Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

II. Településkutatás - Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az M0-s autópálya nyomvonalon

Räcz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az МО-s autópálya nyomvonalon.

földrajzi összefüggéseiből. Egy adott régió adott korban használt háztípusait nem lehet elsősorban mértani idomok alapján felosztani. Sokkal inkább a sajátos építészeti megoldások következetes együtt alkalmazása esetén határozhatunk meg olyan háztípusokat, melyek kor-, és helyspecifikusak. Egy-egy háztípusnak nemcsak térbeli, hanem időbeli kiterjedése is van,39 amit egy mechanikus felosztás nem tud figyelembe venni. ATakács Miklós által megjelölt osztályozási szempontok mellett érdemes olyan további sajátosságokat is figyelembe venni, mint a házak tájolása, vagy a belső térosztást szintén meghatározó tároló gödrök elhelyezése. A falazatot és tetőt Takács Miklós szándékosan nem vonja be osztályozási rendjébe, mert azokra már csak a konkrét jelenségek értelmezésével következtethetünk. A típusalkotás azonban már az értelmezés része.

A 10—11. században egyetlen ház-alaptípus létezett területünkön, amelynek egyes sajátosságai (például a méretei, vagy tájolása) és tartozékai (különösen a tüzelőberendezése) lassú változáson mentek át, de a 12. században is ugyanaz a háztípus maradt.40 A 12. században több lelőhelyen is (Üllő 2, Üllő 1. és Vecsés 36.) egy új, következetesen alkalmazott fal- és tetőépítési eljárás és tényleges technológiai-szerkezeti váltás jelenik meg. A lakógödrök oldalfala mentén elhelyezett oszlopsorok a tető földfelszínről való felemelését jelzik. Itt tehát egy újabb háztípus felbukkanását lehet feltételezni, melynek alap területe és belső terének arányai eltérnek a másik típusétól.41 Nem zárható ki, hogy a tető az egyik oldalon még mindig a földre támaszkodott, mert az oszlopsor mindig csak az egyik oldalfal mentén jelentkezett. Az oszlopsorok mellett a házakban továbbra is megmarad a rövidebb, vagy hosszabb oldalfal mentén elhelyezett ágasfa is. A tüzelőberendezés a ház szerkezetétől, típusától független, önálló fejlődési utat járt be régiónk veremházaiban.42

Nem egyszerű feladat eldönteni, hogy a második típusként leírt, földbe mélyített padlójú, ugyanakkor felmenő fallal rendelkező egysejtű épületet veremháznak tekintsük-e, vagy süllyesztett padlójú falas háznak. Láthattuk, hogy a mélység alapú, vagy térosztás szerinti csoportosítások terminológiai bizonytalansága erre a kérdésre vezethető vissza. Úgy vélem, hogy a tető alátámasztási technológiája lehet ebben a tekintetben iránymutató. Amíg a földbe mélyített építmény tetőszerkezetét függőleges tárnok tartják, bármilyen kiosztásban legyenek is azok, veremházakról beszélünk. Amikor a tető súlyát vízszintes gerendaácsolat hordja, falas ház a helyesebb terminológia, mert a falszerkezet válik az építmény legfontosabb jellemzőjévé és nem a földbe ásás ténye.

A veremházak több mint másfél évezreden át meghatározták a Kárpát-medence települési képét. Igen nehéz elképzelni, hogy ne fejlődtek volna az egyre bonyolultabb és bonyolultabb konstrukciók felé. A bonyolultabb és egyszerűbb típusok is azonban egymással keveredve voltak jelen, különösen az Árpád-korban. Bármilyen csábító is, a két fenti háztípust nem rendezhetjük fejlődési sorba, mert több adatra lenne szükség annak bizonyítására, hogy a régiónkban korábbi, egyszerű struktúrájú veremház szerkezeti elemeinek, összetevőinek változásai egy magasabb színvonalú konstrukció megjelenéséhez vezettek. Ráadásul, az oldalfalak mentén elhelyezett 3-3 oszlophelyes ház más régiókban már bőven a 12. század előtt is jelen volt.43 Kockázatos pusztán morfológiai alapon, vagy a részegységek sajátosságai alapján datálni a változatos képet mutató objektumokat.

A veremház nyilvánvalóan azért örvendett ekkora népszerűségnek, mert egyszerűen és -mai szóhasználattal élve - költséghatékonyan megépíthető volt. A társadalomnak voltak olyan csoportjai, melyek nem igényelték, vagy nem tudták megengedni maguknak az összetettebb konstrukciókat, és még az Árpád-kor végén is, a legegyszerűbb, háziipari körülmények közt kivitelezhető házmodellt építették meg. Ugyanekkor, a társadalom más csoportjai, és különösen a hatalmi központok környezetében élők, a kő és fa épületek sorát hozták létre.44 A bonyolultabb építmények technológiája nyilván ismert volt, ezért fordulhattak elő többosztatú, változatos falszerkezetű földfelszíni, vagy éppen deszkával bélelt földfalú, földbe mélyített építmények már az Árpád-kor első felében is. Üjabb és újabb technológiák

39 A történeti korú lakóházak tipológiai osztályozásának problémája a néprajztudományt hosszabb ideje foglalkoztatja. „[...] a típus történeti tartalom, a típust alkotó belső és formaalkotó jegyek együttese történetileg változó.’’Tálasi 1954: 396. Az osztályozás szempontjaihoz tanulságos: Balassa 1985: 8.

40 Ez a háztípus nagyvonalakban megegyezik a Méri István-féle modellel, mely annyira egyszerű és általánosan elterjedt, hogy vannak kutatók, kik különösebb rendszerezési alapvetések nélkül is típusként hivatkoznak rá (Kovalovszki 2001: 85).

41 A szűkebb régiónk közelében elhelyezkedő Jászfényszaru lelőhelyen hasonló folyamatokat feltételezhetünk. Az itt feltárt 44 Árpád-kori ház nagy részénél az ágasok alapozó gödrei a rövidebb oldalfal mentén kerültek elő. Az objektumok tájolása északnyugat-délkeleti, valamint északkeletdélnyugati. A település legkésőbbre keltezett időszakába (12-13. század fordulója és a 14. század közé) sorolható 36. ház hosszanti oldalfalai közepén elhelyezett oszlophelyek már felmenő falakra utalnak (lásd Bíró Gyöngyvér tanulmányát jelen kötetben). A két ágasfás háztípus és variációi alkották a legmarkánsabb csoportot a Kiskunfélegyháza-Amler-bányai késő Árpád-kori lelőhely változatos szerkezetű házai közt (Gallina-Gulyás-Molnár 2014: 307-309).

42 A kutatás kezdeteitől sokat hangoztatott tétel, hogy a háztípusok fejlődésében a tüzelőberendezéseknek megvolt a maga szerepe: Bátky 1930; Tálasi 1954: 396-398.

43 Simonyi 2003b: 112—113.

44 Mesterházy 1991; Mesterházy 2001.

172