Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Tettamanti Sarolta: Régészti kuttások a váci vábren 1998-2002 között
Tettamanti Sarolta: Régészeti kutatások a váci várban 1998-2002 között ban megépített falát úgynevezett köpenyfal vastagította meg. Benne megfigyelhető volt az erősítő faváz (3. tábla 1-2).10 Jellegzetes török építési technikák voltak az erődítményeknél.70 71 A középkori várfal É-i szakasza előtt két, cölöpsorral erősített tereplépcső segítette a kőfal védését.72 Az ágyúterasz Dunára néző oldalának pillérei közül az egyik török kori építmény. Utóbb a pillérek közeit falazással is kitöltötték.73 A rendszert a D-i palánkfalszakasz és a torony zárja le. A torony, mint fentebb már említettük, török építmény. Építőanyagának jellege is ezt igazolja.74 Az 1680. évi katonai felmérés ábrázolása megegyezik a Dunára néző várfal D-i szakaszának feltárás által hozott eredményekkel mind a palánkfal, mind a torony helyzete szempontjából (2. tábla 1)3S Horváth Lajos helyrajzi rekonstrukciókat végzett a vár és a város területén a Fekete Lajos által közzétett 16. századi török házösszeírás alapján. A 15. számú házat a vár DK-i sarkára helyezte. Ennek a háznak a boltozatán az összeírás szerint ágyú volt.76 77 Lehetséges, hogy ekkor már állt a torony, és róla szólt ez az adat. A palánkfal építésének problémáiról a következőket írhatjuk. A belső két cölöpsor legnagyobb része szabályos elrendezésűnek mondható, egy időben épültnek látszik. A 3. sor kissé távolabb húzódik. Lehetséges, hogy utóbb épült a palánkfal megerősítése céljából. Csak részben maradt meg, az egyik része a lépcső építésekor elpusztulhatott. A D-i végén, a torony előtt a háborús események rombolták szét az egész térséget. Ezen a helyen az ásatás felszíne nagyon bolygatott volt (2. tábla 2)!1 Függelék A 2002/15. objektum A tanulmány terjedelmi korlátái nem teszik lehetővé az öt ásatási év eredményeinek teljes közzétételét. A 15. objektum - mint látni fogjuk - önmagában is bemutatható, és jelentőségét az érdekes leletanyaga adja. A lelőkörülmények ugyanakkor nem adtak lehetőséget az építészeti összefüggések feltárására. A kolostor épületének DK-i sarkától D-re, annak falától 6,5-7 méter távolságra tártuk fel a kissé trapéz formájú, kicsiny, egyhelyiséges épületet (1. tábla, III. helyszín). Hossza 4 méter, szélessége 2,6-3,8 méter, belvilágának méretei 3x2,4—2,7 méter. A falvastagság átlagosan 0,5 méter. Az épület tájolása ÉK-DNY-i (17. tábla 1-2, 18. tábla 1). A III. helyszín falrészletei közül ennek az épületnek a faltetői kerültek elő a legmélyebben, az ásatás során alkalmazott állandó magassági pont, a kolostor bejárat küszöbszintje (112,97 méter) alatt 4 méterrel. A nagy ívelt fal, a téglaboltozatos pince és a 15. objektum közötti térségben hatalmas, újkori törmelékgödörre bukkantunk. Két gödörobjektum a 15. falához tapadva, illetve alatta „úszta meg” a dúlást. Középkori járószintet ezen a helyen nem remélhettünk. Az épület falainak jellegzetessége, hogy az É-i fal megmaradt tetején habarcsréteg volt végigkenve. Ez, illetve az É-i saroknál hozzácsatlakozó falrész különböző nagyságú kövekből szabályosan rakva épült. A D-i fal más jellegű, lazább és omladékosabb volt, és téglát is találtunk benne. A K-i sarokban lefelé szűkülő (0,80-0,60 méteres) nyílás került elő, ami egy ablak helye, vagy egy kőkitermelés nyoma lehetett (18. tábla 2). Az épület falait a sárga homokba rakták. A falak külső oldalán alapozási árok mutatkozott: az É-i oldalon sárga agyagsávként, benne tapasztásdarabokkal, deszkamaradványokkal, valamint kvád jellegű és kora Árpád-kori cserepekkel, a D-i oldalon sötét színű betöltéssel. Az épület belsejében az alapozás alját a megmaradt faltetőktől 1,2-1,6 méter mélyen értük el. A D-i sarokban kőhalmazt találtunk (18. tábla 3). A DK-i térfélen egy agyagból, földes építési törmelékből formált csőszerű, 1,5 méter hosszú és 0,35 méter magas objektum feküdt. Két egymásra merőleges és egy ívelt oldal képezte a burkolatot. A lyuk átmérője 20 cm volt (17. tábla 1,19. tábla 1-3). A tárgyat egy fűtőberendezés részének gondoltunk. Nem látszott, hogy összefüggene az említett kőhalmazzal. Sabján Tibor a rendeltetését illetően tanácstalan volt. Az épület önmagában állt, hozzákapcsolódójárószintet nem tudtunk megfigyelni, rendeltetésének megállapítását a feltárás É-i és DK-i irányú folytatása tehetné lehetővé. A falai közé behullott, betöltött törmelékes földben igen nagy mennyiségű régészeti leletet gyűjthettünk a faltetőktől számított 0,8 m mélységig. 70 MRT 13/2.388. 71 Magyar 2002: 67. 72 MRT 13/2.388,48. kép. 73 MRT 13/2.388,48. kép. 74 Gerő 1981: 260-261. 75 MRT 13/2.384,387. 76 Horváth 2011:295-297. Horváth Lajos az 1680. évi térképből indul ki, amely szerint a vár bejárata észak, a magyar város felé nyílott. Lásd Fekete 1942: 32. A régészeti eredményekre: MRT 13/2.384-385 (térképmelléklet). 77 A 16-17. századi várépítési munkálatok történeti forrásaira: MRT 13/2.383-384,393. 160
