Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Barangolások Európában
Boromisza Tibor Párizsban a Colarossi Akadémián saját szobrával, 1905 Archív fotó I Boromisza hagyaték Boromisza Tibor szobra a Colarossi Akadémián, 1906 Archív fotó \ Boromisza hagyaték időre megbízva egyikünket az adminisztrális teendőkkel. Megismerkedtem Grünwalddal, Thormával és Rétivel. [...] Ez idő tájt Grünwald Rómába készült. Csatlakoztam hozzá. A galériák kincsei szélesbítették látókörömet, de az előrejutásban itt is csak a természet segített. Grünwald vas szorgalma bennem is fokozta a munkakedvet. Maticskával190 együtt bolyongtunk a Villa Borghese sötét ciprusai alatt, a Campagna úttalan mezején, tűnődve, hogy mi mindent kell lerázni ahhoz, hogy az egyéni látást megtarthassuk. [...] Ez alatt az idő alatt jobban és jobban megerősödött bennem minden akadémikus rendszer gyűlölete. [...] Az akkor Párizs felől fújdogáló művészi forradalmi szelek engemet is oda vonzottak. Münchent érintve közelebbről megismertem Böcklint191 és Stuckot192. Párizsban dolgoztam, galériákat látogattam. Sokat voltam Durand193 lakásán, ahol az impresszionisták jellegzetes vásznai halom számra hevernek. Jártam ugyan egy hónapig a Julian Akadémiára is, de lármás mű-bohém hangulatát rövidesen megutáltam. Majd hónapokon át Colarossinál mintáztam a felesleges és zavaró korrektúra gondos kerülésével. Maga a mintá190 Maticskajenő, festő (Nagybánya, 1885 - Nagybánya, 1906) 191 Arnold Böcklin, svájci festő, grafikus, szobrász (Bázel, 1827 - Fiesole, 1901) 192 Franz von Stuck, német festő, szobrász, építész (Tettenweis, 1863 - München, 1928) 193 Paul Duran-Ruel, francia műgyűjtő, galériatulajdonos (Párizs, 1831 - Párizs, 1922) zás szenzációs hatásokat idézett bennem elő. Revelálta előttem az emberi formák csodásságát. A rajzban új intimitásokkal ismerkedtem meg. És a formákkal való beható foglalkozás egyszer s mindenkorra megmentette művészetemet a rutinos ügyeskedéstől.”194 A fenti „úti beszámoló” évekkel később, már otthon került lejegyzésre, az itt következő levélrészlet viszont Rómában, 1905 decemberében. Édesapja soraira válaszolva Boromisza kifejti, hogy miért nem való neki a katonai pálya és miért szeretne festészettel foglalkozni. Az atyai aggodalmak anyagi természetűek. Mint legtöbb fiatal festőtársa, Boromisza is csak szülői segítséggel és vékony pénztárcával a zsebében utazhatott külföldre. Római szállásán például - az éjszakai fagyok ellenére - nincs kályha, szimplák az ablakok, alulról a kőburkolat sugározza a hideget, mert csak ilyen hajlékra futotta. Időnként elemózsiás csomag, sőt festővászon is érkezik postán keresztül a szülői háztól. „Nem védő beszédet óhajtok tartani, amikor K. Atyám levele végszavaira reflektálok! Csupán elveim fejtem ki! Mostmár bebizonyult, tényként utalhatok összes tetteim indító rugójára a tehetségemre! A szög is kibújik a zsákból, hát még az ember hajlamai! Nyugtalan, ideges természetem van, amit csupán nagy erővel vagyok képes a flegma álcája mögé rejteni. Ambícióimnak a katonaságnál tere nem nyí-194 A nagybányai művészet és művésztelep a magyar sajtóban, 1910 - 1918. Nagybánya könyvek 9. Miskolc, 2000. 243-244. p. 36 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI