Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
Majorossy Judit: Előszó
Bevezető Az olvasó egy balsorsú magyar királyné tragikus halálának 800. évfordulója kapcsán 2013. szeptember 28-án a szentendrei Ferenczy Múzeumban rendezett tudományos konferencia tanulmánykötetét tartja a kezében. Amellett, hogy a szándékosan több tudományterületet (történelem, régészet, művészettörténet, irodalomtudomány) felölelő szerzőválogatással az elsődleges célunk az volt, hogy árnyaltabban, több nézőpontból bemutatva táruljon fel a - hazai nagyközönség által kissé egyoldalúan, általában a Katona József drámából ismert - középkori gyilkosságtörténet, Merániai Gertrúd királyné alakja, német családi háttere, a királyné magyarországi korszakára jellemző miliő, a korabeli krónikákban és évkönyvekben megörökített gyilkosság, a királyné temetkezési helyére vonatkozó régészeti ismeretanyag, síremlékének művészettörténeti jelentősége és az elhíresült középkori királyné későbbi képzőművészeti és irodalmi emlékezete. Az évforduló arra is kiváló alkalmat teremtett, hogy egy kötetben gyűjtsük a tudomány jelenlegi álláspontját és ismereteit az említett kérdések kapcsán. A mellékletként összeállított szöveggyűjtemény, amely eredeti szövegében és magyar fordításban tartalmazza az összes jelenleg ismert, Gertrúd királyné történetét említő középkori (latin és német) külhoni és hazai krónikát, reményeink szerint az oktatás számára is hasznos segédeszközt jelenthet majd. Ahogyan azt Bak M. János egy 1997-es tanulmányában lényegretörően megfogalmazta: „A középkorban a királynék különösen alkalmasnak tűntek arra, hogy gonoszra való felbujtóknak tekintsék őket, nemcsak nemük, hanem idegen voltuk miatt is. Ha elégedetlenség mutatkozott a kormányzattal szemben, gyakran nem a királyt, hanem a rossz tanácsadókat hibáztatták, és a királynékat mindenki másnál befolyásosabbnak tekintették. Emellett, ha egyes királynék átlépték a férjük mellett betöltendő alamizsnáskodó szerepkörűket, és aktív, erős nőkként viselkedtek, gyakran bűnbakká váltak. A zsarnokságra, nepotizmusra vonatkozó vádak nagyrésze ennek a szerepbitorlásnak tulajdonítható.” Árpád-házi II. András király (1205-1235) első feleségének, Andechs-Merániai Gertrúdnak az esete, illetve meggyilkolása ennek egy szélsőséges példája. Az elhíresült merénylet rekonstruálása mai történeti ismereteink fényében viszonylag egyszerűnek tűnik, ennek ellenére meglehetősen összetett. Gertrúdot 1213. szeptember 28-án egy főúri összeesküvés során gyilkolták meg, miután már tíz éve magyar királyné volt. A feltörekvő bajor hercegi família tagjaként, a Magyar Királyságba került uralkodófeleség népszerűdenségének hátterében a környezetéhez tartozó német udvaroncoknak (az egyébként szokásos külföldi királynéi kíséret tagjainak) feltételezett politikai térnyerése és befolyása állhatott, ami gyengítette a hazai méltóságviselők hatalmát. Bár az indokok között nem csupán erre a motivációra gyanakodhatunk. Ezért néhány magyar előkelő — bizonyítottan Turoy fia Péter ispán, megvádolva Kacsics nembeli Simon és Bárkalán 1. kép Az Andechs-Merániai család kései (1518-as) címeréről készített rajz. Eredetileg a hambergi dómban volt. (Bamberg, Historisches Museum, HVB 285. A rajzot készítette: Szalai Katalin) 9
