Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) 23. Bajorországi monostoralapítások (Fundationes monasteriorum Bavariae) A tökéletesen megbízhatatlan, a legkülönbözőbb bajorországi forrásokból összetákolt szerkesztmény az 1000 és 1388 közötti eseményekre vonatkozó feljegyzéseket tartalmaz. Kézirata a 15. század elejéről maradt fenn. Helyes dátummal említi, hogy Gertrúdot 1203-ban Imre király hazaküldette az apjához. Gertrúd haláláról kétszer is beszámol, mindkétszer hibás dátum alatt: előbb az 1200-i, majd az 1211 -i események között. (RF III. 524; VL II. 1010—1011; Leidinger 1898-1899; Schmidt 1987.) Kiadása: SRB II. 332-344 (Andreas Felix Oefele), különösen 333,335; CFH 1.595. sz. [1200] Gertrud, regina Ungarie occiditur. [1203] Heinricus, Ungarorum rex [...] Andreám, fratrem suum de invasione regni suspectum habens captivavit, et in palatio Strigoniensi, quod alio nomine Gran vocatur, custodie mancipavit, uxorem vero eius, filiam Berchtoldi ducis Meranie omnibus bonis destitutam ad terram et patriam suam remittere permisit. [1210] Gertruda, regina Ungarorum, mater Sancte Elysabeth, sponso expeditionem contra Ruthenos movente a comite quodam Petro trucidatur, qui et ipse subsequenti nocte in ultione scleris cum aliis iugulatur. Cui episcopus de Gran misit in epistola amphiboloica: Reginam occidere nolite timere bonum est, et si omnes consentiunt non ego contradico. [1200] Getrúdot, Magyarország királynéját megölik. [1203] Imre, a magyarok királya [...] fivérét, Andrást - arra gyanakodván, hogy az a királyság lerohanására készül - fogságba vetette, és az esztergomi palotában őriztette, amelyet más néven Grannak neveznek. Megengedte pedig, hogy András feleségét, Berthold meráni herceg leányát hazaküldjék a saját földjére, vagyis a hazájába - miután javaitól megfosztotta őt. [1210] Gertrúdot, a magyarok királynéját, Szent Erzsébet anyját, miközben hitvese hadjáratot vezetett az oroszok ellen, bizonyos Péter ispán levágta; de a következő éjszakán, bűnének bosszújául, másokkal együtt magát Pétert is lenyakazták. Az esztergomi püspök(!) kétértelmű levelet küldött neki: A királynét megölni nem kell félnetek helyes, ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem. 24. A diesseni monostor alapítói (Defundatoribus monasterii Diessensis / Chronicon Diessense breve) A diesseni ágostonos monostor feljegyzései között fennmaradt kompilátum a rendház egykori kegyurainak, az Andechs-Merániai dinasztia tagjainak állít emléket. Valójában öt különálló családtörténeti műből áll, amelyeket az eredeti kódex írásképének tanúsága szerint a 13. és a 15. század között több szakaszban másoltak együvé. A témánkba vágó adat a gyűjtemény harmadik, Alia annotatio fundatorum nostrorum című részletében szerepel, amelyet valószínűleg csak a 15. században illeszthettek a kompilátum anyagába. Szövegének keletkezési ideje bizonytalan, keletkezési helyeként azonban leginkább a diesseni rendházat azonosíthatjuk: az Andechs-Merániai hercegek emlékével szemben súlyosan elfogult feljegyzés legvalószínűbben egy olyan egyházi központban készülhetett, amely korábban a dinasztia kegyurasága alatt állt. Gertrúd halálról menthetetlenül torz beszámolót tartalmaz, ráadásul hibásan az 1200-i események közé illesztve. (RF IV. 145; Wattenbach-Schmale 1976: 273; Müller 1983: 245-246.) Kiadása: MGH SS XVII. 528-531 (Philipp Jaffé), különösen 300, 331; CFH II. 1897. sz. IV Kalendas Octobris Gertrudis regina Ungarie occisa est, filia Pertoldi quondam ducis Meranie, que fuit mater Sancte Elizabeth [...] Sciendum est, quod in desponsatione Sancte Elisabeth, filie sue et Ludovici, lantgravii Thuringie, que copulatio nuptiarum celebrabatur Ungarie in civitate Ovena, quibus nuptiis intererat Berchtoldus, patriarcha Aquilegensis, frater prescripte regine, qui videns comitissam quandam Ungaricam valde formosam, quam circumvenit et invitam oppressit. Ipsa vero comitissa hoc malum sibi ingestum conquesta fuit marito suo. Ipse vero patriarcha illam querimoniam vilipendit et ad propria remeavit. Temporibus quoque paucis elapsis predictus comes suspicionem sinistram habuit, 284
