Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Réthelyi Orsolya: Gertrúd királyné és Szent Erzsébet a Németalföldön. Az Árpád-ház a Croy család reprezentációjában
Réthelyi Orsolya: Gertrúd királyné és Szent Erzsébet a Németalföldön - Az Arpád-ház a Croy család reprezentációjában I. L I P S I DIVA VIRGO HALLENSISANTVERPIí, EX OFFICINA PLANTINIANA, Apud Ioannem Moretum. M. DC. Ilii. Сит Frmlegus Сфпо Gr Rtgio. ' val, amelyet Charles III de Croy 1600 körül festetett a heverlee-i birtokán lévő, celesztinus (bencés) rendi kolostor templomának falára, a szentély két oldalára. A már említett Guillaume II de Cray, V. Károly császár nevelője hagyta meg 1521-es végrendeletében, hogy a felesége ezen a helyen kolostort építtessen, amely aztán később a Croy család tagjainak végső nyughelyéül szolgált. A dinasztikus temetkezési helyet a család számos tagja gazdagította műkincsekkel, üvegablakokkal, díszesen síremlékekkel. Az Árpád-házi ősöket is tartalmazó, hangsúlyos helyen lévő, reprezentatív családfa jelentette a mintát Bye számára. Sajnos a napóleoni háborúk alatt az egész épületegyüttes elpusztult, csak írott forrásokból, rajzokból és régészeti feltárás anyagaiból lehet rekonstruálni.28 29 Marcus leszármazásának egy harmadik verzióját olvashatjuk a két korábban említett szerző kortársának, Justus Lipsiusnak Diva Virgo Hallensis (1605) című, a hallei csodatevő Szűz Mária kegyszobrot bemutató traktátusában (10. kép)}4 Lipsius egyébként több szálon kötődött a korabeli Magyar Királysághoz, kapcsolatban állt a magyar humanistákkal és főurakkal, levelezésében visszatérő témának számítottak a török-magyar harcok fordulatai, és igen tájékozott volt a magyar történelem kérdéseiben. Szent Erzsébet történetét az említett Diva Virgo Hallensis-en kívül még a Monita et exempla politica (1605) című, történeti-filozófiai írásában is feldolgozta, amelyben kitért Gertrúd királyné halálának körülményeire és Bánk Bán személyére is, ugyanakkor ebben az írásában szintén utalt a Croy család Árpád-házi leszármazására.30 A hallei kegyszoborról (11. kép) és további, két dél-németalföldi Szűz Mária zarándokhelyről írt műveit életének utolsó éveiben írta. A kálvinista leideni egyetemet, ahol 13 éven keresztül tanított, 1591-ben elhagyva visszatért a katolikus délre és kiengesztelődött mind a katolikus egyházzal, mind pedig a spanyol uralkodóval, II. Fülöppel. így aztán megnyílt az út előtte, hogy ismét a leuveni egyetemen oktasson. Ezekben az években számos művet írt és fokozatosan nyerte el újra az állam és a katolikus egyház bizalmát. A Szűz Mária kegyhelyekről született három írása a főherceg és főhercegnő, a püspökök és a jezsuita rend felkérésének következménye, hogy tudását és európai hírnevét a katolikus ellenreformáció szolgálatába állítsa.31 A Diva Virgo Hallensis a hallei Szent Márton-templom csodatevő Mária-szobráról szól. A mű első részében a kegyszobor eredetét mutatja be, utána a csodákat írja le, majd azokat az uralkodókat sorolja fel, akik értékes ajándékokkal fejezték ki tiszteletüket a szobor iránt. A műben Lipsius leírja, hogy a csodatévő szobor hogyan származott Zsófián keresztül, annak édesanyjától, Szent Erzsébettől. Közben röviden összefoglalja a Croy család eredetét és abból kiderül, hogy Marcus nem más, mint II. András magyar király és felesége, Gertrúd királyné négy gyermeke közül a legkisebb fiúnak, Andrásnak egy gazdag velencei hölgytől született fia. Ezen okfejtés szerint tehát a legendás ős Szent Erzsébet unokaöccse, illetve Gertrúd királyné unokája. Lipsius hozzáteszi még, hogy Marcus, miután Picardiába ment, feleségül vette Catherina van Croyt, aki a magyar és a wittenbergi palotagrófok leszármazottja volt. Vagyis szerinte a Croy család két 10. kép Justus Lipsius munkájának címlapja. Diva Virgo Hallensis. Beneficia eius Se miracula fide atque ordine descripta. [Antwerpen: J. Moretus, 1604.] (BSBM, 8974504 V.ss. 392) 28 Valvekens 1987:18-23. 29 Lipsius 1604. A darab Lipsius első olyan műve volt, amely a katolikus kegyességet, a szentek tiszteletét dicsérte, és mint ilyennek óriási visszhangja volt a vallásilag megosztott Európában. Katolikus oldalról dicsérték és számtalan nyelvre lefordították, ezáltal mintegy műfajt teremtett. Protestáns oldalról ugyanakkor kegyetlen kritikákat kapott és parodisztikus feldolgozásai is születtek. Landtsheer 2004: 83-87. 30 Vargha 1942: 63. 31 Landtsheer 2004: 66-68. 238
