Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Spekner Enikő: Óbuda királyi székhellyé válása II. András korában
Spekner Enikő: Óbuda királyi székhellyé alakulása II. András (1205-1235) korában az ünnepi szentmise után a király az összesereglett egyházi és világi főemberekkel meghányta-vetette az ország ügyes bajos dolgait, és mindig sor került valamilyen világi aktusra, a kormányzati és igazságszolgáltatási ügyek intézésére, királyi intézkedésre az országlakók számára könnyebben megközelíthető, központi helyeken.18 „A tavaszi évszak - írja Kumorovitz - nemcsak a húsvéti ünnepkör egyes ünnepeinek a megülésére szolgált, hanem az államigazgatásnak és bíráskodásnak is fontos időszaka volt.19 Óbudán ennek történéseit éppen korszakunkban észlelhetjük először, ami nyilvánvaló jele annak, hogy az ország földrajzi központjában királyaink egy új székhelyet alapítottak. Az óbudai királyi kúria (curia Budensis) működésére első forrásunk egy itt lezajlott jogügyletről szóló, eredeti és hiteles magánoklevél. Domát, az okirat kiadóját peres eljárásban a bíró felesége hitbérének a kifizetésére kötelezte, aminek teljesítése érdekében kölcsönt vett fel. A fizetésre kötelezett Doma a felvett összeg fedezetére a budai udvarban tartózkodó főemberek és vitézek jelenlétében földet adott zálogba hitelezőjének berekkel, egy malommal, két szolgával, egy szőlővel és négy szőlőművessel. A keltezetlen magánokirat több értékes információval szolgál. Az ügyben a királyi kúriában ítélkező bíró csakis az országbíró elődje, a curialis comes lehetett, akinek óbudai ítélkezésére ez az első adatunk. A bírósági eljárás és a tekintélyes előkelők jelenléte a király és udvarának óbudai tartózkodását bizonyítják, ráadásul a fizetési határidő április 24-re történt kitűzése azt sugallja, hogy maga a per a nagyböjti időszakban zajlott, amit eszerint a király és környezete Óbudán töltött. Az oklevelet a benne szereplő tisztségviselők archontológiai adatai alapján Györffy György 1210-re, Kumorovitz Lajos Bernát 1213-ra, tehát Óbuda eladományozása utánra keltezte főleg Smaragd szolnoki és Sándor somogyi ispán egyidejű szerepeltetése miatt, ami csak 1213-ban adatolható.20 Az utóbbi megállapítást erősítik Zsoldos Attila Árpád-kori archontológiájának információi is.21 Egy későbbi, 1213 szeptemberére keltezhető oklevélből — amiről még alább részletesen szólunk - az is kiderül, hogy Gertrúd királyné udvarispánja és a győri ispán egy Miklós nevű személy volt, akit Zsoldos Attila Bare fia Miklóssal azonosít.22 Ez esetben a Doma oklevél kiállításának idején a királynéi udvarbíró jelenlétével is számolhatunk a budai királyi kúriában a nagyböjti bíráskodási időszak alatt, ami újabb bizonyítékát adja az uralkodópár óbudai tartózkodásának és itteni királyi székhelyük működésének. Az idézett évből még két közvetett hivatkozást említhetünk, amelyek leginkább a budai prépost közreműködése okán köthetők Óbudához. Vilmos erdélyi püspök 1213-ban - a már említett oklevelében - az erdélyi Barnaságba telepített Német Lovagrendnek átengedte a terület tizedét. Az adományozásnál tanúként többek között Berthold kalocsai érsek, Roland budai prépost és Bare fia Miklós ispán voltak jelen.23 E három személy együttes jelenléte erősen valószínűsíti, hogy az aktusra a budai kúriában került sor. Roland budai prépostról és Bare fia Miklósról már esett szó, de Berthold kalocsai érsek sem először állt kapcsolatban a káptalannal, illetve a budai udvarral. 