Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján
nem illeszkedő harmadik töredéket nagyon apró fogaskerékminta díszíti (11. tábla 9). Valószínűleg az eredeti palack hasonló lehetett a Pápa-Téglagyár lelőhelyről származó példányokhoz, amelyeket a 12. századra vagy a 13. század első felére lehetett keltezni.45 A 29. házból fémtárgyak is előkerültek: egy pödröttvégű vasszög (11. tábla 10), illetve két azonosíthatatlan vastárgy, amelyek lemezekből vagy vékony vaslapokból álltak. Még fontos megemlíteni, hogy ez a 29. ház metszette a 27. házat. Ennek kapcsán megint felmerül annak lehetősége, hogy előbbit a 27. ház pótlására építhették. Mivel mindkettő vegyes leletanyaggal rendelkezik, valószínűleg nem telt el sok idő a 27. ház pusztulása és az új épület létesítése között. A 33. ház leletanyagában több összeillő töredék van, amelyek egy világos- és sötétszürke bogrács oldalából származnak. Ezek éppen az enyhén kónikus felsőrész, illetve az íves alsórész közötti átmenetet mutatják, és finom karcolt vonal díszíti őket (12. tábla 3). Egy peremtöredék is előkerült, ami szintén bográcshoz köthető és lehet, hogy az előbbiekkel együtt egy edényt alkotott, azonban mivel nem illenek össze és színükben helyenként eltérnek, nem biztos, hogy egy bográcshoz tartoztak, de ezt sem lehet kizárni. Az összeillesztett bográcstöredékek alkotta forma, illetve a bográcsperem kihajló, egyenesen vágott alakja, valamint ezeknek a töredékeknek az anyaga inkább a 12. századtól fölfelé és a 13. századra történő keltezést teszik elfogadhatóvá.46 A 33. házból került elő még két összeillő oldaltöredék, ami egy világosszürke fazékból származik, ezeken párhuzamosan futó vonaldíszek láthatóak. Továbbá van még egy töredék, amin karcolt vonaldíszek futnak. Az eddig említett kerámiák anyagukat tekintve inkább már a későbbi időszakban megfigyelhető szürkés-fehér, szürke árnyalatúra égetett agyagból készültek. Éppen ezért az előbbieknek némileg ellentmond az a két összeillő, homokos anyagú, barnás-fekete fazékból származó válltöredék, amelyet két sorban elhelyezkedő bekarcolt ívek díszítenek. Ezek az ismertetőjegyek ugyanis egyértelműen a korábbi periódusra jellemzőek, ahogy egy másik hasonló anyagú jellegtelen töredék is. Szuperpozíció nincs, ami segíthetne, így a leletanyag alapján valószínűleg az átmeneti időszak egyik építménye lehetett a 33. ház. A 37. épület vegyes leletanyaggal rendelkezik: a homokos anyagú, vörösre és feketére égett fazéktöredékek és a mállott anyagú, fehér nagyobb fazék-alj töredékek, illetve a tagolt peremtöredékek egyaránt jelen vannak. Előbbiek között van egy kisméretű fazékhoz tartozó fenéktöredék (nem tartom kizártnak, hogy a ház északi sarkában lévő gödörből származó kisméretű fazék-peremtöredékekkel egy edényt alkotott), valamint egy bekarcolt ívekkel díszített egyszerű perem- és válltöredék. A szürkés-fehér anyagú töredékek között két mállott alj töredék, illetve három tagolt, viszonylag hosszú nyakkal ellátott peremtöredék is található, amelyekből kettő összeillik. Továbbá még egy nagyközökkel bekarcolt vonaldíszes oldaltöredék tartozik a leletegyütteshez. Az összeillő peremtöredékek (12. tábla 4) profiljuk alapján a 13. századra keltezhetőek.47 A már említett házon belül található gödör leletanyaga hasonlóan vegyes, mint az épületé: homokos anyagú, vörös és fekete, egyszerű perem-válltöredékek, egy szürkés-fehér fenékdarab és egy fehér oldaltöredék fogaskerék mintával. A 37. házat vágja az 0-153 S-210-es és az 0-151 S-205-ös árok is. Előbbiből a korai Árpádkorra jellemző homokos anyagú, egyszerű, lekerekített fazékperem, illetve egy hasonló anyagú, vastagfalú oldaltöredék került elő, míg a másik árok nem tartalmazott régészeti leletet. Bár a házat vágó árokból egyértelműen kora Árpád-kori töredékek kerültek elő, a ház leletanyagában a későbbi időszakra keltezhető darabok is jelen vannak, így az épület a 12-13. század fordulójának idején állhatott, vagy pedig korábbi leletek keveredtek a későbbi leletegyüttesbe. Valószínűleg már az úgynevezett átmeneti időszak végére utalnak a 39. ház többnyire szürkés árnyalatú, olykor okker színű töredékei. Méretük alapján talán egy tárolóedény darabjai lehetnek azok a töredékek, amelyek tagolt peremmel rendelkeznek és ívelt bekarcolásokkal díszítettek (13. tábla 8). Utóbbiak arra utalhatnak, hogy a korábbi periódusban használatos díszítési motívumokat ötvözték a későbbi időszakra jellemző nyersanyaggal és edényformával. Ennek az eredménye egy világosszürkés-fehérre égetett, vastagfalú, nagyméretű, fazékformájú edény, egyszerű, de tagolt peremmel, alatta durván bekarcolt, szinte vájt ívek alkotta sormintával. Az edény testét pedig a mintarészlet alapján valószínűleg nagy amplitúdójú hullámvonal-díszítéssel dekorálták. Feltehetően hasonló mintakompozíció ékíthette azt a töredéket, amelyen az íves bekarcolások és egy kissé ügyetlen hullámvonal részletei figyelhetőek meg. Mivel a 39. háznál szuperpozíció nem volt megfigyelhető, a keltezést csak a kerámia segítheti. Valószínűleg a 38. és a 39. házak lehettek a 13. század első feléig lezajló átalakulás lezárói. Leletanyaguk bizonyos darabjai alapján már inkább a késő Árpád-korra keltezhetőek, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni - főként a 38. ház esetében - azokat az impozáns töredékeket, amelyeket még a korábbi periódusban megfigyelhető nyersanyag, forma és díszítés jellemez. Éppen utóbbiak miatt nem lehet pusztán a korai vagy a későbbi periódusra keltezni a Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján 45 Takács 1996b: 155 (8. Abb. 8-9), 172. «Takács 1996b: 168,169 (Abb. 15). 47 Wolf 1989: 42 (14. kép 7), 43. 122
