Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Laszlovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések ciszterci kolostorokban a Magyar Királyságban
Laszlovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések magyarországi ciszterci kolostorokban meg filiációkkal.26 Ez azt jelenti, hogy az alapítók között már nem csupán az uralkodók találhatóak meg, ám ennek ellenére a király befolyása mindvégig nyomonkövethető történetükben. Még olyan kolostorok esetében is (például Borsmonostor), ahol az alapító nem az uralkodó, jelentős királyi adományok támogatják a rend megtelepedését.27 A korszak egyik legjellemzőbb vonásának éppen azt tarthatjuk, hogy a királyi befolyás nem feltétlenül új alapításokban nyilvánul meg, hanem a korábbi, elsősorban a III. Béla által létrehozott, nagy kolostorok jelentősebb mértékű további adományozásában. Amennyiben az új filiák alapítását a kolostorok megerősödésének ismérveként is értelmezzük, akkor jól látható, hogy a III. Béla-kori alapítások mindegyike mutatja ennek a jeleit. Szentgotthárd és Zirc, de különösen Pilis és Egres, mely utóbbi kettő érdekes módon egybeesik az uralkodói temetkezések helyével is, azt sugallva, hogy a két jelenség között összefüggés lehet. A hazai kolostorok alapításának harmadik hulláma azonban nem csak a magyarországi kolostorok dinamikája szempontjából érdekes. Míg az első korszak beleillett a rend nagy expanziójába, amely éppen abban az időszakban érte el Európa legtávolabbi pontjait, addig a második korszak már egy teljesen más helyzetet mutat a kontinensen a rend elterjedését tekintve. A nagy kirajzás eddigre (az 1170-es és 1180-as évekre) már megtörtént, a kolostorhálózat alapvetően kiépült, és nem annyira szűz területeket vonnak be a rend kötelékébe, hanem egyes térségeket töltenek fel újabb kolostorokkal. Vagyis nem annyira az expanzió mint inkább a konszolidáció korszaka ez a rend történetében.28 A magyarországi harmadik korszak pedig még inkább eltérő képet mutat. A rend expanzója megállt, Európa néhány területétől eltekintve, alig vannak új alapítások. Nagyjából 1200-ra a középkori kolostorállomány legnagyobb része létrejött, újabb kolostorok alapítására elsősorban ott került még sor, ahol az eredeti kirajzás is viszonylag későn zajlott le. Ennek tipikus példája Magyarország, ahol négy évtized alatt a rend legnagyobb számú új kolostora született meg. Ennek hátterében ismételten csak a királyi hatalom és a ciszterci rend egymásrautaltságát láthatjuk. Jól ismert jelenség, hogy európai összehasonlításban a magyar király saját országán belül jelentős hatalommal bírt, és ez még II. András esetében is igaz. A királyi hatalom, és különösen a „nemzetközi kapcsolatok” vonatkozásában játszottak kimelkedő szerepet a ciszterci kolostorok, illetve a hozzájuk kapcsolódó vizitációs rendszer és a rendi káptalanok rendszeres kapcsolatfenntartó intézményrendszere. Az uralkodói, és természetesen a pápai diplomácia fontos eszközei voltak a ciszterci apátok és szerzetesek, és részben az erős királyi támogatás hátterében is ezt láthatjuk.29 Mint a későbbiekben erre még visszatérünk, éppen ez, a korabeli információáramlásban betöltött fontos szerepkör befolyásolhatta azt is, hogy miként jelentek meg az uralkodói temetkezések a rendhez tartozó kolostorokban. Ennek a kapcsolatrendszernek a fontosságát az is jól mutatja, hogy az 1230-as évek közepétől megfogyatkoznak a hazai ciszterci alapítások, többek között éppen azért, mert a királyi udvarban ezt a nemzetközi kapcsolattartó egyházi réteget már nem a párizsi egyetemre járt klerikusok, illetve a ciszterci apátok jelentik, hanem az Eszak-Itália és az ott akkor felemelkedő egyetemek felé orientálódó egyháziak, illetve a koldulórendi szerzetesek.30 Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy a 13. század első két évtizede a ciszterci rend és a királyi hatalom szempontjából kulcsfontosságú időszakot jelent, amikor már nem feltétlenül az új alapítások jelzik a királyi udvar befolyását, hanem a meglévő kolostorok újabb megadományozása és új szerepkörben való megjelenése. Ez pedig mindenképpen összefüggésben áll a magyar uralkodók temetkezési helyének megváltozásával is. 26 Hervay 1984: 20; Romhányi 1993-1994:182-188; Snyder 2009: 61-62. 27 Hervay 1984: 63-79. 28 Snyder 2009: 44 (Fig. 1), 62 (Fig. 11). 29 Laszlovszky 2008-2011: 215-217. A vizitációk jelentőségéről a hazai kolostorok kapcsán: Hervay 1990. 30 Laszlovszky 1997. 130
