Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Gyöngyössy Márton: II. András pénzügypolitikája és annak belpolitikai hatásai

Gyöngyössy Márton: II. András pénzügypolitikája és annak belpolitikai hatásai

A friesachi korszakból származó magyar pénzekre vonatkozóan érdekes a kincsleletekből kirajzolódó kép és az ásatási eredmények összevetése. Az 1196-1241 közötti záródású kincsleletek közül öt lehet (Bábát, Bács, Kóka, Korpona, Tyúkod) összehasonlítási alap. Ezek azt sugalmazzák, hogy a 12. századi név nélküli dénárok egészen II. András koráig felhúzódva forognak a pénzforgalomban, részesedésük csaknem a teljes darabszám felét teszi ki. Van olyan lelet is (Tyúkod), amelyben a brakteáták friesachi pfennigekkel közösen bukkannak fel, bár a lelet maga viszonylag késői, 1241-es záródású. A brakteáta-kérdés tehát még nem tekinthető lezártnak. Ezekben a leletekben a friesachiak aránya nem túl jelentős, ugyanakkor jócskán ismeretesek nagy darabszámú korabeli friesachi éremleletek Magyarországról.15

Kána falu területén a régészek feltártak egy nagyobb tároló-raktár építmény is, amely leletekben igen gazdag volt: kulcs, olló, ásópapucs, buzogány, kőmozsár, üvegcsésze töredéke és más egyéb került elő belőle. Az itt talált érmék szinte kivétel nélkül friesachi vagyfriesachias veretek voltak. A cölöpépítmény vélhetőleg a falufőnöké lehetett, aki nyilván részt vett a 13. század kereskedelmi kapcsolataiban. A falu házaiban III. Béla három rézpénze és egy brakteátája került napvilágra. Az érmék a házak feltöltéséből származnak, így megadják a terminus ante quem-чt. Ennek alapján az érintett épületeket III. Béla uralmának idejéhez köthetjük. A kánai ásatáson feltárt különböző tárológödrök betöltéséből egy névnélküli dénárt és két 13. századi magyar pénzt ismerünk. Ezen gödrök használatát a 13. század közepe, azaz Kána falu életének feltételezett vége elé tehetjük. A kemencék platnijáról, illetve munkagödréből szintén kerültek elő érmék: rézpénzek, név nélküli veretek és friesachi dénárok. A kemencék használatának idejét az érmék alapján a 12. század második és a 13. század első felére keltezhetjük.16

A pénzrontások következtében a magyar pénz értéke egyes észak-itáliai rossz aprópénzekéihez közelített, s a romló minőséget az is jelzi, hogy korabeli pénzeink nem szerepelnek a korszak nyugat-európai éremleleteiben. Az ezüstrúdvaluta előtérbe kerülése után az egyes pénzeket szintén fémérték és súly szerint kezdték fizetőeszközként alkalmazni, vagyis a pénzmennyiségeket már nem számlálták, hanem mérték. A magyar pénzrendszer stabilizációja azonban jócskán II. András halálát követően, majd csak a tatárjárás után, IV. Béla uralma (1235-1270) idején valósulhatott meg.17

15 Gyöngyössy 2011: 693-694.

16 Gyöngyössy 2011: 691.

17 Gyöngyössy 2012: 31-32.

48