Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az M0-s autópálya nyomvonalon
A veremházak változásai az Árpád-kor folyamán 10.század A 10. századi házak alaprajza (1—4. táblák) általában szabálytalan négyzet, ritkábban lekerekített sarkú téglalap. Ilyen például Maglód 1. lelőhely 1642. háza, vagy Ecser 6. lelőhely 908. háza. Oldalfalaik hosszúsága 3 m körül alakul, a lakógödrök alapterülete az esetek legnagyobb többségében 8-10 m2.14 Kivételes esetben kisebbek ennél, például Vecsés 67. lelőhely 164. és 303. háza, vagy nagyobbak, mint például Ecser 6. lelőhely 908. háza. Rendszerint két oszlophellyel rendelkeznek, amelyek pozíciójuk alapján minden esetben egy északnyugat-délkeleti irányban elhelyezett tetőgerincre engednek következtetni. Több esetben azonban nem találtunk alapozógödröt, például Ecser 7. lelőhely házaiban. A tüzelőberendezés következetesen a keleti sarokban került elő. Ecser 7. lelőhelyen a 914. és 1658. objektumok esetében ez a legnagyobb valószínűséggel kőkemence volt, de Vecsés 67. lelőhely házaiban, az előkerült kőtöredékek mennyisége és elhelyezkedése alapján nem tudjuk eldönteni, hogy minden esetben zárt kemencék voltak-e, vagy előfordultak köztük nyílt kőtűzhelyek is. Valószínű, hogy kőanyaguk nagyobb részét a házak felhagyása után kitermelték és újra felhasználták. A 619. ház kemencéje őrlőkő töredékekből épült, boltozatát is egy nagyobb kőlap alkotta. A tüzelőberendezések jó része vegyes technikával készült: a ház oldalát kivájták, itt a földfal alkotta a kemence falát, a ház belsejébe eső részt pedig kőből építették meg. Ecser 6. lelőhely házaihoz rendszerint két kemence tartozott: a keleti sarokban egy kőkemence (101. és 441. objektumok), vagy az altalajba vájt tüzelő (908. objektum), a déli (101. objektum), vagy nyugati oldalon (441. és 908. objektumok) pedig, a ház síkjából kilógva egy ovális, vagy kerek épített agyagkemence, a ház járószintjénél magasabb pozícióban. Az építmények betöltése Vecsés 67. lelőhelyen egy pár kivételtől eltekintve viszonylag egyszerű, egyrétegű, Ecser 6. lelőhelyen a 101. és 441. objektumokban viszont többször megújított padlókat is feltártunk. A veremházak többféle funkciót is betölthettek, de ugyanakkor a különböző funkciók különböző építményekben is elhelyezést kaphattak. Ezzel magyarázható a külső kemencék jelenléte a 10. századi településeken is. A házakhoz mindig járultak külső kemencék, sőt kemencebokrok is, melyeket a kora Árpád-korban változatos módszerrel készítettek, mint például Ecser 6. lelőhely kettős funkciót is ellátó 2354-2358. tüzelőberendezését. Egy nyújtott ovális munkagödör egyik végén földbe vájt, kerek sütőkemencét alakítottak ki egyrétegű sütőfelülettel, szájnyílását két nagyobb kőtömb alkotta. A munkagödör másik végébe ovális alaprajzú kőkemencét építettek, építőanyagnak őrlőkő töredékeket is felhasználtak. Ugyanazt a funkciómegosztást tételezhetjük fel itt, mint a lelőhely házaiban azonosított kemencék esetében. Leggyakoribb megoldás, hogy a kemencék égetőterét az altalajba vájták, amint az Vecsés 67. lelőhely külső kemencéi esetében történt. Ezen a lelőhelyen igen gyakran állatcsontot tapasztottak a sütőfelületbe. Egyegy építmény nem csak lakásra, hanem sütésre-főzésre, valamint a termény, vagy egyéb javak raktározására is alkalmas volt. Nem minden földbe mélyített építmény funkciója állapítható meg egyértelműen, illetve a funkciók változásával is számolni kell. Vecsés 67. lelőhelyen a szabálytalan alaprajzú, tüzelőberendezéssel nem rendelkező 40. építménynek nem a lakhatás lehetett az elsődleges funkciója, hanem - az őrlőkő töredékek tanúsága alapján - inkább a munkavégzés. A kovácsolás egyértelmű nyomait mutatja Vecsés 67. lelőhely 30. építményének leletanyaga.15 Keleti sarkában nem találtunk tüzelőberendezést, bár a lelőhely hasonló korú házaiban ez rendre megfigyelhető volt. Az építmény nyugati felében viszont nagyobb átégett felületet és több kormos betöltésű gödröt dokumentáltunk. Leletanyaga a szokványos kora Árpád-kori kerámia mellett nagy mennyiségű vasolvadék, vassalak volt. Az egyik darabot több, más lelőhelyről származó salakkal együtt archeometallurgiai vizsgálatnak vetettük alá, és a morfológiai, mikroszöveti és az alkotóelemek kémiai jellege alapján kovácssalaknak határozták meg.16 Gyálon előkerült egy vasbuca is, illetve egy olyan salakos képződmény, ami vasbuca kovácsolásakor képződött hulladék lehetett. A vizsgált salakok és bucák összetételi jellemvonása alapján ezek nem helyi, illetve nem gyepvasérc eredetűek voltak, hanem minden bizonnyal kereskedelem útján kerültek ide. Nem maradtak ránk sajnos a mesterség gyakorlására utaló további leletek, eszközök. Rdcz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az МО-s autópálya nyomvonalon. 14 Sabján Tibor házrekonstrukciós kísérletei óta közismert, hogy a lakógödrök alapterülete nem azonos a lakóépítmény hasznos alapterületével, hiszen a tetőzet statikai okokból nem a gödör szélére, hanem jóval azon kívülre támaszkodott (Sabján 1999). 15 A magyarországi vaskohászati-régészeti kutatások összefoglalása részletes lelőhelykataszterrel: Gömöri 2000. Az Árpád-kori kovácsműhelyekhez: Bóna 1963:123; Kovalovszki 1980: 40-41; Valter 1979. 16 A vizsgálatot Molnár Ferenc végezte el (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajz-Földtudományi Intézet, Földtudományi Központ, Ásványtani Tanszék). Munkáját ezúton is köszönöm. 167
