Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján
azonban nem lehet biztosan eldönteni, hogy verem vagy félverem (gödör-)házakról beszélhetünk-e, mivel kérdéses az épületek gödrének eredeti mélysége. Sabján Tibor rekonstrukciója alapján a feltárt házgödrök méreténél nagyobb alapterülettel számolhatnánk, amennyiben a jászfényszarui házakat egyértelműen veremházként lehetne meghatározni.16 A Szőlők-alján feltárt épületek esetében nem beszélhetünk felmenő falak egyértelmű nyomairól, viszont esetenként az oszlophelyek hiánya, illetve a házak betöltésében észlelt paticstörmelék utalhat ezek meglétére. Egy épületnél (36. ház) jelezhetik a ház oldalai mentén középen elhelyezkedő oszlophelyek a felmenő oldalfalak meglétét, vagy legalábbis a lelőhelyen általánosnak tekinthetőtől eltérő épületszerkezetet (3. tábla 3). Ez az épület leletei alapján a település legkésőbbi kronológiai fázisába tartozik, így lehet, hogy már egy későbbi szerkezeti újítást figyelhetünk meg általa. Ehhez nagyon hasonló alaprajzú ház került elő többek között Ménfőcsanak-Szeles-dűlón és Lébény-Bille-dombon is.17 A bejárat helyét általában nehéz meghatározni, de szerencsés esetben a ház menetelesen, lépcsőzetesen kialakított széle vagy sarka utalhat rá.18 Jászfényszarun mindössze hét épületnél lehetett valószínűsíteni a bejáratot: négy esetben a délnyugati, két háznál az északnyugati, illetve egy esetben a délkeleti részen volt megfogható a többnyire meneteles, esetenként padkás bejárati rész (1. táblázat). Ezek alapján a feltételezett utca mentén álló házaknál a bejárat nem az utcafronton, hanem ahhoz viszonyítva hátul vagy oldalt kapott helyet. Majdnem mindegyik ház - összesen 42 - rendelkezett olyan kemencével, amelynek sütőfelülete, illetve omladékai legalább részben megmaradtak, vagy égett folt jelezte az egykori kemence meglétét (1. táblázat). A 16. háznál két kemence is megfigyelhető volt, ezek elhelyezkedése alapján elképzelhető, hogy az épületet megújították. A 30. házról jóformán egyáltalán nincs adatunk (a rajz- és fotódokumentációt leszámítva), a 40. háznál pedig tűzhelyre utaló nyomokat találtak. A kemencék az épületek több mint felénél a házak északkeleti (29 ház), ritkábban az északi (5 ház), az északnyugati (3 ház), a délkeleti vagy a keleti (2-2 ház) sarkában helyezkedtek el. A 24. ház esetében csak a kemence meglétéről tudunk, de annak helyét nem jelzik. Ahol megfigyelhető volt a kemence építési technikája, ott minden esetben tapasztással, illetve részben vájással készültek a kerekded, ovális vagy szögletes formájú kemencék. Ezeket többnyire úgy alakították ki, hogy egyik oldalukat és hátsó falukat a ház két oldala biztosította, így már csak a nyílásuk és a másik oldaluk felőli falat kellett teljesen megépíteni (3. tábla 1). Majdnem minden kemence rendelkezett szépen kialakított, tapasztott sütőfelülettel, csak a 7., 32. és a 33. háznál volt kőalapozás megfigyelhető. Azonban a kő alapozású kemencék megléte nem utalt arra, hogy az adott épület az Árpád-kor mely szakaszában állhatott, ugyanis az említett három ház leletanyaga alapján mind egy-egy külön periódust (korai, átmeneti és kései fázis) képviselt. Érdekesség, hogy a 33. ház esetében kő alapozásként őrlőkőtöredékeket használtak, míg a 44. ház kemencéjének sütőfelületébe kerámiákat tapasztottak. Meglehet, hogy a 20. ház kemencéjének nyílásánál előkerült nagyméretű kőnek is valamilyen funkciója volt a mindennapi használat során. Több épületben előfordultak különböző méretű munkagödrök és hamusgödrök is (például 5., 10. és 13. házban), amelyeknek funkcióját csak feltételezhetjük, bár az utóbbiaknál a hamus betöltés még inkább szolgálhat bizonyítékként a gödör rendeltetését illetően. Fentieket összefoglalva elmondható, hogy a jászfényszarui házaknál az általánosan jellemző négyszögletű (vagy egykor négyszögletű) gödörhöz a rövidebb oldalakon elhelyezkedő ágasfák tartoztak, melyek megtartották szelemengerendát és ezáltal a háztetőt, amelynek vége a gödör szélétől valamivel kintebb támaszkodott a talajra. Az Árpád-kori lakók a meneteles vagy padkás kialakítású bejáraton keresztüljutottak be a házba, amelyben a legtöbbször a bejárattal átlósan szemben helyezkedett el a vájt-tapasztott, ritkábban kőalapozással készült kemence. Az épületben található sekély gödrök a bent végezhető munkák megkönnyítésére, de akár tárolásra és a hamu eltakarítására is szolgálhattak. A házak kialakítását, belső elrendezését tekintve jó párhuzamként említhető a Méri István által feltárt Tiszalök-rázomi Árpád-kori település, ugyanis mind a házak formája, mind a kemencék és oszloplyukak elhelyezkedése sok hasonlóságot mutat.19 A házak tájolása, a kemencék helye, kialakítása, formája, még a házgödrök mérete is szinte teljesen azonos. Hasonló képet mutatnak a Szigetszentmiklós-Üdülősoron feltárt épületek is,20 de még számos Árpád-kori települést lehetne párhuzamként megemlíteni, többek között a házainak egyik csoportjával szintén hasonló sémát mutató Kána falut,21 vagy az МО-s autópálya és a 4-es számú elkerülő főút nyomvonalán feltárt teleprészleteket.22 Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján 16 Sabján 1999:133-139. Meglehet, épp a feltárt objektumok kis alapterülete utalhat a jászfényszarui épületek veremház mivoltára, mivel ebben az esetben — Sabján Tibor rekonstrukcióját elfogadva — a házak gödrének nagysága és a földön ülő tetővel bezárt terület nem azonos, mert a tető széle statikai okokból nem támaszkodhat a gödör szélére. 17 Takács 1996a: 200,211 (1. tábla 2), 213 (3. tábla 2). 18 Michnai 1981: 227. 19 Méri 1952: 58-59. 20 írásné Melis 1992a: 62 (4. kép), 63 (5. kép). 21 Terei 2010a: 249; Terei 2010b: 88,92,89,7. ábra. 22 Rácz 2010. 116