1211-ben a király Uros pannonhalmi apát birtokperét az apátság vitás földjéről Berthold kalocsai érsek ítélkezésére bízta.24 Az érsek a perben úgy rendelkezett, hogy az apátság megbízottjának tüzesvas-próbával kell az apát állítását bizonyítania, amit a budai Szent Péter egyházban, a káptalan tanúsága mellett kell elvégezni.25 A prépostság bevonása az ügybe azt sejteti, hogy az érsek ezen intézkedését a budai királyi kúriában hozta. Ugyanez gondolható Vilmos erdélyi püspök két évvel későbbi, idézett adományának tanúsítói láttán is. Az, hogy a püspök dotációja a Doma ügylethez hasonlóan a nagyböjti időszakhoz kapcsolható-e, azt sajnos közelebbi támpont híján nem tudhatjuk, de azt biztosan állíthatjuk, hogy megelőzte az 1213 szeptemberére keltezhető következő eseményt, mert abban már egy másik budai prépost szerepel. Tekintve, hogy Péter 1211-ben, Roland 1212-1213-ban volt a prépost, a most említésre kerülő káptalani vezető csak őket követhette. Ugyancsak az 1213. év folyamán Uros pannonhalmi apát bizonyos apátsági falvak elfoglalása és lerombolása miatt pert indított az elkövetők ellen. A perben II. András király személyesen kívánt eljárni, de halicsi hadjárata miatt lebonyolítását végül Gertrúd királynéra, Berthold kalocsai érsekre és azokra a főembereire bízta, akik akkoriban az udvarban (in curia circa 18 Kumorovitz 1971: 7-11. 19 Kumorovitz 1971: 26. 20 Kumorovitz 1971:25 (126. jegyzet); ÁMTFIV. 679; Györffy 1997:109-110. 21 A szerződés megkötésekor az óbudai kúriában jelen vannak, és azt tanúsítják: Bare fia Miklós ispán, Smaragd szolnoki, Sándor somogyi, és Zah temesi ispán. Szák nb. Bare fia Miklós ispán közelebbi megjelölés nélkül először 1211-ben szerepel, és 1213. szeptember 28. előtt győri ispán, de Zsoldos Attila feltételezi, hogy 1213-ban királynéi udvarispán is, 1219—1222 között és 1226-ban nádor, 1219—1224 között, illetve 1226-ban soproni ispán. Smaragd 1205—1206-ban udvarispán és szolnoki ispán, 1206-ban vajda, 1208—1209-ben bihari ispán, 1213-ban ismét szolnoki ispán, majd 1214—1222 között pozsonyi ispán. [Hontpázmány nb. Tamás fia] Sándor 1209-1213. szeptember 28. között, Bánk nádor bukásáig somogyi ispán, 1214-1215-ben újvári ispán. Záh temesi ispán csak Doma oklevelében szerepel. Valójában az oklevél keltezése Szák nb. Bare fia Miklós működési idejének meghatározásán múlik, mert a többi szereplő együttes jelenlétére csak az 1213-as esztendő adódik. О viszont nem azonosítható sem az 1213-1214 közötti Miklós nádorral, sem pedig az 1208—1210 közötti Miklós udvarispánnal, ahogyan azt Györffy gondolta. Zsoldos 2011a: 17-18,28,65,138,157,183,192,209,217. 22 Zsoldos 2011a: 65,333. 23 MNL OL, DF 291413; regesztája: EO 1.140 (62. sz.); Hunyadi 2012: 117. 24 Uros pannonhalmi apát személyére: Solymosi 2013:262-263. Berthold kalocsai érsekre lásd Kiss Gergely ebben a kötetben megjelenő tanulmányát. 25 MNL OL, DF 206837; kiadásai: BTOE 1.5 (3. sz.), Solymosi-Szovák (szerk.) 2009. Ekkor Péter volt a budai prépost. 65
