Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Boromisza Tibor felfedezi Szentendrét
Földi Mihály, a Magyarország főszerkesztője lapja olvasóinak személyesen készített interjút Boromisszával, 1921 november végén. A látogatásáról beszámoló kéthasábos írás forrásértékét emeli, hogy nyilvánosságot kapnak benne a festő saját szavaival elmondott, festészeti törekvéseire vonatkozó gondolatai is. „Teljesen elvonulva minden társadalmi és művészeti élettől, Szent Margit szigetének csöndes magányában él egy magyar festő: Boromisza Tibor. Kint lakik a Kis-szállóban, az első emeletnek egy világos szobájában, melynek ablakaiból a sziget őszi fáira nyílik a pillantás. Hatalmas, erőteljes külsejű férfi Boromisza Tibor. Mikor beszélni kezd és szigorúan konok meggyőződését kezdi fejtegetni, a hangja majdnem szenvedélyessé válik. De megint nyugodt és szinte harmonikus lesz, amikor a szekrény tetejéről leveszi vásznait. A kis szoba lassanként megtelik festményekkel, vakító színeik új fényt, új díszt adnak a szobának, egyszerre érezzük, hogy a kopott kis hotelszobában a művészet világában járunk. [...]- Engem különösen érdekel most a japán dekoratív stílus - viszi át a szót Boromisza Tibor, azt szűröm át az összes modern festészeti irányokon. Különösen érdekelnek a fényproblémák. Újabb képeimen a napot nagy reflektornak fogom fel, a levegőt pedig testnek, amelyen át a nap fénye közlődik. Geometriai alakzatok jönnek ily módon létre, amelyeknek megfestésével jobban tudom éreztetni a fényhatást. A levegő testesítésének nevezném ezt a felfogást.”270 A magány két arca Boromisza Tibor pályatörténetében az 1922-es évhez több fontos esemény társul. Nem sokkal Szentendrére költözése előtt, októberben nyílt meg legújabb műveit bemutató, s egyben a háború utáni első tárlata a fővárosban, a régi baráttal, Medgyessy Ferenccel271 272 közös kiállítás keretében. A Hevesy Iván2 2 tollából róla megjelent kismonográfia, addigi munkásságának első, nagyobb lélegzetű összegző értékelése szintén ennek az évnek a termése. De egykori mestere emlékét is megidézhette számára az 1922-es esztendő. Petrovics Elek273 a Szinyei Merse Pál Társaság274 * * ünnepi közgyűlésén 270 (f. m.) Egy festő a Margitszigeten. Magyarország. 1921. november 27. 271 Medgyessy Ferenc, szobrász (Debrecen. 1881 - Budapest, 1958) 272 Hevesy Iván: Boromisza Tibor. h. n. 1922 273 Petrovics Elek, író, művészettörténész (Deregnyő, 1873 - Budapest, 1945) 274 Szinyei Merse Pál Társaság (1920-1949): tagjai a természetelvű festők közül kerültek ki. Jelentős művészetszervező tevékenységet folytatott, díjakat adott, megjelentette a Magyar Művészet c. folyóiratot. Boromisza Tibor: Tipary Dezső fest, 1922 Akvarell, kréta, papír, 21* 37 cm \ Magántulajdon tartott előadást Ferenczy Károlyról, aki harminc évvel korábban, 1892-ben jutott arra az elhatározásra, hogy Szentendre helyett inkább Münchent választja maga és családja állandó lakóhelyéül. Döntését azzal indokolta, hogy sem a művészetet, sem a természetet nem ismerte még annyira, hogy a szentendrei magány hasznára lehetett volna. Túl fiatal volt még ahhoz, hogy a művészeti közélet sodrától ily távoli, kívül eső helyen rendezze be életét. Más volt a helyzet egykori tanítványával, Boromisza Tiborral. A negyvenkét éves festő már túl volt külföldi tanulmányain, már maga mögött hagyott egy sikerekkel és viharokkal kísért évtizedet Nagybányán (1904-1914), már lezárult szerepvállalása a balatoni művésztelep (1908-1909) tiszavirág életű működésében. Ismert kiállító művész, akiről gyakran írtak a lapok. Számára Szentendrét éppen az tette vonzóvá, ami Ferenczy Károlynak ellenére volt: a nyugodt alkotásra, az elvonulásra való lehetőség. Szentendrével való első találkozásukat írók, festők sokféleképpen mesélik el, ki a friss élmények hatása alatt, ki évtizedek távlatából az emlékezetre hagyatkozva. Ez utóbbiak közé tartozik Szombathy Viktor író, aki 1924-ben hajón érkezett a városba. Az 6 első benyomásaival idézzük fel azt a városképet, azt a sajátos hangulatot, ami Boromisza Tibort is fogadta megérkezésekor. „Pontosan tudom az évét is annak, amikor először látogattam el ebbe a városkába: 1924. De nem vonaton mentem, hanem hajón. A Szentendrei Duna-ágon lassan törtetett előre egy lapátkeretes hajócska, a tiszteletreméltóbb hajók a váci ágon csapkodták a vizet Bécs és Passau felé haladván. Kicsi, poros városban kötöttünk ki. Akkor még nem volt árvízi töltés a Duna-parton, noha sok vízáradat sújtotta a városkát, a hajónk olyan magasan úszott a Duna-vizén, hogy felülről lehetett rálátni a partra és a kikötőre mint egy székiben fektetett panorámára.(...] BOROMISZA TIBOR FELFEDEZI SZENTENDRÉT 53
