Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsemep leletek a váci várból
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból 1. típus A 17. tábla 1. töredéktől a 19. tábla 8. töredékéig a darabok finom fehérre égett agyagúak, a zöld ólommáz tompa, fénytelen és halványzöld. Egyes töredékek hátoldalán a formába nyomáshoz használt finom szövésű vászon lenyomata látható. A töredékek négyzetes kályhacsempékhez tartoztak. Stiláris szempontból a barokkos felfogású, a sast természethű módon bemutató kétfejű sasos kályhacsempék közé tartoznak (17. tábla 1). Az „Alcsoporthoz képest az apróbb részletek ebben az esetben igen elmosódottak, a felhasznált dúcok minősége gyenge, igaz a sas testének kidomborodása plasztikusnak mondható. A sas feje felett lebegő korona zárt kialakítású (18. tábla 1, 4, 5), tollazata fürtszerű, az evezőtollak apróbb legömbölyített falevelekre emlékeztetnek. Az „Alcsoporttal ellentétben (11. tábla 1, 2; 14. tábla 4, 5, 6; 15. tábla 1, 2) a sas szárnyából nem vezetnek le kunkorodó végű szalagok. A sas hasán, az egyik oldalon vízszintesen, a másikon átlósan vágott osztrák-burgund címerpajzs van223 (19. tábla 1,2), a combja gömb alakú, furtszerű motívumok jelzik rajta a tollazatot (17. táblai; 19. tábla 4). A sas mindig kardot és jogart tart a karmában (17. tábla 1; 19. tábla 3, 6). A 19. tábla 5. töredékén a jogar részlete, a 19. tábla 7. töredékén a sas szárnya felé néző jogar csúcsa látható. A farktoll részei szerepelnek a 19. tábla 8. töredékén. Az 5. csoport két típusa mellett ez a csoport képviseli a legkisebb töredékszámot a kétfejű sasos kályhacsempe csoportokon belül. Ezek közül egyedül a „B”-csoport töredékein szerepel a sas karmában kard és jogar. Kozák Károly észrevétele szerint a 16. században még semmit sem tart a sas, és még a 17. század elején is ritka az ábrázolásokon a kard és a jogar szereplése, a 18. században azonban már igen gyakorivá, szinte általánossá válik.224 így a csoport keletkezésének ideje nagy valószínűséggel a 17. század végére, a 18. századra tehető. A töredékek stílusa és kevéssé igényes kivitelezése is erre utal. Analógiáik alaposabb felderítéséhez újabb párhuzamok előkerülésére lenne szükség. 7. csoport - „C” kétfejű sasos kályhacsempék A „C” kétfejű sasos kályhacsempe csoportból ebben a tanulmányban ötvennégy példányt mutatok be225 226 (21. tábla 1 - 31. tábla 6).ш A csoporton belül egyetlen típus elkülönítése lehetséges, és hat töredék nem sorolható típusba (31. tábla 1-6). Az első típusról rekonstrukció is készült (20. tábla). 1. típus A 21. tábla 1. töredékétől a 30. tábla 8. töredékéig a darabok élénkvörösre-barnásvörösre égettek, erősen csillámos agyagúak. A zöld ólommáz az engob227 miatt hideg és harsány árnyalatú. A máz általában nem fényes, szemben az „A”csoport fényes, telt, meleg árnyalatú, mohazöld (ritkábban sötétzöld) ólommázával. A töredékek falának vastagsága igen széles, sokszor megközelíti, vagy meghaladja a fél centimétert, súlyuk is tetemes, szemben az „A”-csoport vékony, könnyű fehér agyagával. A darabok hátoldalán gyakran látható durvább szövésű vászon lenyomata. A töredékek négyzetes kályhacsempékhez tartoztak. A példányok stiláris tekintetben mindenképpen elnagyoltabbak, illetve sematikusak az „A’-típushoz képest, (11. tábla 1), ahol a kályhacsempék éles dúcról készültek, díszítésük aprólékos. A „C”-csoport töredékei (21. tábla 1 -22. tábla 1) kopott dúcról készültek, és igaz, hogy a figura körvonalai élesek és kidomborodnak, de a sason lévő többi részletmotívum, a tollak, címerpajzs és egyebek sokszor teljesen elmosódottak. A sas feje felett félköríves glória és nyitott típusú korona lebeg (23. tábla 1,3; 25. tábla 1—7, 7), testfelépítése nyúlánk arányú, nyakát és combját apró fürtszerű tollak borítják. A sas szárnyának tollazata igen érdekes, apróbb hosszúkás levelekből összeálló rácsszerű mintára hasonlít (21. tábla 1; 22. tábla 1;27. tábla 1-9), evezőtolla hegyes végű és levélszerű (23. tábla 1; 24. tábla 1; 26. tábla 1—4). A sas nyakából illetve szárnyából csavarodó végű szalag ágazik le, de a madár nyaka és szárnya közötti részen nem törik meg, mint az „Alcsoportnál (10. táblai), hanem egyenesen feszül (21. tábla 1; 22. tábla 1; 23. tábla 1, 2; 24. tábla 2, 3, 5, 6). A sas hasán, az egyik oldalon vízszintesen, a másikon átlósan vágott osztrák-burgund címerpajzs van228 (22. tábla 1; 23. tábla 1; 28. tábla 2-4), a karmában nem tart semmit (26. tábla 1; 29. tábla 1, 2, 4; 30. tábla 2—4). Főleg a peremközeli részek maradtak fenn, amelyeken a sas feje, a korona, az evezőtoll, a csavarodó végű szalag és a szárny vége láthatóak. 223 Kozák 1963 a: 170,177,196 (24. jegyzet). 224 Kozák 1963a: 166. 225 A csoportba összesen 127 töredék tartozik. 226 A 21. tábla 1. — 31. tábla 6. töredékei a váci vár területéről kerültek elő. 227 Az engobozás célja az zöld ólom máz élénkebbé tétele volt, mivel a vörös agyagon a zöld máz szürkés jelleget öltene. Gyuricza 1992: 10. 228 Kozák 1963a: 170,177,196 (24. jegyzet). 135
