Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrud királyné elleni merénylet körülményei levél históriája ezenkívül a kútfőink II. csoportjához tartozó Salzburgi Föszékeskáptalani Évkönyv „A” és „C” jelű kézirati családjainak anyagában is megtalálható, ám ezekben a pápa előtt lefolytatott vizsgálatról nem esik szó.164 Forráskritikai szempontból eleve súlyos kételyeket ébreszt az esztergomi érsek állítólagos üzenetéről szóló történettel szemben, hogy ez eredeti formájában minden jel szerint egy bizonytalan hitelű anekdotára támaszkodik. Ha pedig történeti szempontokat is bevonunk a vizsgálatba, akkor ezek a kételyek tovább erősödnek. János érsek ugyanis a merényletet követő években láthatóan változatlanul élvezte II. András király bizalmát. 1214-ben az uralkodó egyfelől engedélyért folyamodott III. Ince pápához, hogy Kálmán fiát az esztergomi főpásztor avathassa Halics királyává, másfelől arra kérte az egyházfőt, hogy tekintsen el az első számú magyar metropolita részvételétől a IV. lateráni zsinaton, mivel tervezett keresztes hadjárata idején az 6 gondjaira kívánja bízni az országot.165 1216-ban tényleg János érsek koronázta meg Kálmán herceget,166 1217-ben és 1218-ban pedig - amíg II. András a Szentföldön hadakozott - valóban az esztergomi főpásztor kormányozta a királyságot.167 Mindezek a tények egyértelműen azt mutatják, hogy 1217 előtt János érsek semmiképp sem keveredhetett gyanúba a Gertrúd elleni összeesküvéssel kapcsolatban.168 Hasonlóképp valószínűtlen az is, hogy 1217 után került volna elő a kétértelmű levél (vagy akár annak fogalmazata). Egyfelől fentebb láthattuk, hogy a bravúrosan megszerkesztett üzenetet említő legkorábbi forrásunk — Boncompagno szónoklattani traktátusa — szerint az érseket kompromittáló levelet a magyar király III. Ince pápának küldte el. Mivel azonban a jeles egyházfejedelem már 1216-ban meghalt, a kétértelmű üzenet históriája annak legrégebben lejegyzett (és ennélfogva az eredetihez talán legközelebb álló) változatában sehogy sem fér össze köztörténeti ismereteinkkel. Másfelől az sem világos, hogy miért őrzött volna meg János érsek (vagy bárki más) évekkel a merénylet után is rá nézve terhelő bizonyítékokat. Az összeesküvők persze adott esetben tényleg érintkezhettek írásban is: amikor például a magyar előkelők 1210-ben a király ellen III. Béla öccsének, Gézának a Bizáncban élő fiait kívánták felléptetni, a szervezkedésre éppen azért derült fény, mert Domald sebenicói ispán elfogta a levelüket.169 Csakhogy 1210-ben egy folyamatban lévő összeesküvésről volt szó, amelynek során ráadásul nyilván azért kellett a veszedelmes tervet írásba foglalni, mert a görög földön élő hercegeket aligha győzte volna meg a követ puszta szava. János érsek állítólagos üzenetével azonban teljesen más a helyzet. Több évvel a Gertrúd elleni merénylet (és Tőre fia Péter szigorú megbüntetése) után nemhogy értelme nem lett volna a kétértelmű levelet megőrizni, de egyenesen minden józan megfontolás amellett szólt volna, hogy János érsek a királyné halálát követően azonnal megsemmisítse a rá nézve súlyosan terhelő bizonyítékot — már ha egyáltalán létezett. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a híres levél sem 1217 előtt, sem pedig a mondott esztendőt követően nem kerülhetett elő, így arra sincsen különösebb okunk, hogy higgyünk a létében. Ebben az esetben pedig János érseket is fel kell mentenünk a merényletben való részvétel vádja alól. Részösszegzés Forrásaink összesen hat személyt kevernek gyanúba a Gertrúd elleni merénylettel kapcsolatban, ám közülük csupán Tőre fia Péter egykori királyné udvarispán bűnössége igazolható kétséget kizáróan. Kacsics nembeli Simon és Mihály bánok esetében elsősorban az okozza bizonytalanságot, hogy őket csak évekkel a gyilkosság után vonták felelősségre. Mivel pedig a korabeli királyi hatalom tudhatólag elég erős volt ahhoz, hogy a tetteseket habozás nélkül megbüntethesse, nem nagyon tudjuk ésszerűen megmagyarázni, hogy miért csak az 1220-as évek derekán (vagy később) vetült a gyanú árnyéka a Kacsics nembeli atyafiakra - és miféle bizonyíték igazolhatta a bűnösségüket ennyi idő elteltével. Bánk bán szinte bizonyosan ártatlan volt, és talán vejét, Simont is igazságtalanul gyanúsították az összeesküvésben való részvétellel (vagy gyilkossággal). János érsek bűnössége mellett pedig semmilyen hihető forrásadat nem tanúskodik. A merényletet követő megtorlásnak legalább két szakasza adatolható. Az első főbenjáró ítéleteket közvetlenül Gertrúd halála után róhatták ki, mégpedig minden bizonnyal a királynéra ténylegesen is kezet emelő gyilkosokra, akiknek a kilétét akár tanúvallomások segítségével is ki lehetett deríteni. Ekkor vonhatták felelősségre azt a Tőre fia Pétert, akit külhoni forrás valószínűleg már 1216-ban is a tettesek egyikeként emlegetett. A megtorlások második hulláma az 1220-as évek derekán kezdődhetett, és talán önmagában is elhúzódó folyamatot jelentett (sőt lehetséges, hogy egyik164 MGH SS IX. 780. 165 RA 294. sz. ‘“Font 1991: 126-127. 167 Pauler 1899:11.69-71. 168 Thoroczkay 2003: 92-93. 169 RA 256. sz.; Pauler 1899: II. 52. 116
