltárásra. Ezen kívül az északról csatlakozó sekrestye nyugati falát próbáltuk követni, délnyugaton ki is bontottuk az alapozásig, de máshol - a fa gyökérzetének védelme miatt — csak szondával kutattuk. Az északi fal indítását is megtaláltuk, a többi része a fa gyökérzete miatt nem volt kibontható. A torony nyugati falából nem került kibontásra egy vékony sáv (7—8. képek). A terület erősen lejt délre és keletre. A gyepszint eltávolítása után a maradványok felett elkülöníthető egy erősen törmelékes, téglás réteg, amely az alapozás felett is megvan, 10-40 cm vastag, mindent felülrétegez, újkori tereprendezés, elegyengetés nyoma lehet. Nem egyenlően vastag mindenhol, a hajó nyugati falánál, jól követhető, máshol - délen és keleten, vagy a torony területén - vékonyabb vagy hiányzik. A Vésey-család 19. század végi sírjai metszik ezt a réteget, ez behatárolja az elegyengetés idejét. A feltárási terület nyugati részén, a torony északi fala felett látszik a kiszedett fal törmelékes betöltésének nyoma e réteg alatt. Az északi szelvényfalon a sekrestye déli falának kiszedett foltja is látszik, efelett nincs az említett törmelékes újkori réteg. A sekrestye nyugati fala viszonylag magasan megmaradt, a fa gyökérzete és az általa megtartott föld védte. A lekopottabb részeken, keleten és délen, ahol az újkori egyengetés hiányzik, vagy vékony, hamar kirajzolódik az alapozás illetve néhol a falak igen gyér maradványai. Míg északon ez 50-60 cm-re van a mai felszíntől, addig délen és keleten csak 30 cm-re, illetve 10 cm-re. Az egykori épületen kívül, a gyepszint és az újkori elegyengetés alatt nem, vagy csak gyengén téglatörmelékes rétegben találjuk az egykori temető sírjait. A hajó közepét és nyugati részét, nyugati falát és kisebb részben a déli fal nyugati részét is bolygatta egy beásás. Téglatörmelékes, már a templom - legalábbis részleges - pusztulása után, de még az erősebben kevert elegyengetés előtt töltődött fel. Hasonló betöltése van a torony belsejében lévő lemélyedő résznek is, a torony nyugati fala is rombolódott. A templom középső részét a Vésey-család újkori sírjai bolygatták, míg a keleti falnál öt újkori sír feküdt. A 19. századra keltezhetőek, mikor már romos volt a templom, hiszen a falakat is rombolják ezek a sírok. így a templom belsejéből csak a keleti - legjobban lepusztult területen - maradt meg egy 1-1,5 m-es bolygatatlan terület. A sárga altalaj itt 20-40 cm-re van a jelenlegi felszíntől és 20-30 cm-re az alapozás felső szintjétől. A templom belsejében, kisebb területen, nem sokkal az altalaj felett, az alapozás tetejével nagyjából egy szinten, kissé rendszertelenül elhelyezkedő, lapjukkal lehelyezett téglákat találunk, ami az egykor kialakított belső járószint maradványa lehet. Összefoglalva, a 19. században a romos és már talán részben el is hordott templom falait nagyobbrészt kiszedték, a belsejét valamikor ekkor szétásták, valószínűleg nem sokkal később egy egyengetést is végeztek. Több újkori sír bolygatta a területet. Középkori külső járószintet nem tudtunk megfigyelni. A templom A feltárás eredményei alapján az épület több periódusát valószínűsíthetjük. Első lépésben - feltehetően valamikor a 12-13. században - egy félköríves szentélyzáródású, nyugat-délnyugat - kelet-északkeleti tájolású templom épült. Alaprajza nem egészen szabályos, az északi részen mintha jobban kiszélesedne, de a fa gyökérzete miatt ez a rész nem volt rendesen kutatható. A sekrestye fala is itt indult. Sajnos főleg az alapokat találtuk meg. Mindössze a hajó északnyugati sarkánál maradt 2-3, a délnyugati saroknál és a déli falon 1 téglasor a felmenő falból is (9. kép). A hajó alapozása téglasorokból és a közéjük döngölt agyagból állt. Az alap 120-140 cm széles volt, nagyjából 130 cm (7-8 téglasor) mélyen maradt meg. 14-15x30x5-6 cm nagyságú téglákkal alapozták. A széleken egész, szabályos hosszanti helyzetű, a sorok közepén töredékes, szabálytalan helyzetű téglákat használtak. A téglasorok közé agyagot döngöltek, ez 4-8 cm széles. Az északnyugati sarkánál érzékelhető volt egy vékony meszes réteg az alapozás tetején, a falak alatt. A habarcsba rakott téglából készült felmenő falak megtalált maradványai az alapozás széléig értek, 120-130 cm szélesek voltak. Tégláik hasonlóak, mint az alapban. A két ásatási évad eredményei alapján a templom külső mérete 10,2x7,2 m, a belső átmérője 7,6x4,6 m körül lehetett, ami 1,65 külső, 1,41 belső térarányt jelent. 220
