Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabali Európában
Szende László: Szentföldtől Katalóniáig. II. András külpolitikája és dinasztikus kapcsolatai a korabeli Európában olvashatjuk, a szilárd köteléket pedig nyilván a rokoni kapcsolatok sokasága jelentette. Ugyanakkor a szövetségrendszer falain hamar repedések mutatkoztak. A bolgárok, szerbek és görögök gyűrűbe fogták a latinokat, és fennállt a veszélye annak, hogy a Nikaiai Császárság is elpártol. Bárány Attila szerint ezzel magyarázható, hogy 1222-ben II. András fiát, a leendő IV. Béla királyt felesége, Laszkarisz Mária eltaszítására próbálta meg rávenni, hogy „más házasságot köthessen, mely inkább hasznára lenne a királyságnak”.51 Sőt a bolgárokat katonai akcióval kellett jobb belátásra bírnia, melynek következtében végül 1231 és 1235 között helyreállhatott a két ország közötti jó viszony.52 Az ország délkeleti védelme szempontjából rendkívül fontos kérdésnek számított, hogy II. András gátat vessen az egyre szaporodó kun betöréseknek, így a Barnaság védelmét 1211 tavaszán a Német Lovagrendre bízta. Világosan látta ugyanis, hogy a korábbi gyepű-rendszer működtetése elégtelenné vált, ezért új megoldásban gondolkodott. Döntésében több tényező játszott szerepet, egyrészt jó kapcsolatot ápolt Hermann von Salza lovagrendi nagymesterrel, másrészt az újabban közölt régészeti leletek fényében az sem zárható ki, hogy a területen már korábban is német telepesek éltek.53 A kísérlet végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, III. Honorius pápa 1225 októberében már a lovagok visszahívására utasította a királyt, mindhiába.54 Közben a kunok helyzete is megrendült, mivel 1223. július 16-án az oroszokkal együtt a Kalka folyó mellett súlyos vereséget szenvedtek a tatároktól. Ugyanakkor a Moldvában élők megtérítésére jött létre a domonkosok által vezetett kun missziós püspökség Milkó központtal.55 A szervezésben nagy szerepet játszott Róbert esztergomi érsek, aki IX. Gergely pápától legátusi felhatalmazást kapott annak felügyeletére,56 illetve II. András fia, az Erdélyt 1226-tól kormányzó Béla herceg. A kunok fejedelme Barsz (Bortz), családjával együtt 1227-ben felvette a kereszténységet, s országával és népével behódolt a magyar uralkodónak.57 Az új egyházmegye püspöke a domonkosok magyar királyságbeli rendfőnöke, Teodorik lett, akit IX. Gergely pápa 1228. március 21-i oklevele említ ebben a tisztségében.58 A térítés lendületesen és lelkesen haladt, bár mindenképpen számolnunk kell különböző nehézségekkel.59 Nem tartozik a szoros értelembe vett külpolitikához, de Béla herceg még messzebbre tekintett. О volt az, aki a domonkos szerzeteseket, köztük Ottót, majd Julianust és Gerhardust a keleten - Magna Hungáriában — élő magyarok felkutatására elküldte.60 A tragikus sorsú Gertúdtól származó gyermekek közül Erzsébetről kell még röviden szólnunk. Dietrich von Apolda művében találóan emlékezett meg a királyi párról. „András király békés természetű és jóságos férfiú volt, a királyné pedig derék és erős asszony. Asszonyi érveit férfiúi bátorsággal toldva meg intézte az ország ügyeit.”61 62 Erzsébetet, aki 1207-ben született, négy éves korában jegyezték el a thüringiai birodalmi gróf, I. Hermann legidősebb fiával és jövendő örökösével,62 Gertrúd pedig jó anyaként gondoskodott „[...] a lánya elutazásához szükséges dolgokról. A követeknek királyi ajándékokkal kedveskedett, s minthogy siettek útra kelni, mindent előkészített, átadván az ezüstbölcsőbe fektetett, arany, és ezüstszállal átszőtt selyembe takart leányát a nemes vőfélyeknek. [...] Küldött a leányával arany- és ezüstedényeket, nagyon sokat, és különféle drága fejékeket meg ékszereket: gyűrűket, nyakláncokat és sokféle megfelelő ruhát, ezüstkádat leánya fürdetéséhez, ágyneműket, párnákat, tiszta selyem takarókat, sok bársony- és selyemkelmét, számtalan más értékes felszereléssel együtt. Ráadásul adott még ezer márkát, s megígérte, hogy többet is küld, ha még él. Nem hoztak és nem is láttak korábban ilyen sok szép és értékes dolgot Thüringiában, amilyet a királyné küldött leányával.”63 51 VMHH I. 42 (85. sz.); ÁAL 1960: 133; Zsoldos 2005:15. 52 Bárány 2012:150,158. 53 Laszlovszky-Soós 2006: 225; Hunyadi 2012:120-122. 54 Hunyadi 2012: 119. ss Makkai 1936:14-15. 56 Kiss 2010:197. 57 EO 1.167 (145. sz.). 58 EO 1.168-169 (150-151. sz.). 59 Makkai 1936:38-39. Az oklevelek alapján a következő problémák merülhettek fel. IX. Gergely pápa megengedte a Teodoriknak, hogy feloldozást adhasson, ha keresztény hitre tér kun papra kezet emelne. EO 1.170 (153. sz.). 60 Napkelet 1965: 16—17. A Riccardus-jelentés megfogalmazása szerint Julianus és három társa „Béla úrnak, Magyarország mostani királyának kíséretével és költségén - „[...] cum ducatu et expensis domini Bele nunc regis Ungarie”- indultak el Konstantinápoly felé. Relatiofratris Ricardi („De facto Ungarie Magne a fratre Ricardo invento tempore domini Gregorii papé noni”). SRH II. 536; Napkelet 1965:40; Almási 2000: 60-61. 61 Apolda 2001:17 (ford. Bellus Ibolya). 62 Sz. Jónás 2007:15. 63 Apolda 2001:17-18. 35
