Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Boromisza Tibor felfedezi Szentendrét
A Kereszthegy Nagybányán Archiv fotó I Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria Kárpáti Aurélé, értékes epizódokkal járulnak hozzá a festő szentendrei korszakának megismeréséhez. „[...] nagybányai, szatmári, dunavecsei, Margit-szigeti, budai tájképek [...] ott égnek körülötte a szobájában. Egymás felé fordítva a teljes beérkezetlenség homályában világítanak szekrényei tetején, a falnak támasztva. Most elhagyta a szigetet és magával vitte őket Szentendrére. Csak a hely változott, a magány maradt. Szentendrén, félreeső kis városkában gubbaszt a napjaival, hatalmas fényküllőivel, virító zöld fáival, tomboló színkoncertjeivel. Hallatlan erő és munkakedv lobog benne, fáradhatatlanul dolgozik és gondolkodik. Optimista kedély. Csontos kemény fejének nyughatatlan magyar lázát hűs gondolatokba borogatja. Asztalán fekete kötésben egy magyar Buddha-tanulmány, a Dhammo283 284 285, rajta ül fehér gipszben maga Buddha-isten. Kemény nyakú magyar, aki a mai sors mostohaságában Buddha szelíd nirvánájával28 ‘ vigasztalódik, szilaj, lázadó vér, amely szentendrei magányában a szanszáró28’ hús körforgásain hintázik, magyar festő, aki örömét a színekben, az életben, japános stílussal enyhíti.”286 283 Lénárd Jenő: Dhammó. Bevetetés a Buddhó tanába. Budapest, 1911 284 Nirvána: a teljes nyugalom, kiszabadulás a lélekvándorlás körforgásából. 285 Szanszára, szamszara: az élet körforgása, lélekvándorlás. 286 Földi Mihály: cím, megjelenési hely és idő nélkül (újságcikk töredék) Boromisza hagyaték Szentendrén minden Nagybányára emlékeztet Boromiszának nemcsak festészetében, de magánéletében is új fejezetet nyitott Szentendre. 1925 decemberében házasságot kötött az érsekújvári Holota Évával, akit még a szigeti Kisszállóban ismert meg. Házépítésbe kezdett a leányfalui út mentén húzódó domboldalon287, pazar kilátással a Dunára és a városra. Készülő szentendrei házától alkotó kedve is új lendületet kapott, akvarellekben örökítette meg az építkezés fázisait: az alapozást, a falrakást, a kútásást. A munkavégzés ritmusa, a természetes mozdulatok tanulmányozása, képi ábrázolása már Nagybányán is erősen foglakoztatta. Házát kívül és belül egy-egy általa készített, Buddhát ábrázoló nagy freskó díszítette, s már saját teraszáról festette meg remek akvarell sorozatát, a tucatnyi változatot felkínáló napfelkeltét. 1925-szeptemberében ismét egy ismerős tollforgató kopogtatott Boromiszánál, ezúttal a „feltűnően öltözködő, életművész”, a képzőművészet világában is járatos Lestyán Sándor. Ő fordította franciából magyarra a kétszáz számozott példányban megjelent Munkácsy Mihály memoárt288. Lestyán Sándornak az Újság című napilapban megjelent, túlzásoktól és elírásoktól sem mentes írásának háromhasábos címe tényként fogalmazta meg, hogy „Szentendrén alapítanak művésztelepet a hazátlanná lett nagybányai festők”. S mintha ennyi nem lenne elég a figyelem felkeltéséhez, két hosszú alcím részletezi tovább a legfontosabb tudnivalókat: „A mai Magyarországon ez az egyetlen hely, ahol a régi reminiszcenciákat megtalálják. Egy középkorból kiemelkedő város, mely a legmodernebb művészeket inspirálja. Boromisza Tibor és Erdei Viktor körül már egész festőgárda csoportosul. - Hegyi emberek között, valóságos nomád életet élnek a szentendrei festők és rovásírással jegyzik képeiket. ”289 A bőbeszédű cím utolsó szakasza jól hangzik, de semmiben nem fedi a valóságot: nem hegyi emberek között s nem nomád életet éltek a festők, képeiket sem jegyezték 287 A mai Ady Endre út 64. szám alatt. 288 Munkácsy Mihály: Emlékeim, h. n. 1921 289 Lestyán Sándor: Szentendrén alapítanak művésztelepet a hazátlanná lett nagybányai festők. Újság, 1925- szeptember 6. 56 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
