Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Zsoldos Attila: Gertrúd és a királynéi intézmény az Árpádk-kori Magyar Királyságban

kapcsolatokra vonatkozóan jóval határozottabb ismereteink vannak. Kétségtelen, hogy ebben az időszakban két provanszál trubadúr - Peire Vidal és Gaucelm Faidit - is megfordult a magyar királyi udvarban, vita legfeljebb csak azon lehet, hogy pontosan mikor járt az egyik, illetve a másik a Magyar Királyságban.17 A két trubadúr minden bizonnyal rövid ideig tartó magyarországi jelenléte azonban sem költészetükben, sem a magyar művelődéstörténetben nem hagyott mély nyomokat. Annál tartósabb eredményre vezetett Imre király házassága, hiszen az minden jel szerint közvetlen összefüggésbe hozható a magyar államcímer egyik elemének, a vörössel és ezüsttel többször vágott mezőnek a kialakulásával, mely - az eredetileg a vágásokban szerepeltetett oroszlánokkal együtt - hispániai mintákat követ.18

Másfelől azonban indokoltnak látszik arra gondolni, hogy a királynékat új hazájukban, az Árpádok Magyar Királyságában is érhették olyan erőteljes hatások, amelyek lenyomatot hagytak tevékenységükben. Nyilvánvalónak tűnik például, hogy II. Géza felesége, Eufrozina nem Kijevből hozta magával a lovagrendek iránti vonzalmat, ami aztán a johanniták fehérvári rendháza javára tett bőkezű adományra19 indította -, s ami utóbb leányának, a Frigyes cseh herceghez feleségül adott Erzsébetnek is példaként szolgált20 -, hanem új hazájában, a Magyar Királyságban kedvelte meg a lovagokat.

Ez utóbbi példa ellenére az a feltevés is ésszerűnek tűnhet, hogy talán maga a királynéi intézmény is a különböző eredetű királynék befolyása alatt formálódott olyanná, amilyennek a kor forrásai segítségével megismerhetjük. Ennek a hipotézisnek az igazolásához azonban jószerével teljesen hiányoznak az adataink. A kérdéssel kapcsolatos nehézségeket jól szemlélteti a királynéi kancellária példája. Felmerült, hogy ezt az intézményt a II. András második feleségének, Jolántának a kíséretében a királyságba érkező Bertalan — a későbbi veszprémi püspök — szervezte meg,21 s ha ez valóban így történt, akkor nyilván úrnője akaratának megfelelően járt el. Némiképp ellene mond azonban ennek a feltételezésnek, hogy a magyar krónikahagyomány már egy 1218. évi eseménnyel kapcsolatban is említést tesz egy királynéi kancellárról a közelebbről ismeretlen Ega fia Benedek személyében.22 Nem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy Benedek - Bertalanhoz hasonlóan - maga is Jolánta egyik klerikusa lett volna, csakhogy ezt a feltevést nem támogatja az a körülmény, hogy a krónikás, akinek jólértesültségében nincs okunk kételkedni,23 a kancellár apjának nevét is ismerte: jövevény esetében ez meglehetősen valószínűtlen, s így e tény inkább Benedek hazai eredetét támogatja.24 A kérdés megítélése szempontjából az sem hagyható figyelmen kívül ugyanakkor, hogy a királynéi oklevelek a magyar okleveles gyakorlaton belül nem alkotnak sajátos csoportot, hanem mind külső, mind belső jegyeiket tekintve a királyi oklevelekhez hasonlatosak.25 Adataink nem támasztják alá egyebekben sem a királynék kulturális befolyásával kapcsolatos hipotézist, legalábbis az Árpád-kor három legjobban dokumentált történetű királynéja - Laszkarisz Mária, a kun Erzsébet és Anjou Izabella - példája erre vall. A három asszony három teljesen különböző kutúrkörből kiszakadva lett magyar királyné: Mária a Nikaiában fennmaradt bizánci, Izabella a Dél-Itáliába átültetett francia hagyomány letéteményese, míg Erzsébet a mindkettőtől gyökeresen különböző, s a kunok által a Magyar Királyságban is jó ideig őrzött sztyeppéi szokások képviselője lehetett volna. Hármójuk történetében azonban még csak jelzésszerűen sem bukkan fel olyan elem, amelyet „kulturális hozomány”-ukkal hozhatnánk kapcsolatba. Annak feltételezésétől, hogy valamiféle, a királynék kulturális hátterének különbözőségéből fakadó egyéni vonások mégiscsak lehettek, aligha lenne helyes mereven elzárkózni, ám azok alighanem az udvari élet azon intimitásaira korlátozódtak,26 amelyek a rendelkezésünkre álló forrásanyag látókörén kívül rekedtek.

Másfelől nem hagyható figyelmen kívül az a tényező sem, hogy ahhoz, hogy egy-egy királyné jelentős mértékben a maga képére formálhassa a királynéi intézmény magyar változatát, bizonyos fokú önállóság, a reginatus fogalmát tartalommal megtöltő elemek feletti rendelkezési jog lett volna szükséges. Vizsgálataink legfontosabb tanulsága éppen erre a kérdésre - tágabb értelemben: a királynéi és a királyi intézmény közötti kapcsolatra - vonatkozik; ez a másik szempont, amelyre fel kívánjuk hívni a figyelmet. A korábbi kutatások alapján azt lehetett gondolni, hogy a királynéi a királyival párhuzamosan létező intézmény volt az Árpádok királyságában. Elvégre a királynénak is vannak birtokai

Zsoldos Attila: Gertrúd és a királynéi intézmény az Árpád-kori magyar királyságban

17 Eckhardt 1961; Szabics 1995:199-242; Zemplényi 1998: 68-91.

18 Vajay 1974: 372; Bertényi 1998: 66-69.

19 1193: ChAH 89.

20 Vö. Hunyadi 2002: 57.

21 Koszta 1994: 67.

22 SRH I. 466.

23 Mályusz 1971:116 (13. jegyzet).

24 Az Ega személynév két ízben is előfordul a Váradi Regesztrum anyagában (1214: VR 98. sz.; 1219: VR 210. sz.). Vö. Fehértói 1983:110.

25 Szentpétery 1930:117.

26 Egy ilyen, Mária királyné által bevezetett szokásról emlékezik meg IV. Béla 1999-ben szentté avatott lányának, Kingának a legendája. Vita beatae Kingáé: Gombos III. 2454; magyarul (Veszprémy László fordításában): Madas-Klaniczay (szerk.) 2001:126.

18