Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei adja meg).45 A Gertrúd királyné hasonló nevű unokájának zsoltároskönyvében megőrződött adat az érintettek szoros rokonsága okán önmagában véve is perdöntő lenne, de a három kútfőnek a napi dátummal kapcsolatos egybehangzó állítása végképp eloszlathatja minden kétségünket: a merényletet szeptember 28-án követték el. A merénylet időpontjával kapcsolatban tehát a forráskritikai vizsgálat maradéktalanul igazolta a szakirodalom korábbi álláspontját:46 Gertrúd királynét 1213. szeptember 28-án ölték meg. A merénylet helyszíne Jóllehet a gyilkosságot történetírásunk minden bővebb magyarázat nélkül a pilisi erdő kulisszái közé helyezi,47 valójában egyetlen olyan forrásunk sincsen, amely a merénylet helyszíneként a Dunántúl északkeleti szegletében húzódó királyi erdőuradalmat jelölné meg - sőt olyan híradás is csak elvétve akad, amely egyáltalán bármiféle részletet tartalmazna Gertrúd halálának helyéről. Pauler Gyula rekonstrukciója (amelyet ezen a ponton sajnos semmilyen forráshivatkozással nem támasztott alá) minden bizonnyal az Osztrák Ritmusos Krónika vagy a Bécsi Domonkos Évkönyv azon adatán nyugszik, amely szerint Gertrúdot holmi „mezei sátorban” (campestri tentorio) érte a halálos támadás.48 Csakis ebből az egy adatból vezethető le ugyanis többé-kevésbé logikusan — de véleményem szerint cseppet sem meggyőző módon - az a máig uralkodónak számító nézet, amely a merénylet helyszínéül a pilisi erdőt tenné meg. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy Gertrúdot egy sátorban (vagyis tábori körülmények között) ölték meg, és ehhez hozzávesszük, hogy az Admonti Évkönyv hitelesnek tűnő értesülése49 50 szerint a merénylet időpontjában VI. Lipót osztrák és stájer herceg is a magyar királyné környezetében tartózkodott, akkor leginkább egy reprezentatív királyi (illetve esetünkben királynéi) vadászat körülményei sejtenek fel. Az ilyen események terepéül ismereteink szerint valóban a királyi erdőbirtokok szolgáltak, és Gertrúd pilisi temetkezési helyének a közvetlen közelében ez utóbbiak közül tényleg a pilisi terült el.so Ez az erősen spekulatív okfejtés - amellyel magam is csak azért próbálkoztam meg, mert a szakirodalomban sehol nem sikerült az általában ex cathedra kinyilatkoztatott pilisi lokalizáció mellett felhozott érvekre bukkannom - olyan kevés konkrétumra épül, hogy nyilvánvalóan nem lehet elegendő a merénylet helyszínének biztos meghatározásához. Az óvatosság ezzel kapcsolatban már csak azért is indokolt, mert a korabeli uralkodók és hitveseik többnyire jó előre kijelölték, hogy hová temessék őket. Azt, hogy a pilisi ciszterci monostor sem az állítólag a közelben elkövetett merénylet miatt lett Gertrúd végső nyughelye, leginkább két közvetett adatból gyaníthatjuk. Egyfelől abból, hogy II. András király 1233-ban is éppen egy ciszterci közösség, a borsmonostori apátság javára tett kegyes adományt elhunyt első felesége lelki üdvéért.51 Másfelől abból, hogy maga II. András pedig az egresi monostorba temetkezett, vagyis ismét csak egy ciszterci templomba.52 Ezek az adatok azt mutatják, hogy az uralkodói pár rokonszenvezett a szürke barátok rendjével, így nagyon is hihetőnek látszik, hogy adott esetben Gertrúd maga szemelhette ki sírhelyéül a pilisi ciszterci monostort, természetesen jóval a merénylet előtt. A királyné temetkezési helyének megválasztása ekképp talán semmiféle kapcsolatba sem hozható azzal, hogy utóbb hol érte őt a halál - márpedig ha ez igaz, akkor megdől az egyetlen olyan érv, amely a merényletet a pilisi erdőhöz köthette. Elbeszélő forrásaink egyébként abban sem értenek egyet, hogy Gertrúdot egy sátorban gyilkolták meg. Liége-i Rainer évkönyve, valamint a Rövid Diesseni Krónika és Regensburgi András műve szerint a merényletet a királyné palotájában, illetve hálókamrájában követték el,S3 a Kölni Királykrónika folytatásában pedig az áll, hogy a merénylet helyszíne egy katonai tábor volt.54 Ezeknek a kútfőknek a témánkba vágó értesülései azonban részben igen bizonytalan eredetűek (így a forrásaink I. csoportjába sorolható liege-i és kölni feljegyzések esetében),55 részben pedig teljes egészében hiteltelen koholmánynak tűnnek (a IV/B. csoporthoz sorolható diesseni és regensburgi szövegeknél).56 Sátorról 45 Kirmeier—Brockhoff (Hrsg.) 1993:134,236. A zsoltároskönyv vonatkozó oldalának képe megtalálható a jelen kötet 162. oldalán (a szerk.). 46 Pauler 1899: II. 53; Mátyás 1907: 874. 47 Pauler 1899: II. 53; Hóman-Szekfu 1935:1.486 (Hóman Bálint); Székely-Bartha (szerk.) 1984:1/2.1286 (Kristó Gyula). 48 MGH SS XXV. 355; MGH SS IX. 726. 49 MGH SS IX. 592. 50 Györfiy 1963-1998: IV. 693. 51 RA 511. sz. 52 14. századi Magyar Krónikakompozíció: SRH: I. 466. 53 MGH SS XVI. 667; MGH SS XVII. 331; QuEBDG 1.103. 54 MGH SS rer. Germ. XVIII. 186. 55 Körmendi 2009a: 162-165. 56 Körmendi 2009a: 186-188. 100
