Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez
got”.25 Igaz tehát, hogy a zomlini nyílhegyek zöme nálunk „szokatlan formát” képvisel, de keleti analógiái is ritkák,26 éppen azoknak hibrid volta miatt, másrészt pedig láthatjuk, hogy bizonyos darabok, illetve jellemzők viszont feltűnnek a magyarországi pogány kun sírok mellékletei között is. A nagy, rombikus darab párhuzamai mellett talán hasonló kivitelezésűnek mutatkozik az egyik Osztrogozsszkról származó nyílhegy is (3. tábla 3). A rombikus nyílhegy nyéltüskés, legnagyobb kiszélesedése a nyílcsúcs alsó harmadában van, vége megvastagodónak látszik, bár profilkép hiányában ez csak benyomás, ahogy a penge alján ütközőre utaló vastagodás is. Az egyenes vágóéi miatt a zomlini példányok közül a rombikus lángalakú darabra hasonlít leginkább, bár kétségtelen, hogy formailag ez a legjellegtelenebb darab az együttesben. A formatipológián túl figyelemreméltó, hogy a Zomlinpusztán talált nyolc nyílhegy a temetkezés pogány volta mellett egyértelműen jelzi annak rangját is - mert az ugyan vitatott, hogy a sírban lévő nyílhegyek számából mire lehet pontosan következtetni, de hogy ennek valamilyen rangjelző funkciója lehetett, az adatolt. Az eltemetett egykori társadalmi ranglétrán elfoglalt helyét jelzi a sodronying is és mindkét jelenségre párhuzam lehet a csengelei kun vezérsír, amelyben a sodronying mellett összesen kilenc (7+2) nyílvesszőt találtak.27 Összességében tehát azt valószínűsítjük, hogy a példányok hibrid volta, a formák és a kivitelezés továbbélése, valamint a típusok párhuzamos használata miatt a jellemző tulajdonságok mentén olyan időrendi szórás érvényesül, hogy nem szerencsés csak a nyílhegyekre építeni sem a leletegyüttes kronológiai megítélését, sem azok történeti hátterének értelmezését.28 A pogány, kun vezérsírok, amelyekben nyílhegyeket regisztráltak, a következők: Csengele-Bogárhát (9 darab),29 Csólyospálos—Csólyos (4 darab),30 Szentkirály—Felsőszentkirály (2 darab).31 Ezek mellett Ásotthalom— Bilisicsen is volt két nyílcsúcs,32 illetve nem maradt fenn, de a leírásokból tudjuk, hogy volt nyílhegy Kunfehértó- Debeákon (Szarkás),33 és Kiskunmajsa-Kuklis-tanya lelőhelyen is.34 Sodronying A zomlinpusztai sodronying két nagyobb töredékben maradt fenn, mindkettőn jól megfigyelhető a láncszemek összekapcsolásának módja. Így szövésmódja szerint váltakozó sorokban zárt és szegecselt karikákból készült és minden zárt láncszembe négy szegecselt karika kapcsolódik.35 A sodronyingek orosz területen a 10. században válnak gyakoribbá. A legjelentősebb emlékek között lehet felsorolni Gnyezdovó, Csernyigov és Kijev sodronying leleteit, a későbbi időből pedig a Rósz folyó meletti nomádok, a csornüje klobuki vezetőinek temetkezéseiből ismerjük a legszebb és legépebb példányokat.36 A zomlini szövésmódja megegyezik a csólyosi37 és a csengelei,38 továbbá a demecseri39 példányok kivitelezésével. Ezek legjobb analógiái pedig a Kijevtől délre élő nomádok kurgánsírjaiban kerültek elő (Lipovec, Burti, Kovali),40 bár Pálóczi Horváth András szerint a fekete süvegeseket valószínűleg orosz műhelyek látták el megfelelő fegyverekkel.41 A kunok temetkezéseiből arányaiban csak igen kevés példányt ismerünk a steppéről, de ettől függetleKatona-Kiss Atilla: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez 25 Horváth 2001:169-171. 26 Mesterházy 1976: 77. 27 A nyílhegyek számának jelentőségét hangsúlyozta: Horváth 2001: 196-199. 28 A nyílhegyek - kizárólag - forma-tipológiai vizsgálatának történeti hasznosíthatóságához érdemes felidézni Hampel József egy régi, de találó megjegyzését: „Az a tény, hogy számos munkáskéz foglalkozott nyílhegyek kovácsolásával, néha ügyesebb, máskor kevésbbé ügyesebb kéz, azt eredményezi, hogy bár hasonlók a nyilak, de alig akad kettő, mely egészen egyenlő volna. Talán szándékosan csinálták különböző nagyság és súly szerint, hogy az adandó alkalomhoz képest minden harcos egyéni ereje és ügyességéhez mért példányt találjon magának.” (Hampel 1907: 37). Ide tartozik az is, hogy ha a sodronyingek a társadalmi elithez tartoztak (Pálóczi Horváth 1982: 93), tehát ritkák, akkor az ellenük kifejlesztett ár alakú nyílhegyek sem kizárólagosak csak azért, mert elterjednek a védőfelszerelések, hiszen az továbbra is az elit kiváltsága. Ide vonható Rubruk híradása is, aki 1252-ben járt követségben a mongoloknál, és a Kaukázusban az őt kísérő húsz harcos között kettőn páncélinget látott (Györfiy 1965:212). Utal erre Horváth Ferenc is (Horváth 2001: 195). Ellenben nem csak ellenük kellett harcolni, így a nyílhegyek korszerűsítésében talán inkább a kivitelezés a hangsúlyosabb (gerinceit, acélozott darabok) és nem a formaiság. 29 Horváth 2001:169-171. 30 Pálóczi Horváth 1994: 107. 31 Pálóczi Horváth 1994: 121. 32 Széli 1940: 168 (XXXII. t. 6-7); Pálóczi Horváth 1994: 132. 33 Hatházi 2005: 60. 34 Horváth 2003: 371. 35 Mesterházy 1976: 70; Pálóczi Horváth 1994: 124. 36 Mesterházy 1976: 70. 37 Pálóczi Horváth 1994: 107. 38 Horváth 2001: 162. 39 Pálóczi Horváth 1994: 130. 40 Kirpicnikov 1971: 13 (táblázat), 83 (táblázat), illetve 14-15. kép, III. таб. 41 Az orosz analógiákhoz: Kirpicnikov 1971: IV—V. таб. 12
