Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola

Idill a városszéli „művésztelepen” 1926 nyarán

Heintz Henrik (babakocsiban), Paizs Goebel Jenő, Szikácsek Lídia cseh festőnő

Archív fotó I Ferenczy Múzeum

kerülni. A rizsfelfújt - bármit is csináltunk - nem fújódott fel. Máskor angyalbögyörőt óhajtott a társaság, amit ennyi ember számára nem volt könnyű elkészíteni, s ezért mindig hosszabbra görgettük. Végül is megegyeztünk abban, hogy a kockára vágott tésztát nincs is értelme kinyújtani és kocka alakjában főztük ki.

Ilyen és ehhez hasonló konyhai nehézségek merültek fel, és mindehhez jött még a mosogatás! Mindenféle ecsetnyelekre szorított rongybunkókkal végeztük, mert senki sem akart a mosogató vízbe kézzel beleérni és ez a kínlódás addig folyt, amíg beleunva és belefáradva könyörgésre fogtuk a dolgot Paulovicsnénál, hogy akárhogyan is, de vezesse tovább a konyhát.

Szakácsművészetünkre visszatérve, ezt a műveletet a modellnek fenntartott szobában végeztük. Ott a falra szénnel felirtuk, hogy az étkezési díjra ki mennyit adott, vagy az adósságokat, ki mennyivel tartozik közülünk valamelyikünknek a kosztpénzzel kapcsolatban, pl. Sverák Pándynak 40 fillér.”318

„Kiköltözésünk után elkezdtünk ismerkedni az ódon városkával.” - veszi vissza a szót Bánovszky Miklós - „Nagyon érdekesnek találtuk, a pravoszláv templomok, emlékkeresztek és oszlopok, az 1200-ból való katolikus templom, a kálváriák, a régi lakóházak a múltat idézték, a városkán keresztül folyt a Bükkösnek nevezett patak.

Megismerkedtünk egy fiatal tudományegyetemi hallgatóval, Krajcsovics Mártonnal319, aki a város múltjáról beszélt nekünk, híres szerb családokról, az egykori szerb püspökségről, az akkori nagy szegénységben élő szerb, magyar és szlovák lakosságról. Elmondta, hogy a háború után sok szerb család üszerbiába költözött. Beszélt nekünk arról is, hogy a város igen szegény, pénzügyi gondok, zavarok vannak. Ezt követően megismerkedtünk a városi hivatalnokokkal, majd a tiszti főorvossal, dr. Péchy Henrikkel320, aki a háború idején, Horthy321 egykori hajóján, a ’Novará’-n ezredorvosi ranggal szolgált. Majd Huzsvik322 úrral, akinek a főtéren kitűnő szerb vendéglője volt, azután Somló

Életutam. Ónodi Béla festőművész visszaemlékezései. Szentendre, 1984. 55-58. p.

319 Krajcsovics Máron, tanár (Perbál, 1906 - Szentendre, 1982)

320 Dr. Péchy Henrik, orvos, hivatásos katona (Eperjes, 1875 - Buenos Aires, 1950-es évek)

321 Horthy xMiklós, tengerésztiszt, Magyarország kormányzója (Kenderes, 1868 - Estoril, 1957)

322 Huzsvik Lázár, vendéglő- és szállodatulajdonos (Szentendre, 1867 - ?, 1943)

A BETELJESÜLT VÁGYÁLOM 65