Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Csoltkó Emese: Az ócsai református (egykor premontrei) templom építéstörténetének vázlata
Csoltkó Emese: Az ócsai református (egykor premontrei) templom építéstörténetének vázlata amiben azonban a kálvinista lelkész prédikál.”55 A régészeti kutatások szerint ebben az időszakban, valamikor a 16-17. században a fedetlen hajót egy, a keleti első pillérpár közé, másodlagos faragványok felhasználásával húzott fallal zárták le (9. kép). Valamivel ez előtt, a 15. századi terrazzo felett, egy feltöltési réteget követően újabb terrazzo padlót (16—17. század) alakítottak ki (2. tábla 1-2). A katolikusok a 18. század második felében több ízben is megpróbálták visszaszerezni az épületet.56 A református hívek, hogy megvédjék templomukat, az 1770-es évek elejétől ócsai birtokos Teleki József segítségét kérték, akinek közbenjárására Mária Terézia döntésének értelmében az ócsai templom a református egyházközség tulajdonában maradhatott.57 Miután a katolikus egyház utolsó elkeseredett próbálkozása sem járt sikerrel a templom visszaszerzését illetően, 1774-1775-ben egy Szentháromságnak szentelt templomot építettek fel az 1754-ben emelt kápolna helyén.58 Az újkori helyreállítások A barokk korban történt meg a templom első jelentős helyreállítása, mely nagyrészt Teleki József anyagi támogatásával 1774-ben kezdődhetett el, s 1777-ben fejeződött be.59 A helyreállítás menetéről sajnos nem áll rendelkezésünkre írott forrás. A falkutatás eredményei alapján azonban nagy vonalakban körvonalazható ez a munka. A templomhajó falkoronáját a sérült részekig (körülbelül a felső két kvádersor) lebontották, s profilos téglapárkánnyal zárták le. A szentélyek oromfalait, a boltozatokat nem érintve, jelentősen megemelték (11. kép). A nyugati homlokzatot a karzat átépítése miatt két ferde támpillérrel erősítették meg, míg a meglévő támpilléreket kő és tégla felhasználásával javították ki. Végezetül, a templom új fedélszéket, tetőzetet kapott. A tetőzet ívét meredekebben alakították ki, s a sekrestyék tetőzete is jelentősen magasabban zárult, az északi oldalon eltüntetve a felette húzódó ablaknyílást. A templombelsőben a megmaradt vakolatot leverték. Sok helyen még láthatóak voltak a kutatás során a vakolat leverését jelző kalapácsnyomok. Ezt követően az egész templombelsőt új, már sárga vakolattal látták el. A templom nyugati, középkori karzatát elbontották, s helyére, az eredetihez képest valamivel magasabban egy új, barokk karzatot építettek, melyet csigás konzolok tartanak. Az északkeleti első pillérköteghez építették hozzá a szószéket, melynek alapozását a középkori sávalapozásnak arra a szakaszára ültették rá, melyen a már korábban elbontott szentélyrekesztő kelet-nyugati irányú oldalfala is húzódott. A templombelsőben jelentősen megemelték a padlószintet, s új terrazzo padlót alakítottak ki mindenhol, kivéve a templom déli részében, azaz a déli sekrestyében, déli keresztházban és mellékszentélyben, ahol téglapadló maradványait azonosították az ásatás során (2. tábla 1). A padlószint említett jelentős megemelése miatt szükség volt a pillérkötegek profilos lezárású lábazatainak a lefaragására. A járószintek szinte egy magasságba kerültek, habár a szentélyek területén még mindig, de már csak maximum egy lépcsőfoknyi különbséget jelentő magasabb szint volt használatban. A szentélyekbe és a sekrestyékbe való bejutást téglából készített küszöbök és lépcsők segítették. A pillérek sérült fejezeteit kijavították, mégpedig a már említett sárga vakolat anyagával szinte megegyező, törtkővel, téglával kevert habarccsal. Az ócsai templom barokk kori helyreállítása az adott korszakot tekintve szinte korszerűnek is mondható, s a hitelességre való törekvés talán éppen Teleki Józsefnek köszönhető, kiváltképp ha figyelembe vesszük Teleki vonzódását az építészethez. Naplóiból kitűnik, hogy a templomépítészetben a stílusok keverését nem kedvelte, sokkal inkább a templom adott stílusban történő megőrzését tartotta elfogadhatónak, szépnek.60 1849-ben a nagykőrösi iparosok által végzett újabb renoválás befejezéséről értesülünk.61 Arról, hogy pontosan milyen munkákat végeztek el sajnos nincs közvetlen adat. Lehetséges, hogy az a tetőzet készült el, melyet Szabó Nándor lelkész az alább említésre kerülő 1884-es tűzvész kapcsán említ, vagyis ekkor a tornyokon a „30—40 éves zsindely tetőt eloltani nem lehetett”.62 55 Nagy E. 1958: 574. 56 Nagy E. 1958: 575. 57 F. Csanak 1978: 577-578. 58 Horváth 2000:101. 59 Lukács-Cabello-Csengel 1991:16. 60 F. Csanak 1978: 553-578. 61 Nagy K. 1935:10/2. 62 Nagy K. 1935:11/2. 198
