Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Patay Pál: Régészeti barangolásaim Pest megyében
Patay Pál: Régészeti barangolásaim Pest megyében leket, és ebben legyek a segítségükre. Különleges harangozásról - amennyiben van ilyen - szintén legyen közöttük felvétel. Magyarországon ilyennek tekinthető a harangok „félreverése”, amivel tűz, illetve árvíz esetén riasztják a falu lakosait. Ilyenről felvételt készíteni meglehetősen kényes dolog. Csak gondosan megszervezve lehet rá vállalkozni, nehogy pánikot keltsünk. Egyből Ácsára gondoltam, hogy ott készíthetnék el egy ilyen felvételt. Ott ismernek és elhiszik nekem, hogy nem valami sületlen tréfáról van szó. Megbeszéltem a dolgot mind a lelkésszel, mind pedig a tanácselnökkel. Készséggel vállalták. Ki is hirdették - hangosbemondó útján többször is -, hogy ha a megjelölt időben megszólal a félrevert harang, mindenki végezze nyugodtan tovább a dolgát, mert valójában nincsen tűz. Ennek ellenére, alighogy megkondult a harang, egy idős asszony azonnal szaladt a toronyhoz, hogy „hol van a tűz”. Másik alkalommal egy német harangöntő, Martin Rincker fordult hozzám egy kéréssel. Temesvárról keresték meg egy ottani harang restaurálása végett, amit a 18. század közepén egy budai mester, Joseph Steinstock öntött. A harangnak már nem volt meg az eredeti koronája, azt kellett neki pótolnia. Csak hát ő nem ismerte, hogy milyen fülei vannak a Steinstock-féle harangok koronájának. Ezért kérte, hogy legyek szíves, küldjék neki egy fényképet egy sértetlen Steinstock-harangról. A jegyzeteim elárulták, hogy Csőváron van egy ilyen harang. Siettem is azonnal ki, de csak az ördögnek tartoztam az úti fáradtsággal. Ugyanis ekkorra már ennek is átszerelték a koronáját. Szerencsére Szobon is van a mesternek egy harangja. Laczasné, a szobi helytörténeti gyűjtemény alapítójának az özvegye és utódja a tisztségben elintézte nekem, hogy ezt a darabot lefényképezhettem. így tehát közreműködhettem abban, hogy a temesvári harang visszanyerhesse az eredeti alakját. 1982. december 31-én nyugdíjba mentem. Ugyan még ezt követően is végeztem ásatásokat, de nem Pest megyében. Mégis itt voltam utoljára terepen. Dobosi Viola, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa volt szíves meghívni egy ásatására 2004-ben, méghozzá Ácsára, az egykori falumba, ahol 74 évvel korábban kezdtem meg terepen a régészkedést. 14
