Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
III. - Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban
Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban 1. kép Pilisszentkereszt-Klastromkert, a pilisi ciszterci monostortemplom ásatási alaprajza az 57. sír helyével (MTA ВТК Rí A Ltsz. 29.191) A rendkívüli minőségű leletek alapján az ásatók számára nyilvánvaló lehetett, hogy a templom keleti térfelén igen jelentős sír lappang. A szentély és a kereszthajó térségének ilyen szempontú módszeres kutatásáról mindazonáltal nincs adatunk, az utóbb Gertrúdnak tulajdonított falazott kősír (ásatási számozás szerint az 57. sír) szinte véletlenül került elő egy, a templombelső pillérei falalapozásának vizsgálatára hivatott kutatóárok ásása során, a négyezet nyugati térfelén, a főoltár előtt, 1981-ben (1-2. kép). Ebből az évből sajnos már nem maradt ránk ásatási napló (miként a feltárások utolsó, 1982-es évéből sem), a kevés részletet így csak a sírt feltáró Laszlovszky József és Szentpéteri József visszaemlékezései,13 illetve Balás Vilmos művezetőnek zömmel munkaszervezési adatokat tartalmazó naplójából ismerjük.14 Szóbeli visszaemlékezés szerint a sírban feltárt csontvázat Kiszely István, az MTA Régészeti Intézete antropológusa kezdetben férfias nőnek tekintette, pontosabb meghatározására (hogy tudniillik férfi) csak azután került sor, hogy az előkerült embertani anyagot Budapesten alaposabban megvizsgálta. Úgy tűnik, hogy a Gertrúd azonosítását nem segítő embertani adat nyomán a szarkofág helyét a következő évben is keresték az északi kereszthajóban, eredményre azonban nem jutottak.15 Mindez alaposan lehűtötte az ásatási feljegyzésekből jól érzékelhető izgatottságot, ami annak szólt, hogy kézzelfogható közelségbe került a királyné földi maradványainak azonosítása; a bizonytalan megfigyelések sajnos Gerevich László publikációiban homályos és ellentmondásos okfejtéshez vezettek. Az ásató egyrészt feltételezte, hogy a kváderkövekből 13 Laszlovszky József és Szentpéteri József diákként, illetve fiatal kutatóként vett részt Gerevich László pilisszentkereszti ásatásán; visszaemlékezésük szerint a kérdéses sír egy pénteki napon került elő, melynek kibontását még aznap délután, a heti munka utolsó, megnyújtott óráiban végezték el. Balás Vilmos naplójából kikövetkeztetve ez 1981. május 29-én lehetett, mely napról a napló sajnos semmiféle bejegyzést nem tartalmaz (MTA ВТК Rí A, Dók. 4/1980). Az eseményeket Balás Vilmos alább idézett naplójában csak a következő hét elejétől követhetjük. Itt mondok köszönetét régész kollégáimnak, Laszlovszky Józsefnek és Szentpéteri Józsefnek, hogy idevágó visszaemlékezéseiket megosztották velem. (A pilisszentkereszti ásatásoknak erről a fontos mozzanatáról kötetünk külön tanulmányt tartalmaz - a szerk.) 14 „1981. június 1. Hétfő [...] A diadalív előtti négyszögben talált előkelő kősír környékének részletes átvizsgálása és a kereszthajó északi felének tüzetes feltárása folyik. [...] június 2. [...] A tegnapi munka folytatása. Kiszely István antropológus felszedte a diadalív előtti kősírhely anyagát és bevitte Budapestre. [...] június 9. [...] A kővel bélelt és a diadalív előtti négyszögben talált sír környékének átkutatása és egyben a visszatemetése is.” Balás Vilmos naplója, 1981 (MTA ВТК Rí A, Dók. 4/1980). 15 „1982. június 17. [...] megkezdtük a templom északi falának északkeleti sarkában feltételezhető szarkofág helyének keresését.” Balás Vilmos naplója, 1982 (MTA ВТК Rí A, Dók. 4/1980). 175
