Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) Huius diebus Ungari versi in sedicionem auctore Bantkano, cuius uxorem regina Gertrudis, filia ducis Moravie et Andree [filii] Bele III coniunx ac Bele, Colomanni, Andree et beate Elisabeth mater cuidam suo fratri illudendam tradidit, ob quod et occiditur, et in Pelis monasterio griseorum monachorum sepelitur. Leopoldus quoque dux Austrie, qui tunc aderat, ad necem queritur, sed dextera Dei protegente, licet multa difficultate, ad propria cum salute revertitur, postquam ab Hispanis, ut supra, reversus est. Ennek [ti. az egyiptomi Dímját 1217—1218-i ostromának] napjaiban a magyarok fellázadtak Bantkunus vezetésével, akinek a feleségét Gertrúd - Morvaország(l) hercegének leánya és Andrásnak, III. Béla [fiának] a felesége, azonkívül Béla, Kálmán, András és Szent Erzsébet anyja - az egyik fivére kezére adta, hogy az csúffá tegye; ami miatt a királynét megölik, és Pilisen, a szürke barátok monostorában temetik el. Lipótot is, Ausztria hercegét, aki ott volt akkor, halálra keresik, de mivel őt Isten jobbja oltalmazza, ha sok nehézség árán is, de épségben tér vissza haza, miután a hispánoktól (mint arról fentebb szó esett) visszatért. 28. Pietro Ransano (Petrus Ransanus): A magyarok történetének rövid foglalata (Epithoma rerum Hungararum), 1488-1490 között Kútfőnk szerzője 1428-ban született, pályafutása csúcsán a szicíliai domonkos rendtartomány főnöke és lucerai püspök volt. 1490-ben halt meg. Munkáját 1488-1490 között készítette, javarészt Thuróczy János krónikájának kivonatolásával. Gertrúd királynéval kapcsolatban csak genealógiai adatokat rögzített. (Csiha 1932; Blazovich-Sz. Galántai 1999.) Kiadása: Ransanus 1977: 112 (Kulcsár Péter). Magyar fordítása: Ransanus 1999: 112 (Blazovich László — Sz. Galántai Erzsébet) alapján. Ex Getrulda uxore, quae fuit natione Germana, hos suscepit liberos: Bélám, Colimanum, Andreám, Elisabetham, feminam vitae sanctitate insignem, quam Romana ecclesia in sanctorum numerum postea retulit. [II. András királynak] germán születésű feleségétől, Gertrúdtól a következő gyermekei születtek: Béla, Kálmán, Erzsébet és az életszentséggel ékes Erzsébet, akit a római egyház később a szentek sorába iktatott. 29. Veit Arnpeck: A bajorok krónikája (Chronica Baioariorum), 1493 Szerzőnk - aki vélhetően az 1430-as évek második felében született - papként meglehetősen szerény pályát futott be, amelynek csúcspontjaként Sixtus von Tannberg freisingi püspök káplánjaként említik. Történetíróként azonban annál jelentősebb: egyfelől az ő nevéhez fűződik a középkori bajor évkönyvek és krónikák utolsó nagy szintézise a reneszánsz hajnalán, másfelől négy nagy műve is ránk maradt. 1493-ban befejezett Chronica Baioariorum című műve autográf kéziratban maradt ránk. A Gertrúd elleni merényletről (amelyet hibásan az 1212. év eseményei közé helyez) szemmel láthatóan több korábbi forrást feldolgozva tudósít: bizonyosan használta a magyar krónikakompozíció anyagát (vélhetően a Thuróczy Krónikái) és Regensburgi András világkrónikáját is. (RF II. 403-404; Dicker 2009: 134-186.) Kiadása: QuEBDG III. 1-444 (Georg Leidinger), különösen 206-207; CFH III. 5122. sz. Hic de parentibus Sanctae Elisabeth dicendum est [...] Mater regina domina Gertrudis, filia praedicti Berchtoldi ducis de civitate Merania etc., de qua genuit Belam, Colomannum, Andreám et Beatam Elisabet. Sed pro dolor! Humani generis inimico procul dubio suadente ab Hungaris occisa est anno Domini MCCXII. Causa autem, quare occisa sit, sic se habet. In desponsatione Sanctae Elisabeth, filie sue, quae nupta fuit Ludovico, lantgravio Thuringiae, nuptiae in Buda, civitate Hungáriáé celebratae sunt. Quibus Berchtoldus patriarcha 287
