Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei Összefoglalás és végkövetkeztetés A merénylet körülményeinek forráskritikai és történeti szempontú vizsgálata a Pauler Gyula eredményein nyugvó rekonstrukciót több szempontból is pontosíthatja. A vélelmezett pilisi helyszín mellett gyakorlatilag semmilyen érvet nem lehet felhozni, sőt magam valószínűbbnek látom, hogy a gyilkosságot Lelesz közelében, talán a pataki királyi erdőuradalom területén követték el. Az elkövetők körének meghatározása inkább negatív eredménnyel járt, hiszen Tőre fia Pétert leszámítva egyetlen előkelőt sem tudunk kétséget kizáró bizonyossággal a gyilkosok vagy a merénylők közé sorolni azon személyek közül, akiket az okleveles anyag Gertrúd meggyilkolásával kapcsolatban hírbe hoz. Bárkalán nembeli Bánkot alighanem fel kell mentenünk az őt ért vádak alól. A merényletet követő, hosszan elhúzódó megtorlás - és különösen annak talán önmagában is több évig tartó második hulláma - felveti azt a lehetőséget, hogy az 1220-as évek derekától talán olyan előkelőket is meggyanúsítottak és elítéltek az összeesküvés vádjával, akik Gertrúd halálában valójában ártatlanok voltak. A lehetséges indítékok között pedig az első helyen személyes okokat (sőt esetleg irracionális motívumokat) gyanítok. Amennyiben fenti következtetéseim valóban megállják a helyüket, úgy némiképp változtatnunk kell a merénylet körülményeiről immár több mint egy évszázada kialakult képünkön. Nézetem szerint Gertrúd királynét 1213. szeptember 28-án valószínűleg vadászat közben gyilkolta meg cinkosaival Tőre fia Péter korábbi királynéi udvarispán. A leginkább személyes indítékokkal magyarázható merényletet talán a leleszi monostor közelében fekvő pataki erdőuradalom területén követték el. A királyné környezetében tartózkodott ekkor fivére, Berthold kalocsai érsek, valamint alighanem VI. Lipót osztrák és stájer herceg is, őket azonban a gyilkosok csak megverték, ám végül nem ölték meg. II. András minden jel szerint távol volt hitvesétől, hiszen éppen Halics ellen vonult háborúba. A kegyetlenül lekaszabolt királyné tetemének egyes darabjait a leleszi premontrei prépostság templomában temették el, míg a holttest szállítható állapotban lévő részét a királyné előre kiszemelt végső nyughelyén, a pilisi ciszterci apátságban előkészített díszes síremlék alá helyezték. A gyilkost, Tőre fia Pétert nem sokkal a merénylet után karóba húzták, javait pedig elkobozták. A példátlan bűncselekmény bő évtizeddel később azonban talán arra is alkalmat adhatott az uralkodónak (vagy az ifjabb királynak), hogy a Gertrúd elleni merényletben való bűnrészesség vádjával leszámoljanak néhány túlságosan nagy befolyáshoz jutott előkelővel, köztük Bárkalán nembeli Bánk egykori nádorral és a Kacsics nemzetség két tagjával, Simon és Mihály bánokkal. Ez az utóbbi következtetés azonban forrásadatok híján nem igazolható. 121
