Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez
Katona-Kiss Atilla: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez Konklúziók A keleti eredetű Ártánd-zomlinpusztai sírlelet anyagával párhuzamba állítható steppei analógiák tág időkeretek közé datálták a leletegyüttest, amelynek összetétele több etnikai eredeztetést is lehetővé tett. Ezen értelmezések azonban szűkíthetőnek tűntek a kapcsolódó magyarországi leletanyaggal való összevetések során, amelyeket tovább árnyaltak az írott források adatai és a helynévi anyagból levonható tanulságok. Az elemzés során arra a következtetésre jutottunk, hogy a sírmellékletek a legnagyobb valószínűséggel a 13. század derekán a Magyar Alföldre költözött kunok egy előkelőjé lehetett, aki a Tiszántúlon birtokolt 1246—1282 között, azaz a foglaló kun nemzetségek 1-2. nemzedékéhez tartozhatott. A további vizsgálódások arra próbáltak választ adni, hogy a zomlini lelőhelytől 5 km-re fekvő egykori Uzfalva nevében lévő előtag összefügghet-e azzal a ténnyel, hogy a zomlinpusztai leletek nemcsak a kunoknál, hanem az úz-berend-besenyő töredéknépekből megszervezett fekete süvegesek sírmellékleteiben is jól ismertek. A helynév kora egyidősnek tűnik a régészeti leletanyag keltezésével és a besenyő és kun megfelelések ugyancsak arra mutatnak, hogy a magyarföldre költözött késő nomád népek helynévi nyomai és régészeti emlékeik között egyértelmű összefüggés mutatható ki. Mindezek ellenére a zomlinpusztai sírmellékletek oguz etnikai háttere közvetlenül nem bizonyítható, de a lehetséges összefüggésre utalhatnak a turkológiái és régészeti kutatások azon indirekt adatai is, amelyek a hazai kun műveltség oguzos elemeit hangsúlyozták, azok eredetét pedig a kunokhoz csatlakozott fekete süvegesek emlékanyagában jelölték ki. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy a zomlini leletanyag párhuzamainak jellege és kronológiai háttere nem zárja ki annak elvi lehetőségét sem, hogy egy varég-rusz harcos egykori sírjából származnak az emlékek. Ebben az esetben viszont nem a dukátusban szolgáló, államalapítás kori testőrség egyik tagját kell látnunk a zomlini hagyaték egykori tulajdonosában, hanem egy olyan, pogány rítus szerint eltemetett vitézt, aki még a vezérek korában, talán Taksony idején, költözött a Magyar Nagyfejedelemség területére. 21
