Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola
Közöltük a polgármesterrel, hogy fölfedeztünk egy elhagyatott kertet. Ő azt mondta: Igen, az a kert a bárciházi Bárczy államtitkár345 úr édesapjának a tulajdona volt, de eladta az OTI-nak346. Én bériem a kertet az OTI- tól egy eszményi arany koronáért és különböző embereknek adok ott lakást ideiglenesen, míg nem kapnak rendeset, illetve olyanoknak, akiket hivatalból lakás illet meg: mezőőr, csősz, tűzoltó, kertész, vagy árvízkárosultak, stb.’ Kértük hát a polgármestert, ebben a kertben adjon nekünk is lakást. Hallani sem akart erről. [...] Mi a kertet alaposan megvizsgáltuk, művésztelepnek nagyon megfelelőnek találtuk. Három földszintes, sokszobás ház volt. Nem nyugodtunk. Újból kértük a polgármestert. Megígértük neki, hogy Pap-sziget mellett épülő kúriaszerű házába képeket adunk, a parkszerű kertjébe szobrokat készítünk, hogy megcsináljuk a freskóképeket a városháza díszítésére, amire vágyik, vagyis amint fogadja a hercegprímást a hajóállomáson és Vass minisztert3' a díszkapunál, nimfákat, stb. ígértünk. Végül beleegyezett. Nagyon örültünk és köszöntük neki. Kezdtünk hát behurcolkodni.[...] Az épületben egy-két lakó volt csak. Ezek nem kérdezték, hogy kerültünk oda. Az egykor gondozott, szép kertet, a sok kitűnő gyümölcsfát teljesen elhanyagolták, pusztultak. Elgazosodtak a virágágyak. A fű elburjánzott, letört faágak hevertek mindenütt. A különböző gyümölcsfák a legjobb fajtájúak voltak. Miután senki nem kezelte a fákat éveken át, a termés elsatnyult, kukacos volt. A kert a Deák Ferenc utcától a Dunáig terjedt. Amikor mi odakerültünk, a Duna partján csak egy kis töltés volt. Árvízkor a víz a kert alsó részét ellepte. Magas vízállásnál is mutatkozott talajvíz. A kert utcai sarkában egy vízforrás és egy vízakna volt. Kitűnő ízű víz bugyogott a földből. A kerítésen kívül egy ugyanolyan ízű húzós kút. A kertben a forrás vize egy kis csempeárokban folyt a kert közepe felé és itt egy kis tóvá duzzadt, azután szertefolyt a kertben. Későbbi kertásáskor csempemaradványokat, esőelvezetőket találtunk. Az utcai ház mellett hatalmas platán, gesztenye és másféle fák, valamint fenyők állottak. A forrás közelében egy magas tetejű, földszintes ház állott. Valamikor raktárféle lehetett, egy lakószoba is volt benne. A kertnek volt egy kis bejárati ajtaja és egy kocsi részére szolgáló kétajtós kapuja. Volt még egy kis egyedülálló lakószoba, alatta pince. A kert oldalán egy hosszú épületben ötszobás ház állt, a végén konyha és kamra. A kert csodálatos volt, célunknak, művésztelepnek igen megfelelt. Nagy lelkesedéssel nekifogtunk a takarításnak. Az utcán sok mezítlábas szegény gyerek játszott. Ők segítettek nekünk a hullott gyümölcsért. Miután a kert felső, utca felőli részét nagyjából kitakarítottuk, mesterembereket is hívtunk az ajtók, ablakok rendbehozatalára. Elhatároztuk, hogy önellátók leszünk, veteményeskertet is csinálunk. A közeli Fried fűszeres hitelt adott. Az utcai gyerekek pénzért, élelmiszerért nagy segítségünkre voltak. Összegyűjtötték a gyümölcsöt a fák alól. Adtam nekik egy öreg mérleget. Kiírtuk az ajtóra: Disznók részére hullott alma eladó’. Az év végéig 400 pengőt kerestünk. Csirkéink is voltak. Én3'18 *, Pándy, Bánáti főztünk. Néha segítségünk is volt, leányok a környékről és modell-leányok is. Őszkor leszedtük a gyümölcsöt, kupacokba raktuk fajtájuk szerint és elosztottuk. Egy részét haza is vittük Budapestre. A szobákat átalakítottuk alkalmi mesteremberekkel úgy, hogy mindnyájunknak külön bejáratú szobája legyen. Új W.C.-t is kellett létesíteni. Nagyon sok dolgot magunk csináltunk. [...] Boldogok voltunk. Megvalósult a vágyunk, művésztelepünk lett.”349 A művésztelep kertje Archív fotó I Ferenczy Múzeum 345 Bárciházi Bárczy István, politikus (Budapest, 1882 - La Tour de Teilez, 1952) 346 OTI: Országos Társadalombiztosítási Intézet 347 Vass József, a Bethlen kormány népjóléti minisztere (Sárvár, 1877 - Budapest, 1930) 348 Bánovszky Miklós 349 Hann Ferenc: Egy festő naplója. Bánovszky Miklós visszaemlékezése. Szentendre, 1996. 30-32 p. 70 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
