Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
A művésztelep virágkora, főművek és bohém hétköznapok
Nyári örömök a Dunánál, 1934. Hátsó sorban állnak (balról jobbra): llosvai Varga István, Perlaky Ede, Gajzágó Sándor, ismeretlen, ismeretlen, Sárkány Lóránd, Opitz Gyöngyi, dr. Kántor Pál. Első sorban ülnek (balról jobbra): llosvai Varga Istvánné, ismeretlen, Fleischel Etel, Barcsay Jenő, ismeretlen, Modok Mária, Heintz Henrikné, Kugel Klári, Mészáros László, Mészáros Lászlóné, ismeretlen, ismeretlen, Kántor Éva, dr. Kántor Pálné. Archív fotó I Tóth Antal gyűjteménye napos szobát, úgy ahogy az egykor Nagybányán is történt, de néhánynak a művésztelepen biztosítottunk ideiglenes lakást. A növendékek a nyári hónapokban tartózkodtak ott hosszabb-rövidebb ideig. [...] Tandíj nem volt, csak modell hozzájárulási költség, jelentéktelen összeg. Ebből fizettük a modellt.”395 Modelleket Pestről hoztak a festők. Volt a telepen egy téglaépület, Bánovszky szerint korábban talán kecske ól. Átalakították, rendbehozták úgy, hogy egy ágy és egy kis asztal elférjen benne. Ez lett a modell hálóhelye. A Szentendrei Festők Társasága 1931-ben írásba foglalta a modellekre vonatkozó rendtartását, amiben pontosan megszabták, hogy a modell mikor és hány órát köteles a szabadban vagy rossz idő esetén a közös műteremben modellt állni. A délelőtti és délutáni kötött órákon kívül szabadon rendelkezhetett idejével, de másnak, azaz telepen kívüli művésznek nem dolgozhatott. Természetbeni ellátmánya napi háromszori étkezésből és a telep területén biztosított lakásból állt.396 395 Életutam. Onódi Béla festőművész visszaemlékezései. Szentendre, 1984. 58-59. p. 396 Rendtartás a modell számára. Ferenczy Múzeum Adattára. Ltsz.: 67.704.1. /35 Az első években volt nyár, amikor hatvan-nyolcvan látogatója is volt a nyári festőiskolának. A nagy érdeklődésben érdemi része volt a Jeges Ernő és Bánáti Sverák által illusztrált, saját készítésű reklámlapoknak, újsághirdetéseknek. 1931-ben például négy turnusra várták a nyári festőiskola két tagozatán a jelentkezőket (szabadiskola és akadémiai előkészítő tanfolyam), ilyetén kedvcsináló szöveggel: „A Duna-menti városkát hegyek koszorúja övezi, zegzugos, dombokra kúszó házsorok, kanyargó, olaszos utcák, régi barokk templomok cirádáinak árnyjátéka, a Duna fénytükrei, a strand színdús mozgalmassága, a mindent elöntő napfényes izzás, a szentendrei sziget erdős árnyéka páratlanul gazdag és változatos környezetet tárnak a festők elé. [...] Kevés helye van széles e hazának olyan, ahol a hegyvidék, a sík terület, a széles királyi folyam és erdőség, számtalan variációban ennyire készen adódna a festő számára örök életű művek alkotására inspirálóan. Már a régebbi időben dolgoztak itt festőművészek és nem is csodálatos, hogy a legnagyobbak közülük, mint Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Iványi Grünwald Béla és még sokan mások állandóan felkeresték Szentendrét, a festői témavilág kifogyhatatlan tárházát. Ide - joggal mondhatni, A MŰVÉSZTELEP VIRÁGKORA 83
