Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrud királyné elleni merénylet körülményei állítólagos gyilkosához semmilyen országos méltóságot nem tudunk kötni, és így végképp érthetetlenné válik, hogy II. András miért ne mert volna azonnal fellépni ellene. Pauler véleményét a királyi hatalom gyengesége miatt elhúzódó megtorlásról tehát Kacsics nembeli Simon esetében semmiképpen sem oszthatjuk - ez pedig szükségképpen azt is jelenti, hogy közvetlenül a merénylet után Simon bánt még aligha sorolhatták a tettesek közé. Amennyiben viszont tényleg csak később (a fentebb részletezett okok miatt alighanem az 1220-as évek közepén) vetült rá a gyanú, úgy megint visszajutottunk az iménti kérdéshez: milyen új bizonyítékok vagy megfontolások szólhattak Kacsics nembeli Simon bűnössége mellett nagyjából tíz esztendővel a merénylet után? Forrásadatok híján sajnos aligha tudjuk megnyugtatóan megválaszolni ezt a kérdést. II. András idézett oklevele ráadásul egyértelműen a merénylet fegyveres résztvevőjének nevezi az egykori bánt, márpedig a több tanú jelenlétében elkövetett gyilkosság tetteseinek a kiléte alighanem egyértelmű volt — legfeljebb a bűnös tervet a háttérből támogató összeesküvők személye lehetett kérdéses. Magam ennek figyelembevételével nem zárnám ki azt a lehetőséget sem, hogy Kacsics nembeli Simon talán ártatlan volt, és az 1220-as években is igaztalanul illették a királynégyilkosság vádjával. Mint arra a későbbiekben még ki fogok térni, nézetem szerint Bánk esetében sem elképzelhetetlen, hogy az egykor nagy hatalmú báróval valójában a merénylettől tökéletesen független okokból számoltak le. Simon bán ugyan (Bánkkal ellentétben) az 1220-as évek elején már biztosan nem tartozott a legszűkebb politikai elithez - hiszen még ha azonos személy is volt az 1215-ben erdélyi vajdaként szereplő báróval (ami egyáltalán nem biztos), országos méltóságokat akkor sem viselt az 1210-es évek dereka óta. Nagybirtokosként azonban valószínűleg ettől függetlenül is a korszak befolyásos alakja lehetett.120 Adott esetben tehát elvileg elképzelhető, hogy Simon bánt valójában politikai okokból feketítették be - ám rögtön azt is újra hangsúlyozom, hogy bizonyítékok nélkül ez a magyarázat nem több igen gyenge hipotézisnél. Kacsics nembeli Simonnal kapcsolatban tehát csak azt tudjuk megbízhatóan igazolni, hogy viszonylag későn, az 1220-as évek derekán büntethették meg őt a merényletben való állítólagos részvételéért. Noha bűnösségét egy minden szempontból hiteles királyi adománylevél 1228-ból igazolni látszik, logikai megfontolások alapján cseppet sem tűnik lehetetlennek, hogy valójában politikai okok vezettek a bukásához. Kacsics nembeli Mihály Az előbbiekben emlegetett Simon atyjafia a merényletet közvetlenül megelőző években komoly méltóságokat töltött be II. András kormányzatában: 1209-ben bihari ispánként, 1209-1212 között erdélyi vajdaként, majd ugyancsak 1212- ben bánként említik.121 Azonosítása azonban igen körülményes a királynégyilkosságról beszámoló források anyagában, hiszen csupán egy olyan oklevél adatából kiindulva sorolhatjuk az összeesküvők közé, amely név szerint nem is említi őt. Bűnössége nem egyértelműen bizonyítható. Mihály személyét IV. László király egy 1277-ben kelt oklevele alapján hozhatjuk kapcsolatba a királyné halálával. Ez az irat arról számol be, hogy az uralkodó még kiskorúsága idején elvett bizonyos javakat (köztük a Nógrád megyei Losoncot) Tomaj nembeli122 Dénes nádor fiaitól: Dénestől és Miklóstól, és visszaszolgáltatta azokat korábbi birtokosaiknak, bizonyos Leusták fia Miklósnak és Falkos fia Farkas mesternek. Mivel azonban időközben kiderült, hogy a szóban forgó javakat Miklós és Farkas meg nem nevezett ősei a királynégyilkosságban való bűnrészességük miatt joggal veszítették el, az uralkodó végül visszaadta azokat Dénes nádor fiainak.123 Leusták fia Miklósról és Falkos fia Farkas mesterről ellenben más forrásokból tudjuk, hogy egyfelől a Kacsics nemzetségből származtak, másfelől a 13. század elején élt közös ősük nem más, mint nagyapjuk, a maga idejében rendre nemzetségnév nélkül emlegetett Mihály bán.124 Ez utóbbi előkelő tehát szintén a Kacsics nemzetség tagja volt, és az 1277-i oklevél állítása szerint részese lehetett a Gertrúd elleni összeesküvésnek. 120 Széplaki birtoka az 1228-i oklevélbe foglalt határleírás szerint a mai Szászrégen vidékétől egészen az orosz gyepűig terjedt. HOkm VI. 20—23. 121 Zsoldos 2011b: 329. 122 Engel 2001: Tomaj nem, 2. tábla. 123 RA 2824. sz.; HOkm VII. 165. 124 Engel 2001: Kacsics nem, 1. tábla. 110
