Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

IV. - Szakács Béla Zsolt: A királynék művészete - a művészettörténészek királynéi

Erzsébet mecenatúrájához fogható özvegy királynéi tevékenységet nem ismerünk többet a középkori magyar történelemből. Az Árpád-házi királynéknak erre nem is igen lett volna lehetősége, a későbbi évszázadok királynéinak pedig más sors rendeltetett. Az Erzsébetéhez fogható nagyszabású mecénási tevékenység talán csak Habsburg Máriánál, II. Lajos özvegyénél ragadható meg (1505-1558), de az ő három évtizednyi aktivitása egészen más körülmények között a Németalföldön bontakozott ki. Hogy mi fűződött, illetve fűződhetett volna nevéhez itthon, arról szintén egy látványos kiállításon győződhettünk meg pár évvel ezelőtt, mely Réthelyi Orsolya és mások kutatásain alapult.12

Az „özvegy királyné” modellje tehát Magyarországon csak korlátozottan érvényesült. Ennél sokkal általánosabbnak mondható az a szerep, amit a művészettörténészek olyan előszeretettel kötnek királyéinkhoz: a közvetítőé. Középkori királynéink szinte kivétel nélkül mind külföldiek voltak, s személyükben, ízlésükben, de a velük hazánkba érkező kíséret által is egy idegen kultúra felé nyitottak kaput. Az Árpádok asszonyairól írt könyvében Zsoldos Attila is ebben a közvetítő szerepben látta az idegen származású királynék egyik legjelentősebb szerepét. Történészként főleg gazdasági, egyháztörténeti, irodalmi és heraldikai következményeket sorolt fel,13 de hasonló gondolatok a művészettörténészektől sem idegenek. Mint fentebb már szó esett róla, az udvari kultúra lényegénél fogva internacionális. Reprezentációja csak akkor lehet korszerű, ha érzékenyen reagál a nemzetközi mozgásokra. Bár a politikai szövetségkeresés jegyében kötött házasságok nem feltétlenül vezettek rögtön a kor nagy művészeti központjaiba, jópárszor erre is látunk példát.

A külföldi eredetű királynék közül legtöbben német származásúak voltak (persze többnyire az 6 szüleik is más-más nemzetiségű dinasztiából eredtek, de ettől az egyszerűség kedvéért most tekintsünk el). Gizellára, aki II. Henrik császár testvéreként kétségkívül Európa legjelentősebb művészi központjaival állhatott kapcsolatban, a továbbiakban még visszatérünk. Nem volt kevésbé ígéretes azonban all. század második felének két királyi házassága sem: Salamont apja

IV. Henrik császár nővérével jegyeztette el (1058-ban), míg ellenfele, I. (Szent) László az ellenpárt vezérének, Sváb Rudolf ellenkirálynak a lányát (Adelheidot) vette el (1078 körül). Hogy Salamon és Judit (végül 1063-ban megkötött) házassága milyen művészi következményekkel járt, az fiatal koruk és a viharos történelmi körülmények miatt nehezen értékelhető, de nem alaptalanul feltételezik, hogy a pénzverésben mutatkozó reformok a férjénél idősebb Judittal hozhatók összefüggésbe, aki később Ulászló Hermann lengyel fejedelem (1179-1102, házasságkötés: 1089 körül) nejeként is aktívnak mutatkozott.14 Adelheid királyné nevéhez viszont egy hatalmas méretű ereklyetartó kereszt kötődik, amelyet Szent László neje édesanyja Sankt Blasien-i sírjára szánt.15 Ebben az esetben azonban a kutatók megegyeznek abban, hogy a magyar udvarból csak a Kereszt-ereklye és a készítéshez szükséges arany érkezett, magát a tárgyat már a sváb kolostor apátja készíttette el, s így az semmilyen közvetlen művészi kapcsolatban nem áll a Magyar Királysággal. Gertrud esetében sem feltételezhető a német művészi központok közvetítése (bár az ő szerepére még célszerű lesz visszatérnünk), és az utolsó Árpád-házi királyné, Habsburg Ágnes (1281-1364, házasságkötés: 1296) már kifejezetten apácaként, Königsfelden kolostorában (1310-től haláláig) fejtette ki gazdag donátori tevékenységét.16 Ügy tűnik, bármennyire is ígéretesek voltak e német kapcsolatok, művészi szempontból alig megragadható a hatásuk.

Nem sokkal jobb a helyzet a nyugati Mediterráneum területéről származó királynékkal sem. Könyves Kálmán első felesége (1076 körül-1112 előtt, házasságkötés: 1097) annak a II. Roger szicíliai királynak (1105-től gróf, 1130-tól király, fi 154) volt a nővére, akinek uralkodása a dél-itáliai művészet egyik legvirágzóbb korszaka volt - de ez csak az újabban Felíciaként emlegetett királyné halála (1112 előtt) után bontakozott ki. Fiuk, II. István is normann származású asszony kezét nyerte el (házasságkötés: 1120-as évek eleje), Róbert capuai herceg (1106-1120) lányát, de ennek művészi hozadéka szintén nem ismert. Még ígéretesebb Imre király és Aragóniái Konstancia házassága (házasságkötés: 1196), amely olyan neves trubadúrok magyarországi útjára adtak alkalmat, mint Peire Vidal - az asszony palermói sírjából előkerült látványos tárgyak azonban már II. Frigyessel kötött második házasságával függenek össze.17

A királynék egy jelentős csoportja a keleti kereszténység területéről érkezett. Nikephoros Botaneiatész bizánci császár unokahúgát, a Szünadénosz család egy ismeretlen nevű nőtagját (1058-1082, házasságkötés: 1072) vette feleségül I. Géza. Alighanem vele érkezett hazánkba az a bizánci női korona is, amelyet később a Szent Korona alsó részeként használtak fel, s amely egyedüli fennmaradt példánya a különben csak olyan ábrázolásokból ismert műfajának, mint Eiréné, azaz Piroska (Szent László lánya, azaz Géza és a Szünadénosz-lány unokahúga) koronája a konstantinápolyi Hagia Sophia mozaikján.

Szakács Béla Zsolt: A királynék művészete - a művészettörténészek királynéi

12 Réthelyi et al. (szerk.) 2005.

13 Zsoldos 2005:176-177.

14 Zsoldos 2005: 128; Gyöngyössy 2012: 16.

15 Kovács 1994: 24; Pucker (Hrsg.) 1991: 99-100.

16 Rainer 1994: 81-84.

17 Szabados 2009.

220