Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

V. Függelék

Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás)

(RFIII. 277; Lhotsky 1963:190; Möser-Mersky 1965; Körmendi 2009a: 177-181.)

Kiadása: MGH SS XXV. 349-368 (Wilhelm Wattenbach), különösen 355; CFH 1.1483. sz.

Invidus successibus regni laceratur ille vetus Oriens, quod sic tranquillatur, dolet, et Colocie presul inflammatur, et regine suggerit, quod vi potiatur Banci viri nobilis uxore. Tristatur et anxietatibus male moritur regina, quid faciat: rumpere consternatur. Ducta muliebriter fratrem medelatur, unde post exitium multis propinatur.

Banca participibus suis querelatur, furit, fremunt pariter, sicque conspiratur. Campestri tentorio regina necatur, et in monasterio Piis hec tumulatur.

Post succrescit ultio, falla{n)x dissipatur.

Ve plorant innocui, Bela coronatur. Postquam pater simulat nec mortem zelatur matris eius, concite dolos machinatur, contra patrem cogitat et exasperatur, tandem ad concordiam patris revocatur. Quo defuncto curia Albe celebratur, regale convivium cunctis preparatur, sed conviva plurimus capite truncatur.

Az ország sikerei kínozzák ama irigy, vén Keletet [Lucifert]: hogy nyugalom van, fájlalja. A kalocsai főpap nekihevül, s azt sugalmazza a kiránynénak: tegyenek erőszakot Bánk, a nemes férfiú hitvesén. Szomorkodik és majd belehal az aggodalomba a királyné, mit tegyen: [házasságot] törni borzad! Ráveszik a nőt, s ő asszonyilag gyógyítja a fivért, amiből azután sokakra pusztulás köszönt.

Bánk a párthíveinek panaszkodik,

dühöng; azok is zúgolódnak, s összeesküvést szőnek.

Mezei sátorban a királynét lenyakazzák,

és a pilisi monostorban temetik el.

Aztán szárba szökik a bosszú: a csalárd megsemmisül. Jaj! - sírnak az ártatlanok, Bélát megkoronázzák. Miután atyja színlel, és [Béla] anyjának halálán nem indul meg, [Béla] cselvetésen mesterkedik, atyja elleni gondolatokat forgat, egészen elkeseredik, ám aztán mégis egyetértésre jut atyjával.

Ennek halála után a fehérvári udvarban ülnek össze: királyi vendégség készül mindenkinek, de a legtöbb vendégnek fejét veszik.

14.

Altaichi Hermann évkönyve (Annales Hermanni Altahensis), 1275 előtt

A szerző a bajorországi Niederaltaich bencés monostorának szerzetese (1242-től apátja) volt, 1273 és 1275 között halt meg. Az általa szerkesztett évkönyv az 1137 és 1273 közötti idők eseményeit ismerteti. Legkorábbi kézirata a 13. század végéről maradt fenn. Gertrúd haláláról az 1213. évnél számol be.

(RF V. 455-456; VL III. 1076-1080; Müller 1983: 5-52; Sommerlechner 1999: 575.)

Kiadása: MGH SS XVII. 381-407 (Philipp Jaffé), különösen 386; CFH I. 2772. sz.

Gertruda, regina Ungarorum, mater Sancte Elysabeth, sponso expeditionem contra Ruthenos movente a comite quodam Petro trucidatur, qui et ipse subsequenti nocte in ultione scleris cum aliis iugulatur.

Cui episcopus de Gran misit in epistola amphiboloica: Reginam occidere nolite timere bonum est, et si omnes consentiunt non ego contradico.

Gertrúdot, a magyarok királynéját, Szent Erzsébet anyját, miközben hitvese hadjáratot vezetett az oroszok ellen, bizonyos Péter ispán levágta; de a következő éjszakán, bűnének bosszújául, másokkal együtt magát Pétert is lenyakazták. Az esztergomi püspök(!) kétértelmű levelet küldött neki: A királynét megölni nem kell félnetek helyes, ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem.

280