Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Spekner Enikő: Óbuda királyi székhellyé válása II. András korában

Spekner Enikő: Óbuda királyi székhellyé alakulása II. András (1205-1235) korában

A mozgalmas 1213. évet mély csend követi forrásainkban, mind az óbudai királyi székhelyről, mind a budai káptalan éppen kifejlődő hiteleshelyi működéséről hallgatnak.30 Egyetlen kivétel ez alól egy 1216. évi, Rómában kelt okirat a Róbert veszprémi püspök és János esztergomi érsek között több egyházjogi kérdésben, köztük a budai káptalan és Óbuda lakói felett gyakorlandó egyházi joghatóságról folyó perről. A perben végül egyezség született, amit Rómában Pelagius és István bíborosok foglaltak írásba.31 Az ellentéteket Óbuda vonatkozásában nyilván az itteni királyi ház jelentőségének növekedése váltotta ki. A források ezután következő különös és igazából megmagyarázhatatlan hiányát, ahogy az várható volt, másképp interpretálta Györffy, és másképp Kumorovitz. A két tudós történész között mondhatni éles polémia alakult ki annak megítéléséről, hogy a hiányzó források ellenére is igazolható-e az óbudai királyi székhely folyamatos működése. Györffy György szerint Óbuda 1212. évi eladományozása és a Béla herceg, a későbbi IV. Béla király, 1228-ban kezdődő birtokvisszaszerzési akciója között megszakadt az itteni királyi kúria 1205 és 1212 között biztosan igazolható működése, hiszen akkor a terület királyi birtokban volt.32 így szerinte a kúria újbóli ténykedése 1228 utánra tehető.33 Vele szemben Kumorovitz a Doma-féle oklevélből és a későbbi, IV. Béla-kori fejleményekből, illetve a kortárs Rogerius mester, Pecorari Jakab pápai legátus káplánja, váradi kanonok, a mongol invázió pusztításának hű krónikása jó megfigyelőképességéről tanúskodó leírásából indult ki, miszerint a király a nagyböjt ünnepét rendszeresen Budán szokta tölteni, mégpedig azért, mert az a medium regniben egy locus communior volt. Az elbeszélő források, a krónikák, valamint az oklevelek adatai alapján európai és hazai példákat is számba véve széleskörű vizsgálatot végzett egészen a 11. századtól a 13. század első feléig terjedően arról, hogy az uralkodók hol töltötték az ünnepeket, főleg a kérdéses húsvéti ünnepkört. Miután meggyőződött Rogerius állításának igazáról, számára nem volt kétséges a folyamatosság ténye, és különösebben nem foglalkozott a konkrét források hiányával.34

A vitatott időpontok tétje pedig nem kevés, mert az újdonsült királyi székhely fényét egy új, reprezentatív királyi vár ékesíti majd, amely a késő római erőd falain kívül, attól délnyugatra épült fel, de nem tudjuk, hogy pontosan mikor emelték.3S Az biztosnak látszik, hogy II. András király az építtetője. Az építés kezdetét nem tehetjük Óbuda 1212. évi eladományozása elé, mert a vár a káptalan területén létesült. Ugyanis Nagy Lajos király 1355. évi, a várat tulajdonló anyja, az idősebb Erzsébet királyné és a káptalan között a területet felosztó oklevele megemlékezik arról, hogy a káptalannak az uralkodó nevében az óbudai várnagy évi egy márka aranyat fizetett a vár területének a bérléséért.36 Nem beszélve a királyi ház őreiről szóló, 1212-1213 körül keletkezett forrásunkról, amely kifejezetten még a falon belüli városrészbe helyezi a királyi házat. A befejezés pedig mindenképp megelőzte II. András fiának, IV. Béla királynak (1235-1270) az uralmát, hiszen ő és kormányzata rögtön az uralkodása kezdetétől olyan intenzíven használta az óbudai székhelyet, hogy a királyi palotának akkorra már biztosan állnia kellett. Ez látszólag beleillik Györffy György koncepciójába, aki - mint szó esett róla - 1228 utánra, e dátum és a vár Szent Erzsébet kápolnájának 1235 utáni felszentelése közé helyezi az építkezést. Ezzel a periodizációval szemben azonban felhozható, hogy az általa említett birtokvisszafoglalási teória nem bizonyítható, hiszen a területet a király bérbe vette a káptalantól. A várkápolnának az 1235-ben szentté avatott Árpád-házi Erzsébet tiszteletére szentelése sem segít az építés idejének meghatározásában, mert az erre vonatkozó adat annyira késői, hogy azt akár az idősebb Erzsébet királyné 14. századi építkezései során is újraszentelhették.37 38 Ebből következően megengedhető tehát egyvalamivel korábbi építés feltételezése is, de ez kevésbé valószínű Óbuda eladományozását közvetlenül követően, hiszen az uralkodó változtatott az eredeti elképzeléseken, amikor a káptalantól visszabérelte a területet. A váltást vagy András második, Jolántával, Peter de Courtenay auxerrei és namuri gróf, későbbi latin császár leányával, II. Fülöp Ágost francia király és Henrik konstantinápolyi latin császár rokonával kötött, a reprezentáció iránti elvárást felkeltő 1215. évi házassága, vagy az uralkodónak a szentföldi hadjárata során szerzett tapasztalatai érlelhették meg, és így az 1218 utánra tehető. Ezt az elképzelést támasztja alá a feltárt épületfaragványok művészettörténeti stíluskritikai elemzése is, amely az építkezéseket a 13. század első két évtizedére valószínűsíti (3. kép)?*

30 Az említett 1211. évi oklevél után a káptalan első hiteles oklevele egy, a napi keletet kitöltetlenül hagyó, 1228. évi, ABCDEFG chirographummú és hártyacsíkon függő pecséttel ellátott, Péter prépostsága idején, a káptalan tagjai által kiadott oklevél. MNL OL, DF 236756; kiadása: MES I. 268-269. Közte két hamis oklevél maradt fenn, 1222. szeptember 10. (MNL OL, DF 206873) és egy 1227. évi átírásban (MNL OL, DL 137).

31 MNL OL, DF 200004; kiadása: BTOE 1.13-14 (7. sz.); Kumorovitz 1971.30-34.

32 A birtokok visszaszerzésére: Pauler 1985 [1899]: II. 103-105. II. András birtokpolitikájára: Zsoldos 2012: 26-29.

33 Györffy 1997:109-110.

34 Kumorovitz 1971: 11-21; Zsoldos 1998:11-12.

35 Altmann 1982; Altmann 1984; Altmann—Bertalan 1991; Altmann-Bertalan 1995; Feld 1999; Magyar 2007: 59-62; Feld 2011: 46—49.

36 MNL OL, DL 106093. Kumorovitz 1976: 280,286.

37 Havasi 2009: 170 (35. jegyzet), 177-178.

38 Havasi 2006; Havasi 2009.

67