Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
A művésztelep virágkora, főművek és bohém hétköznapok
Tornyai János a szentendrei régi művésztelepen, 1933. Hátsó sor (balról jobbra): Heintz Henrik, Perlaky Ede, llosvai Varga István, Bánáti Sverák József. Középen: Tornyai János és felesége. Első sor (balról jobbra): Barcsay Jenő, Fleischel Etel, llosvai Varga Istvánné, ismeretlen, Kugel Klára. Archív fotó I Ferenczy Múzeum a kertben, s ha megfestette odébb tette a festőszéket, ugyanúgy a műteremben is. Kántor Andor emlékezett rá, hogy ecsethosszabbító botot használt, amelynek pléhtokjában cserélgette a kisebb, vékonyabb vagy vastagabb ecseteket, hogy ülő helyzetében messzebbről tekinthesse át a képet.423 Első szentendrei tartózkodása végén, 1933 novemberében elégedetten jegyezte fel naplójában, hogy összesen mintegy száz kisebb nagyobb képet festett, vegyesen deszkára és vászonra. A következő évben Szentendrén készült félszáz képe közül a legjobbnak a több változatban megfestett Csokorkötés, a Szoba belseje, a Szentendrei műterem és a Szentendrei parkban piros ruhás nő című festményeket tartotta. Ez utóbbi 1934 őszén szerepelt Beczkói Bíró Henrik424 műgyűjtő kiállításán az Ernst Múzeumban. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatója úgy nyilatkozott a megnyitó előkelő közönsége előtt, hogy ez a legjobb kép, amit eddig Tornyaitól látott. A nagyvonalú gyűjtő, mecénás ott helyben a múzeumnak ajándékozta a képet.425 Tornyait boldoggá tette egyik legújabb képének sikere. Nem sokkal a történtek után, 1934 novemberében hódmezővásárhelyi jubileumi kiállításakor meglátogatta régi társát, Kovács Márit, a tehetséges parasztfestőt, s akkor mondta híressé lett, azóta sokat idézett mondatát: „Tudod-e, Mari, én már most egész másképp festők, csupa színt meg napfényt, sárgát, rózsaszínt. Azért, mert kell a nap nekem. Öreg vagyok, oszt fázom.”426 Tornyai János, miután pesti műtermében végignézte a Szentendrén készült munkáit, megelégedéssel és kendőzetlen önbecsüléssel ezt írta barátjának, Galyasi Miklósnak427: „Mondhatom Neked, hogy szinte megdöbbentem. Nemcsak munkáim sokaságán, de azoknak kvalitásán is! [...] én csakugyan virágba borultam. Konvencióktól-szabálytól, rajztudástól és aprólékosságtól felszabadultan csak a legutóbbi időben tudtam igazán pingálni.428” 423 Székely Zoltán: Tornyai Szentendrén. In: Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleményei I. Budapest, 1962.10. p. 424 Beczkói Bíró Henrik, műgyűjtő (?, 1866 - ?, 1937) 425 Székely Zoltán: Tornyai Szentendrén. In: Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleményei I. Budapest, 1962.45. p. 426 Bodnár Éva: Az újra felfedezett Tornyai. Budapest, 1986. l60. p. 427 Galyasi Miklós, költő, művészettörténész (Hódmezővásárhely, 1973 - Hódmezővásárhely, 1974) ,2K Bodnár Éva: Az újra felfedezett Tornyai. Budapest, Budapest, 1986.164. p. A MŰVÉSZTELEP VIRÁGKORA 91
