Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Szakács Béla Zsolt: A királynék művészete - a művészettörténészek királynéi
Szakács Béla Zsolt: A királynék művészete - a művészettörténészek királynéi natúra főművei még későbbre tolódnak: mi sem jelzi ezt jobban, mint a visegrádi töredékes Mátyás-címer évszámának kiegészítése, mely a korábbi 1473-ról mára egyértelműen 1483-ra változott.38 Mikó Árpád kutatásai arra is rámutattak, hogy a Bibliotheca Corvina gyarapításának legvirágzóbb ideje éppen az 1480-as évek második fele, ami az uralkodó politikai ambícióival és a trónutódlás problémájának megoldásával függött össze: ennyiben tehát az előtérbe kerülő Corvin János személye inkább volt katalizátora a reneszánsz pompának, mint az ez által háttérbe szoruló Beatrixé.39 Ugyanakkor éppen Mikó szolgáltat igazságot Beatrixnak: „Bonfini - fő forrásunk - ellenséges volt vele szemben, és nyomában a hazai történetírás is az maradt: a királyné soha nem volt népszerű Magyarországon.”40 Beatrix szerepe az itáliai reneszánsz művészet hazai importjában Mikó szerint se könnyen ragadható meg, de legalább egy műfaj, az emblémák (12. kép) elterjedését elképzelhetetlennek tartja a királyné nélkül: „bizonyos, hogy Mátyás emblémáit azért találták ki, mert a jobb családból származó feleségének volt.”41 Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy a magyarországi művészet alakításában középkori királynéinknak nem jutott meghatározó szerep. Külföldi kapcsolatrendszerükkel, a környezetükkel hazánkba érkező előkelőkkel, értelmiségiekkel és alkotókkal hozzájárulhattak az udvar korszerűségének és internacionális jellegének fenntartásához, de önálló módon nem alakították azt. A királynéi mecenatúra csak egy nagyobb egész, az udvari dinasztikus reprezentáció összefüggésein belül értelmezhető. Szépen egybevág ez a gondolat Zsoldos Attila konklúziójával, aki a királynéi intézmény helyét az Árpád- és Anjou-korban nem a királyi hatalom mellett, hanem annak keretein belül jelölte ki.42 A királynék művészete tehát egyszersmind a királyok művészete is - és a művészettörténészek királynéi is csak akkor ölthetnek reális alakot, ha azok között a keretek között értékeljük őket, amelyeket számukra a történelem kijelölt. 38 Búzás 1990: 204. jegyzet. 39 Mikó Á. 2009: 40; ugyanígy Galavics et al. 2001: 237. 40 Mikó Á. 2009: 31. 41 Mikó Á. 2009: 31. 42 Zsoldos 2005: 179. 226
