Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola
A BETELJESÜLT VÁGYÁLOM, művésztelep és festőiskola Szentendre pótolni fogja az elszakított Nagybányát - jelentette ki ünnepi beszédében Glatz Oszkár305, a Képzőművészeti Főiskola rektora és professzora 1926 végén, a sok bizonytalanság mellett útjára indult művésztelep második helyi kiállításán. Nagy volt tehát az elvárás és nagy a felelősség. A nagybányai művésztelep megalakulása után harminc évvel néhány fiatal festő vágyálma találkozott egy Duna-menti kisváros polgármesterének városfejlesztő elképzeléseivel. Akkor bizonyára egyikük sem hihette, hogy a huszadik századi magyar festészet történetének egyik önálló fejezetét kezdik tartalommal megtölteni. A szentendrei művésztelep 1926. évi szárnybontása egy városszéli poros tanyán, majd végleges helyén, a Duna-menti ősparkban nyári festőiskolával kiegészített debütálása 1929-ben, négy évet fog át. 1926: a megalakulásnak, 1927: a művésztelepet befogadó park megtalálásának, 1928: a belakásnak és a Szentendrei Festők Társasága megalapításának, 1929: a nyári festőiskola beindításának az éve. A visszaemlékezésekben időnként összefolynak, esetenként egymásnak ellent is mondanak a művésztelep létrejöttének eseményei, epizódjai, de a három festőkrónikás: Bánovszky Miklós, Onódi Béla és Kántor Andor élettel telített elbeszélései feledtetik ezeket. Visszaemlékezéseik csak kis példányszámban jelentek meg annak idején306, Onódié30 és Bánovszkyé308 önálló kiadványként, Kántoré egy jubileumi kiállítási katalógusban309. 31,3 Glatz Oszkár, festő (Budapest, 1872 - Budapest, 1958) 306 A mind művészettörténeti, mind helytörténeti vonatkozásban értékes kiadványok a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának gondozásában láttak napvilágot. 307 Életutam. Onódi Béla festőművész visszaemlékezései. Szentendre, 1984. 308 Hann Ferenc: Egy festő naplója. Bánovszky Miklós visszaemlékezése. Szentendre, 1996. 309 Kántor Andor: A régi művésztelep. In: A Szentendrei Régi Művésztelep hatvan éve. Szentendre, 1988 Beszerezni őket ma már szinte lehetetlen. A belőlük vett mélyebb merítést - értékes és szórakoztató tartalmuk mellett - ez indokolja. Egy városszéli poros tanyán kezdődött Réti István végzős növendékeinek kisebb baráti csoportja 1926 tavaszán a főiskola egyik műtermében nyugalmas nyári alkotóhelyről ábrándozott, s mit sem tudott arról, hogy Szentendrén a hivatalát két éve betöltő, nagy terveket szövő, közel negyvenéves, ambiciózus polgármester, dr. Starzsinszky László310 az idegenforgalom fellendítésében látta a városfejlesztés egyik kulcsát. Bánovszky Miklós, a fiatal festők egyike, a polgármesternél tett legelső látogatása alkalmával előadta, hogy Nagybányát is a festők tették naggyá, s ha művésztelepet és festőiskolát is létesítenének Szentendrén, azzal megindulna a pezsgés a városban. A polgármester éppen ilyesmire vágyott, úgyhogy nem is kellett őt győzködni, - derül ki sok más érdekes részlet mellett Bánovszky Miklós viszszaemlékezéséből. „Utolsó tanulmányi évemet töltöttem az 1926- os évben az országos Képzőművészeti Főiskolán Réti István festőművész-tanár osztályán. Az Epreskert3" egy kisebb műtermében dolgoztam, azonos művészeti nézetű (szemléletű) hét társammal barátságban, egy kis közösséget alkotva. Társaim voltak: Bánáti Sverák József, Rozgonyi László, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs- Goebel Jenő és Pándy Lajos. Rozgonyival még a fő-310 Dr. Starzsinszky László, 1924 és 1934 között Szentendre polgármestere (Galambok, 1887 - Budapest, 1964) 311 Epreskert: a Terézváros egykori eperfaligete (innen az elnevezés) és a benne Mayerhoffer András tervei alapján a 18. század közepén épült kálvária 1921-től a Képzőművészeti Főiskolához (ma egyetem) tartozik. Területén műtermek találhatók, a kör alakú kálvária kiállítóhelyként működik. A BETELJESÜLT VÁGYÁLOM 6l
