Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Tettamanti Sarolta: Régészti kuttások a váci vábren 1998-2002 között
Tettamanti Sarolta: Régészeti kutatások a váci várban 1998-2002 között II. helyszín A DNy-ra néző várfal előtti térséget és a déli tornyot foglalja magában, az ágyúterasz DK-i oldalán. A feltárás részletes ismertetése, eredményeinek elemzése alább következik.14 Cölöpsoros védelmi rendszer a várfal előtt A vár 1990-ig ismert török kori védelmi építkezései A két keleti sokszögű nagy saroktorony hódoltság kori építmény. A törökök a középkori várfal lerombolt EK-i sarkát cölöpalapozású pillérrel és fallal építették hozzá a toronyhoz. Az ágyúterasz E-i sarkának és az ÉNy felé haladó várfalnak szintén cölöpös szerkezetű az összeépítése. Az ágyúterasz ÉNy-ra néző oldalát köpenyfallal vastagították meg, mellette cölöpökkel megerősített földteraszokat létesítettek. Az ágyúterasz Dunára néző oldalát is megerősítették. Megépítették a DK-i tornyot,15 amelynek teljes feltárása 1998-2002 között történt meg (1. tábla, 2. tábla 2). Az 1998-2002 évi feltárások A cölöpsor A cölöpsor az ágyúterasz délkeletre néző fala előtt a 18. századi csatorna mellett indul,16 a várfal 8. pillére előtt végződik. Kettős sora a 3. pillér előtt kezdődik, s a 7. pillérig tart. Egy távolabb álló harmadik sor indul valamivel az 5. pillér előtt, s tart az 5. és 6. pillérek köze előtt középtájig. Három szórványos cölöplyuk maradt meg a 7. és 8. pillérek előtt. A sorok egymástól való távolsága: a két belső sornál 10-40 cm, de jellemző a 10-20 cm, a középső és a külső között 40—80 cm. A teljes rendszer legnagyobb szélessége: ISO cm. Távolsága a várfal vonalától átlagosan 2,5 m. A cölöpök egymástól való távolsága: 10-40 cm, általános a 10-25 cm. A lyukak átmérője 10-30 cm. Általában kerek, ovális formájúak, de van négyszögletes és szabálytalan is. Bennük a facölöpök maradványai általában megmaradtak. A cölöpsorok térségének felülete: egyenetlen sárga agyagréteg mutatkozik itt. A legbelső cölöpsortól még átlagosan 1,2 méter szélesen volt megfigyelhető a várfal felé. Ez az adat bizonytalan és változó, mert a várfal és a pillérek köveinek újkori kitermelése közben az eredeti felületeket megbolygatták. Az agyagréteg másik széle a harmadik, külső sor vonalát követi, közben süllyed. Ahol csak egy, vagy két sor cölöp volt, ott is nagyjából ez a vonal követhető. Ez a domblejtő széle is egyben. Az agyag sajátos módon fedi a cölöpök tetejét. Több helyen meg lehetett figyelni, hogy a középső cölöpsor 10-15 cm-rel magasabb szinten mutatkozott először, mint a két másik, ennek cölöpéi is agyaggal voltak borítva (4. tábla 1-2, 6. tábla 2). A 2. és 3. pillér között nyitott ÉK-DNy-i irányú kutatóárok délkeletre néző oldalának rétegződései (2. tábla 2, 5. tábla) a következő képet mutatják. A sárga agyag itt az egyetlen mutatkozó (a legbelső sor vonalába eső) 1,5 m hosszú cölöplyukat/cölöpöt részben fedi, mellette szabálytalan formában, de lényegében 50 cm vastagon mutatkozik, a másik, ÉK-i oldalon csak foltban látható. Szélessége összesen 2,4 m. Ez alatt nagy foltban sárga és szürke törmelékes rétegből Árpád-kori, késő középkori leletanyag került elő. E réteg teteje a középkori domblejtő felszíne. Ez alatt húzódik a kora Árpád-kori lejtő, sárgás-szürkés szénszemcsés homok rétege. A késő középkori és a kora újkori, újkori lejtő rétegei élesen elválnak. Lépcső kövei láthatók a rajzon, róla lentebb írok. Az 5. pillér előtt újabb kutatóárkot nyitottunk az itteni háromsoros szakasz vizsgálatára (6. tábla 1-2). A harmadik, külső sor egy cölöpének részletét kaptuk meg itt. Legfölül a sárga, majd a sötétebb sárga agyag lejtősen, alattuk a késő középkori domblejtő rétegei voltak. A torony 1985-ben bukkantunk rá először. A 7. és 8. pillérek mögött két ÉK-DNy-i irányú, hosszúkás, szabálytalan formájú falcsonk került elő. Méreteik: az ÉNy-i rész 5,2x1,5-2,1 méter, a másik 4,9x1,6-2,1 méter. A kváderburkolatú alapfal vastagsága átlagosan 1 méter, a felmenő fal téglából épült. Az EK-i végén lezáró falsík volt. A másik fal gyengébb, sóderes, homokos alapozású, kevés kővel, nagyon kevés mésszel. A torony belsejében a rövid szakaszon megfigyelhető 14 Az éves ásatási jelentésekre: Tettamanti 2001:170—171; Tettamanti 2002: 259; Tettamanti 2003a: 225; Tettamanti 2003b: 234; Tettamanti 2004a: 289. A tárgyi anyag: TIM Ltsz. 2005.1.1-38.1, Ltsz. 2006.1.1-207.1, Ltsz. 2009.2.1-855, Ltsz. 2011.9.1-2. 15 MRT 13/2.383-390 (46-49. kép), 69. tábla 2-4; Tettamanti 1994:101-106,1. tábla, 3. tábla 2,4. tábla 1,6. tábla, 8. tábla 2,9-10. tábla. Batizi et al. 2012: 8 (a közölt kép aláírása téves, vö. Tettamanti 1994: 8. tábla 2). 16 Az 1998. évi ásatási időszak kezdetén került elő egy, a várfalhoz épített EK-DNy-i irányú középkori fal, amelynek a rendeltetését nem sikerült tisztázni (2. tábla 2). Az A-В végpontokkal jelzett metszet értékelésére: Rácz 2014. A fal nem tartozik a cölöpös rendszerhez. 155
