Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
III. - Takács Imre: A Gertrúd-síremlék rekonstrukciójának kérdései
amelyek minden esetben hangsúlyozzák az apátság szerepét anyja sírjának gondozásában, és azok szóhasználata nem zárja ki Gertrúd halálának valamiféle mártíriumként való felértékelését sem.33 Azt, hogy ez utóbbi gondolat nem volt idegen a korszak gondolkodásától egyértelművé teszi a 13. századi eredetű Chronicon rhytmicum Sitticense szerzője, aki a magyar oklevelek jelzőit is alaposan túlteljesítve két teljes strófát szentel a „dicsőséges Gertrúd” emlékének, — amint írta - a rózsának, akit András király „Theutonia virágai közül” szakított, és akit maga Isten Fia fogadott kegyelmébe. A királynét megszemélyesítő vörös rózsa képében a vértanúhalálra tett utalást kell látnunk, a fehér liliom, amelyet ez a rózsa hordozott, pedig nem más, mint a lánya, Szent Erzsébet.35 36 A síremlék minden jel szerint olyan személy számára készült, akiről úgy tudták, hogy a mennyei dicsőség hazájában, a pátriárkák és mártírok boldog körében lakozik. A Philippe Dagobert-síremlék még egy szempontból fontos a pilisi tumba művészettörténeti jelentőségének megvilágításához. Nemrég jelent meg Pierre-Yves Le Pogam tanulmánya a herceg síremlékének típustörténeti és ikonológiai jelentőségéről.37 A francia herceg síremléke a szerző szerint két korábbi tipológiai megoldást egyesít: a pogány antikvitásból és az ókeresztény korból ismert, architektonikus tagolású, árkádos, vagy oszlopsoros szarkofágot és a szoborként megformált, fekvő halotti képmást, a középkori gisant-1. A két forma egyesítésének Erwin Panofsky szerint ókori, pun és etruszk előzményei lehetnek, de bizonyos, hogy a középkorban ezt megelőzően ez a kombinált forma hiányzik.38 Le Pogam nagy horderejű megállapítása szerint a Philippe Dagobert síremlékét 1235 körül készítő mesternek jutott az az innovatív szerep, hogy a két tipológiai előzményt, az árkádos antik szarkofágformát és a középkori gisant-1 egyesítse, és létrehozzon egy sajátos tipológiai fúziót, amely hamarosan a legreprezentatívabb középkori síremlékformaként terjedt el. Kurt Bauch a Mittelalterliche Grabbild című monográfiájában ebből a szempontból szintén kitüntetett szerepet tulajdonított a Philippe Dagobert síremlékét tervező művésznek: ő a párnát emelő angyalok első előfordulását tételezi fel ebben az esetben.39 Gertrúd királyné síremlékének, most már párnaemelő angyalokkal pontosított rekonstrukciójára pillantva, a fej mellett asszisztáló szárnyas lények nyilvánvalóan ugyanazt a szerepet játsszák, mint a francia herceg típusteremtőnek tartott síremlékén megjelenő mennyei polgártársak. Az utóbbi legkorábban 1235-ben készülhetett, a magyar királyné sírja fölött azonban ekkor - ha a töredékek stílustörténeti helyzetét helyesen ítéljük meg - már legkevesebb két évtizede ott emelkedett az a reprezentatív szarkofág, amely ugyanolyan tipológiai vonásokkal rendelkezik, ugyanazokat az „innovatív” jegyeket viseli, mint a francia mű. Gertrúd királyné síremlékének e tekintetben fontos tanulsága tehát, hogy a hozzá hasonló többi európai síremlék prototípusa nem lehetett Szent Lajos iijan elhunyt öccsének síremléke, a típusalkotó mű nem az 1230-as években készült síremlékek között keresendő, hanem sokkal inkább az 1210-es 1220- as évek anyagát kell ebből a szempontból alaposan újravizsgálnunk. Takács Imre: A. Gertrúd-síremlék rekonstrukciójának kérdései 25. kép Róbert roueni érsek egykori síremléke a chartres-i St-Pére-templomban (BNP CG, 3560) 35 1254-ben, majd 1269-ben a pilisi apátság javára tett adományaiban IV. Béla nem mulasztja el, hogy anyja emlékére hangsúlyosan hivatkozzék. 1254: „Nos itaque, cum ipsam ecclesiam, in qua etiam corpus matris nostre honorabiliter requescit [...]." Békefi 1891:1.316—319.1269: „[...] pro anime sue et anime charissime matris sue ac ducis Bele charissimi filii [...]."Mindkettőt idézi: Hervay 1984:143—144. 36„De floribus Thevtonie / idem carpsit rosam, / in regalem sociam, / castam et formosam, / reginam dico nobilem, / Gertrudim gloriosam / Quam sibi Dei filius / fecit graciosam./ Ista rosa rubea / lilia portavit [...].” A szöveg kiadása: Szentpétery (ed.) 1937-1938: II. 608. 37 Le Pogam 2010: 139-142. 38 Panofsky 1964. 39 Bauch 1976: 68,70. 200
