Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Szakács Béla Zsolt: A királynék művészete - a művészettörténészek királynéi
Szakács Béla Zsolt A királynék művészete — a művészettörténészek királynéi Pár évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum látogatói látványos kiállításban gyönyörködhettek, melynek költői címe így hangzott: „Királylányok messzi földről”. A kiállítás a középkori Magyar Királyság és Katalónia kapcsolatait volt hivatva bemutatni, melynek egyik fő szálát éppen az uralkodói házasságok alkották. Mint azt az egyik tanulmányban is olvashatjuk: „Kiállításunk középpontjában a dinasztikus kapcsolatok főszereplői, a királynék állnak.”1 így villantotta fel a válogatás Imre király feleségének, Aragóniái Konstanciának, II. András lányának, az I. Jakab aragón királyhoz férjhez adott Árpád-házi Jolántának, illetve Mátyás feleségének, Aragóniái Beatrixnak az alakját néhány hozzájuk köthető tárgy segítségével. A dolog természetéből adódóan nem minden emléket lehetett a kiállítótérbe hozni, és a bemutatott anyag jó része sem kapcsolódott közvetlenül a királynékhoz - ami persze semmit sem von le a vállalkozás értékéből. Ennél koncentráltabb anyaggyűjtést mutatott be két évtizeddel ezelőtt Rainer Pál a veszprémi Gizella-konferencián. Előadásában az Árpád-házi királynékhoz kapcsolódó tárgyi emlékekkel foglalkozott.2 Tudomásom szerint ez az egyetlen szisztematikus gyűjtés a tárgykörben, s noha (mint minden úttörő munkának, ennek is) vannak fogyatékosságai, alapjában véve alkalmas arra, hogy ennek az emlékanyagnak a sokszínűségét érzékeltesse. Az általa bemutatott tucatnyi tárgy, illetve tárgyegyüttes a legkülönfélébb műfajokat képviseli: vannak köztük liturgikus és világi használatra szánt ötvöstárgyak, textíliák, könyvfestészeti alkotások és síremlékek. Mivel az egész Árpád-kort lefedik, készülési idejük a 11. század elejétől 1300 utánig tart, hiszen III. András özvegye, Habsburg Agnes egészen 1364-es haláláig folytatta mecénási tevékenységét. Van, amit a királynék maguk rendeltek meg, de van, ami csak jóval haláluk után készült el: ilyen például Gertrúd síremléke is. A tárgyak többsége külföldön maradt fent, sok ott is készült, sőt némelyik sosem járt Magyarországon. Ebből következően az emlékanyag rendkívül vegyes képet mutat, és nemcsak stilárisan nem képez egységes csoportot, de tartalmi, ikonográfiái vagy műfaji szempontból sem. Nyilvánvaló, hogy ezek a tárgyak semmi olyan formai jegyet nem hordoznak, amely alapján meg lehetne állapítani, hogy királynéi megrendelésre készültek-e vagy sem. Művészettörténeti szempontból tehát a királynékhoz kötődő műalkotások nem képeznek értelmes csoportot, azaz ilyen alapon a királynék művészetéről nem beszélhetünk. Joggal merül fel a kérdés, van-e egyáltalán értelme tudományos szempontból foglalkozni egy ilyen problémával. Minthogy e rövid írás nem szakad meg ezen a ponton, sejthető, hogy véleményem szerint a válasz igenlő. Lehettek bármennyire is különböző egyéniségek az Árpádok asszonyai, Zsoldos Attila mégis tudott róluk könyvet írni, mégpedig azért, mert nem személyüket, hanem a királynéi intézményt vizsgálta.3 Ezt a szemléletet érdemes követni a királynéi mecenatúra vizsgálata során is. Ennek alapjait az a Percy Ernst Schramm tette le, aki mindenekelőtt az uralkodói jelvények kutatásával jutott történészek a és művészettörténészek számára egyaránt izgalmas eredményekre. Egyebek mellett összegyűjtötte (Florentine Mütherich segítségével) a német királyokhoz és császárokhoz kötődő emlékeket is, ennek második kötetét már Hermann Fillitz fejezte be.4 A gyűjtés az uralkodókra fókuszált, de megtalálhatjuk benne a királynék és császárnék hagyatékát is - sajnos ez utóbbiakat inkább csak szórványosan, és összefoglaló megállapítások nélkül. Schramm kutatási irányát Magyarországon többen is követték: így az emigrációban nála doktoráló Bak 1 Mikó T. 2009: 32. 2 Rainer 1994. 3 Zsoldos 2005. 4 Schramm-Mütherich 1962; Schramm-Fillitz-Mütherich 1978. 217
