Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
Majorossy Judit: Előszó
Bevezető várába, ahol a rákövetkező évben örökösök nélkül meghalt. Vele - illetve Berthold aquileiai pátriárka 1251-es halálával — kihalt a család andechsi ága (2. kép). A merániai hercegi címet többé már nem használták, mivel nem maradt hozzátartozó földbirtok: az isztriai és carniolai határvidéki terület először az Aquileiai Patriarchátus birtokai közé, majd Velence városállam hercegei, illetve később a Habsburgok kezére került, míg az ősi diessen-andechsi családi földeket a Wittelsbach bajor hercegek szerezték meg. Gertrud hercegnő valamikor 1184/1186 (egyesek szerint 1289) körül született IV. (Andechsi) Berthold isztriai és krajnai őrgróf (fl204) és a szász Wettin család sarja, Rochlitzi Ágnes groitzschi és ostmarki gróf lányának frigyéből. Édesanyja felmenői révén a Stauf német-római császári dinasztiával is távoli rokonságban állt. A feltörekvő apa mindegyik lányát királyi, illetve magasrangú - befolyásos - hercegi család tagjaihoz kívánta feleségül, hogy politikai szövetségesekkel vértezze fel magát. A közös horvát-dalmát érdekeltségek nyomán így lett Gertrúd lánya 1200 körül III. Béla (1172-1196) magyar uralkodó, második fiának, Andrásnak a felesége. Egyes történeti hagyomány szerint az esküvőt 1203-ban tartották, és mivel ebben az évben András felkelést indított a saját bátyja, Imre király (1196—1204) ellen, a trónviszályért a közvélemény Gertrúdot okolta. Mivel a belháborút András herceg veszítette el, bebörtönzését követően Gertrúdot hazaküldték, és majd csak férje politikai térnyerését követően tért vissza a magyar királyi udvarba. Gertrúd királyné népszerűtlenségét jelzi, hogy akkori merániai tartózkodása ellenére a gyermek III. László (1204- 1205) korai haláláért szintén őt tették felelőssé. A gyermek anyjával, Aragóniái Konstanciával, Imre király özvegyével feltehetően ádáz hatalmi harcot folytathatott, és talán a határozott feleség hírében álló Gertrúd ténykedésének (is) köszönhető, hogy Konstancia későbbi vádjai szerint II. András 30 ezer márkányi pénzt és más értéket tulajdonított el az özvegy királynőtől. Testvéreit erősen pártfogolta férjénél, köztük Berthold bambergi prépostot magas egyházi tisztséghez juttatta, a Fülöp német király megölésében (1208) való részvétel gyanújába keveredett másik két fivérét, Ekbert bambergi püspököt és Henrik isztriai őrgrófot pedig menekültként befogadtatta a magyar udvarba. A gyakran távollévő II. András helyett Gertrúd úgy tűnik, bizonyos időszakokban szinte régensként uralkodott, és ahogyan lánya (Szent) Erzsébet erfurti domonkos szerzetes életrajzírója, Dietrich von Apolda megállította, úgy kormányozta az országot „mint egy férfi”. Gertrúd erős politikai befolyása azonban alighanem a házastársak személyes kapcsolatában gyökerezett, és nem elsősorban a korszak királynéi méltóságából következett. András királlyal kötött házasságából Gertrúdnak öt gyermek született. 1203 körül Mária, aki később II. Iván Ászén bolgár cár felesége lett, 1206-ban a későbbi uralkodó IV. Béla (1235-1270), majd a rákövetkező két évben először Erzsébet, aztán Kálmán, aki Szlavónia hercege és Halics címzetes királyként a Muhi csatában (1241) vesztette életét, és végül 1210 körül András. A később szentté avatott Erzsébet lányát, még anyja életében, négy évesen Hermann thüringiai tartománygróf jegyeseként Wartburgba vitték. Az 1213. szeptember 28-án merénylet áldozatává vált királynét a családja körében is igen kedvelt szerzetesrend, a ciszterciek pilisi monostorában temették el. Hedvig testvére a sziléziai Trebnitzben alapította az első lengyelföldi ciszterci apácakolostort (1202), ahová testvérük, Ekbert bambergi püspök küldte az apácákat az általa szintén támogatott rend bambergi Szent Theodor kolostorából. Egyes források szerint azonban Gertrúd testének egy darabját (pars corporis) - amelyet a gyilkosságról a királynak hírt vivő futár bizonyítékként magával vitt - a leleszi premontrei monostorban temették el, és az uralkodó egyidejűleg adományt tett a leleszi cisztercieknek, hogy Gertrúd lelki üdvéért imádkozzanak. Testvére, Hedvig és lánya, Erzsébet első lánygyermeke egyaránt a Gertrúd nevet kapta, talán ezzel is megemlékezve hozzátartozójuk tragikus haláláról. Az 1220-as évek elején, illetve közepén aztán a királyné felnőtt fiai, Béla és Kálmán tettek újabb egyházi alapítványokat hasonló céllal. Ugyanekkortájt készülhetett el a pilisi kolostorban a francia mesterek hatását mutató, kiemelkedő kvalitású és innovatív jegyeket is magán viselő, valószínűleg gazdagon aranyozott és színezett gótikus Gertrúd-síremlék is, melynek töredékei jelentik a királynéi középkori temetkezés, pontosabban síremlék legkorábbi magyarországi példáját. Majorossy Judit 14
