Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrud a német nyelvű krónikákban (összeállította: Radek Tünde) dő der brief gelesen wart, dó wart nit lenger gespart, si huoben sich an di vart. dó in diu künigin gezeigt wart, diu frou also lobesam hét den künic Belan üf irr schöz schone. daz kint solt dä di kröne tragen in der Unger lant. als man in gekroent vant, dó kämen di Prangaere gar mit grozer swasre zuo der küniginne. si heten niht guoter sinne: si nämen daz kint wolbekant der frouwen ab der schoz zehant und saztenz üf di erd nider. daz muost si geriuwen sider: si sluogen dem edeln wtbe daz houbt von dem libe. dä wart ein jasmerlichez klagen, daz iuz nieman kann sagen. dar näch gewuohs daz kindelin; daz muost ir reht sin. der selb künic Belan, der vertreip di Prangser [von] dan. swen er begreif, den hiez er vähen und hiez si an di galgen hähen, oder [er] hiez in daz houbt ab slahen, ez waeren recken oder zagen. swer dä beleip, der was verlorn, er wasr edel oder ungeborn. swer ir kint was genant über al der Unger lant oder swer ir friunt genant was, als ich an dem buoch las, der lie er keinen genesen, swer ir kint was gewesen. Amikor a levelet elolvasták egy csöppet sem késlekedtek tovább, útjukra felkerekedtek hamar, amerre a királyné útját jelezték, arra, a dicséretre méltó úrnőnek éppen Béla király ült szépen ölében, e gyermek volt hivatott arra, hogy a magyarok földjén a koronát hordja. Midőn őt megkoronázták, a Prangaerek rögtön jöttek ám, a királynéhoz nagy panaszáradatot zengve, de nem jó szándékkal közeledve:- mint jól ismert - elvették a gyermeket az asszony öléből nyomban és leültették a földre ottan. Ezt azóta már biztosan megbánták: a nemes asszonynak fejét a testéről lecsapták, mire nagy siránkozás vette kezdetét, hogy azt elmesélni képtelenség. Azóta a gyermek felcseperedett, erről ti is meggyőződhettek. Ugyanez a Béla király elűzi onnan a Prangaereket aztán, akit csak tudott, elfogatott és akasztófára lógatott vagy fejét vétette akár bátor vitéz vagy gyáva harcos lészen, ki ott volt, mind odaveszett legyen az nemes vagy nem nemes, ha neveztetett az ő gyermeküknek Magyar földön mindenünnen vagy aki barátjuknak tekintetett, ahogy a könyvben olvastam a király senkit nem hagyott ottan életben, ki gyermekük lett légyen vala. 34. Mügein Henrik / Heinrich von Mügein: A magyarok krónikája (Ungarnchronik) A valószínűleg a szászországi Mügelnből származó Henrik (1319?—1380) a prágai udvar elismert költője egy latin és egy német nyelvű magyar krónikán kívül számos szerelmes dal (Minnelieder), tanmese (Fabel) és gnómikus költemény (Spruch) szerzője volt. Mügein Henrik 1358-1365 között keletkezett, német nyelvű magyar krónikáját IV. Rudolf osztrák hercegnek (1358-1365) ajánlotta, lehetséges, hogy ekkor annak bécsi udvarában tartózkodott. A krónika az Özönvíztől az 1333-as esztendőig tárgyalja az eseményeket. Jelenleg tíz kézirata ismert. (Valószínűleg 1361-1365 között írta első, latin nyelvű rímekbe szedett magyar krónikáját (Chronicon rhythmicum), amelyet feltehetőleg I. Nagy Lajos (1342-1382) magyar király udvarában kezdett el írni és IV. Károly (1346-1378) prágai udvarában fejezett be). A német nyelvű szakirodalom szinte csak szépirodalmi műveivel foglalkozik. Kiadása: Travnik 1938: 105-223, vonatkozó: 205 (61. fejezet, 15-17. sor), 206 (1-7. sor). 294
