Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsemep leletek a váci várból
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból A kályhák számának megbecslése is csak hozzávetőlegesen kísérelhető meg. Vácott a töredékszám szempontjából két legnagyobb csoport, az „A” és a „C” szerencsés módon közel fele-fele arányban fordul elő.293 Lelőkörülményeik és az a feltevés, hogy a város területén a korszakban nehezen képzelhetőek el ilyen kályhák, azt támasztják alá, hogy a váci várban legalább két kályhának kellett állnia. A nagy töredékszám miatt azonban igen valószínű, hogy még ennél is több kályha létezett. Ha figyelembe vesszük a többi (az „A”-val rokon és a „B”) csoport töredékeit, akkor feltételezhetjük, hogy a kályhák száma biztos több lehetett kettőnél. A csoportok töredékei olyan mennyiségben kerültek elő, hogy kevéssé valószínű a több csoportba tartozó kályhacsempék egyetlen kályhán való, kevert elrendezése. Vélhetően mindegyik csoporthoz tartozott egy kályha. A kérdés eldöntését ugyanakkor nehezíti az a tény, hogy nem ismert túl sok típus, az „Alcsoportnál az 1. típusba tartozó téglalap alakú kályhacsempéket (10. tábla 1 -15. tábla 7) és a 2. típusnál párkánycsempéket (16. tábla 1, 2) lehetett elkülöníteni. A 12. tábla 1. töredéke arra utal, hogy a csoportba feles csempék is tartoztak, de egyetlen töredék alapján egy újabb típus létrehozását nem tartottam indokoltnak. A „B”-csoportnál csak egy típus léte igazolható (17. tábla 1-19. tábla 8). A „C”-csoportnál előkerült néhány feles és sarokcsempe (31. tábla 1-4), amelyek esetleg alkothatnak külön típusokat, de alacsony töredékszámuk miatt nem kíséreltem meg a besorolásukat. A kályhák készítési helyének meghatározását számos tényező befolyásolja. Az „A’-csoport esetében (10. tábla 1 — 16. tábla 2) a termékek elsőrendűek, tehát ezeket a kályhacsempéket nem a sümegi motívumkincset másoló mesterek alkotásának kell tartanunk. Valószínűleg helyi készítésűek lehettek, akárcsak Óbudán, ahol az előkerült mintalap is ezt támasztja alá.294 A „C”-csoportba tartozó darabok esetében (21. tábla 1 - 31. tábla 6) - biztosnak nevezhető analógiák híján - a készítési hely kérdésében sem lehet állást foglalni, de esetleges váci készítésük feltételezhető. Ugyanakkor az Egerből való származás sem zárható ki, ám tekintve, hogy Egerből csak egyetlen, a váciakhoz képest gyengébb minőségű töredék került elő, mindez nem túl valószínű. Nem szabad ugyanakkor elvetni a Vácról Eger felé irányuló közvetítés lehetőségét. Az egri és a váci darabok között nincs típusazonosság, de mint arra a „C”-csoport elemzésekor felhívtam a figyelmet, ezeknek a kályhacsempéknek létezhetett valamilyen kiinduló típusa. Fontos különbség azonban, hogy Vácott ezek a csempék mázas kivitelben fordulnak elő, míg az egri darab mázatlan.295 Szendrőn az 1., a 2. és az 7. típusba tartozó kétfejű sasos kályhacsempéknél a típusokon belül a mázatlan és a zöld ólommázas változatok nagyjából fele-fele arányban fordulnak elő.296 A máznélküliséggel a kályhák változatosságát akarták növelni. Vác és Eger esetében nem azonos típusú példányokról van szó, így mindenképp időbeli, vagy területi, illetve mesterbeli különbség forog fenn. A Patrona Hungariae-mtátLlionos töredéknél297 (32. tábla 1) sem tisztázott a motívum közvetítés iránya. A kérdés eldöntését ebben az esetben nehezíti, hogy a váci és az egri darab kompozíciója és kivitelezése szinte egyforma. Ugyanakkor problémát jelent az is, hogy az egri töredék technikai jellemzői, például az agyagának a típusa, a kiégetés módja nem ismertek. Az összes 17. századi kályhacsempelelet analógiái közül a Szent György-alakos töredékek budai összefüggései a legmeggyőzőbbek298 (32. tábla 2 - 33. tábla 7). A váci töredékek nem kerültek elő tül nagy számban, de feltételezhető, hogy a várban egy Szent György-alakos kályha állt. A budai és a váci példányok egy műhely termékeinek tűnnek, akár még a típusazonosság lehetősége is felvethető. A bemutatott váci kályhacsempeleletek révén teljesebb kép rajzolódik ki a térség 15-17. századi kályhaművességéről. Látható, hogy bizonyos vonások, például a kétfejű sasos kályhacsempék csoportjainak igen nagy mennyiségben való jelenléte speciálissá teszik a lelőhelyet. Vác történeti szempontból határterületnek számított a dunántúli és budai, illetve az észak-magyarországi régiók között, és ezt a tényt tükrözi a kályhacsempe készítés helyi fejlődése is. A további kutatások folytatásában nagy segítséget jelenthetnének az újabban előkerülő töredékek, amelyek az egri, homályosabb összefüggésrendszerrel bíró „C”-csoport kapcsolatrendszerét jobban megvilágítanák. A keltezési kérdések megoldása több okból is nehéz. A 16-17. században Vác városa a két hatalom határmezsgyéjén helyezkedett el, ezért gyakori volt az itteni uralomváltás. A tereprendezések miatt más lelőhelyekkel, például Szendrővel,299 illetve Füzérrel300 szemben Vácott az összeomlott kályhák nem eredeti helyükön, vagy annak közelében kerültek elő. Mivel a lelőkörülmények sem teszik lehetővé az évtizedre pontos keltezést, így a következtetések levonása is bonyolultabbá válik. 293 Az „Alcsoportba 115, a „C”-csoportba pedig 127 töredék tartozik. 2,4 Juhász 1999: 361. 295 Kozák 1963a: 175,176 (48. kép); Havassy (szerk.) 2002: 86 (Kát. 81, Fodor László leírása). 296 Tomka 2011b: 586-587,591. 297 Kozák 1963a: 179 (53. kép); Kozák 1963b: 165 (53. kép); Havassy (szerk.) 2002: 86 (Kát. 80, Fodor László leírása). 298 Melis 1986: 265-267. 299 Tomka 2011b: 585,592-595. 300 Simon 2000: 83. 142
