Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Szabó Máté: Római út Érd határában
Szabó Máté: Római út Érd határában Alattuk kevert, meszes alapozási réteg jelentkezett, amely mindkét irányban túlnyúlt az úttesten. Szélessége 5,3 méter, vastagsága 35 cm körül mozgott. Az alapozást teknőszerűen bemélyítették a sárga, löszös altalajba. A nyugati oldalon körülbelül 20 cm-rel nyúlt túl a szegélyen, a keleti oldalon az általunk azonosított kövezés szélétől mintegy méteres távolságban találtuk meg a szélét, amely nem tekinthető a valós távolságnak. Az alapozás körülbelüli középvonalában egy bemélyítést is rögzíthettünk. Betöltése sóderes volt, nagyjából 10 cm mélységig „V”-alakban nyúlt le az alapozásba. Elhelyezkedése és mérete alapján felmerült az út középvonalát kijelölő barázdaként (sulcus) való azonosítás lehetősége is. Római építkezéseknél ismerünk ilyen kijelölési módot,12 amely ennek a Matrica táboráig egyenesen futó nyomvonalnak a pontos megépítését is segíthette, de ezt az út további átvágásaival kellene igazolni (7. kép). Az út keleti árka A gépi humuszolás során az úttesttől keletre gyakorlatilag semmilyen elszíneződést nem lehetett megfigyelni. Csupán néhány kavics utalt arra, hogy hol érdemes további vizsgálatokat folytatni a keleti árok feltételezett helyének az irányában. A nyugati oldalon a mai, mélyebben futó út jelölheti az egykori árok helyét, amely ennek köszönhetően minden bizonnyal meg is semmisült. Már a szelvény kijelölésekor nyilvánvaló volt számunkra, hogy - a szűkös kutatási lehetőségek ismeretében - nem is törekedhetünk az esetleges távolabbi árok/árkok megtalálására, amelyek további fontos adatokkal szolgáltathatnak a lelőhellyel kapcsolatban.13 Létükre eddig sem a terepi, sem a légi-régészeti kutatások nem utalnak, ilyen jelenségeket azonban Dunaújváros térségében,14 illetve a Báta feletti fennsík kutatása során15 is azonosíthattunk. Az út keleti oldalán, a kősortól mintegy 3,5 méternyi távolságban (ahol a kavicsok jelentkeztek) egy szűk kutatóárokkal vizsgáltuk az esetleges árok létét. 15 cm-rel a gépi humuszolás alatt végül sikerült egy elválást megfigyelnünk, amely a bontás során igazolta, hogy az út árka került elő. A jelenséget a mai felszíntől fél méter mélységben lehetett azonosítani, legmélyebb pontja pedig további 30 cmrel volt lejjebb. Legnagyobb azonosítható szélessége 1,4 méter volt, metszete alapján tompa „V”-alakúra ásták. Az út alapozásának nyugati szélétől körülbelül 1,7 méterre, a köves sávtól („szegély”) mintegy 3 méterre feküdt az árok azonosítható széle. Pontos méretét és ezáltal az úttól mért tényleges távolságát ugyanakkor nem tudtuk meghatározni. Homogén, bolygatatlan betöltéséből egy ca/iga-szeg került elő, amely a római korra datálja a jelenségeket (8—9. kép). 8. kép Az út keleti árka 9. kép Az árokból előkerült csizmaszeg 12 Vámos 2002: 215; Mráv 2005: 115-118. 13 Bödőcs 2008:141. kézirat. 14 A VSA 8 őrtorony előterében, a torony és a limes-út között egy párhuzamos árok nyoma azonosítható. Löki et al. 2011: 77 (68. ábra). 15 Az út átvágása során annak nyugati oldalán, az útároktól távolabb egy másik, sekély árkot is sikerült azonosítani, amely elképzelhető, hogy a területet határolta. Pontosabb meghatározásához további kutatás szükséges. Löki—Szabó 2011: 106. 91
